Keresés ebben a blogban

2021. március 21., vasárnap

A harmadik, enyhülő karantén

  Szombat reggel újra karanténban ébredtünk. No nem az egész ország, hanem 16 megyéje a 95-ből (nem számítva a tengeren túliakat), s ennek mintegy 21 millió lakosa. Az ország legnépesebb területeiről van szó: Észak-Franciaország megyéiről, Párizs és a környező megyékről, valamint Nice környékéről. Egyelőre 4 hétre ígérik, ha minden jól megy. A gyerekek a párizsi, én meg az északi övben vagyok érintett: idén se lesz közös húsvéti nyuszi a kertben! Talán a tavasz közeledte és az oltási kampány által gerjesztett remény elviselhetővé teszi majd a korlátokat. 

   Péntek-szombaton csodálatosan sütött a nap, de a hideg szél miatt alig érte el a 10°-ot a hőmérséklet. Éjszakánként majdnem fagy. A kert hősiesen igyekszik virulni, a jácintok a felszínre törtek és a rózsafákat is megmetszettem gyorsan, mert nagyon kihajtottak. De a tavaszt legfeljebb csak a szomszédos macskák szívszaggató nyávogása jelzi, engedelmeskedve az ösztönök ősi hívásának! Soha nem bírtam elviselni ezt a szűnni nem akaró panaszos, keserves siránkozást, mert mindig csecsemő sírásra emlékeztetett... 

   A kijárási tilalom kezdetét meghosszabbították egy órával és olyan bonyolult megszorításokkal körítették, hogy végül senki se érti, mit lehet tenni, mit nem. Valahogy olyanformán, hogy "a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon". Ha az oltási kampány jobban haladhatna, talán sikerülne kordában tartani a népet, de így mindenki a kibúvókon munkálkodik. Péntek este több, mint 200 km dugó volt Párizs körül a vidékre igyekvőktől, nem számítva a pályaudvarokon egymás hegyén-hátán szorongókat...

   Ami engem illet, mindez nem sokat változtat az eddigi hétköznapjaimon. Még kedden elmentem a fodrászhoz: biztos, ami biztos (ugyanakkor kiderült, hogy a fodrász, virágüzlet, kertészetek, könyvesbolt, barkács-bolt nyitva tarthatnak, a jó idő reményében). A gyógyszertáron, élelmiszer-bolton kívül másra talán nem lesz szükségem. 

   Több, mint egy éve élünk így összeszorított foggal, várva a csodát: előző életünk visszatérését... Visszaolvastam a Covid előtti időkben írt posztokat, másokét és az enyémeket is... A rosszabbat nem is sejtve nyavalyogtunk, panaszkodtunk mindennapjainkra, elégedetlenkedtünk, rossz hangulatunk valódi vagy megalapozatlan okait szellőztettük... Mea culpa! Ha tudtuk volna!...

Kép a múlt századból: a 90-es években, apa, öcsém még élt... Házunk előtt virágzanak a meggyfák, öcsém lovai várakoznak türelmesen...

6 megjegyzés:

  1. Itt egyelőre 1 héttel meghosszabbították a szigorításokat.Ki tudja, hogy mi lesz utána? Nagyon emelkedik a fertőzöttek és halottak száma. Az oltások számának emelkedésre várnak a további intézkedésekig, és az esetleges könnyítésekig.
    Hideg van, a mai sétám során tavasznak nyomán sem láttam. Hódara hullott. Virágzó fákat nem láttam.
    Ha a Híradóban Franciországról, és az ottani korlátozásokról van szó, mindig te jutsz eszembe, és figyelek.
    Itt a fodrászok március 8. óta zárva vannak. Még nekem két nappal előtte sikerült elmenni. Jó, hogy te is el tudtál menni, ki tudja mi lesz a ti fodrászaitokkal. A szigorítások csak jönnek, és fennmaradnak. Egyre nehezebb elviselni.
    A közös húsvétok is elmaradnak.Sajnálom azokat, akiknek családjuk van, és közösre tervezték. Bár, én a karácsonyt is egyedül csináltam végig, a húsvéttal sem lesz másképp.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az idén nagyon várat magára a tavasz! Tavaly ilyenkor mintha szebb idő lett volna... Ráadásul 2 hét múlva Húsvét! Ismét magamnak kell majd megvenni a csokoládé nyuszit és elrejteni, majd megtalálni a kertben...
      Remélem, hogy M-nal hamarosan ti is gyakrabban találkozhattok!...

      Törlés
  2. Éva mindent leírt ami itt történik. Annyiban más, hogy Budapesten nem volt olyan hideg és egész nap sütött a Nap, csak kb. 1 órája borult be. Éjszakánként viszont mínuszok vannak.
    Mi is külön töltjük a Húsvétot, ez már a második egyedül. Már csak abban reménykedem, hogy a Karácsonyt majd együtt tölthetjük. A gyerekek egy májusi találkozásban bíznak, de ha így mennek tovább a dolgok, nem hiszem, hogy lesz belőle valami. Igazad van Flora, nem becsültük meg, hogy bármikor találkozhatunk, megölelhetjük egymást, puszit adhatunk és sokszor, szinte ok nélkül volt borús a hangulatunk.
    A covid megtanította, hogy meg kell becsülni a legapróbb jót is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én szerencsére közelről is láthattam a gyerekeket, karácsonykor és a februári szünetben is! Bevallom, nem tartottuk tiszteletben az előírt távolságot: a lányok iskolába járnak, szüleik dolgoznak, de úgy éreztem,
      lesz, ami lesz, nem bírnám ki...
      Ha egyszer vége lesz (már szinte elképzelni is nehéz), remélem, visszatalálunk a régi mozdulatokhoz...

      Törlés
  3. Meg-megkeres a bánat, szombaton egy kedves ismerős "lépett" át a túlsó partra. Ez a veszteség is megviselt.
    De egyebekben nem érzek semmi különöset.
    Irodalmi kör on-line, istentisztelet on-line, vásárlás minimalizálva.
    A kertben reggelente fagy fogad, azután többnyire felmelegszik az idő. Tavaly ilyenkor már pompáztak a fehér jácintok.
    Nagy öröm, hogy a heti sétáimon megcsodált hóvirágmezőt meg tudtam mutatni unokáimnak. Együttléteink ritkák és örömteliek.
    Oltást a zuram és a lányom már kapott, kisfiam ősszel túlesett a "cuccon"...
    A tavasz itt mutogatja magát, a tennivaló ezer.
    (Hajfestést sk megoldottam, utálom.)
    Vigyázz magadra!

    VálaszTörlés
  4. Márta, majdnem azt írtam, hogy irigyellek pozitív hozzáállásodért! Nekem nem mindig sikerül... Gondolom, a verseid, a kerted, a Duna szépsége is részes benne. Különben túl sok lenne életünkben az "on line" - bár el kell ismerni: szerencsére VAN!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...