Itt, északon, még alig rügyeznek a fák. 14° körül jár a hőmérséklet, s még ennek is örülhetünk. Körülöttünk a természet csak a napsütésre vár, hogy a levelek, virágok kibomolhassanak. Egy kivétellel: E. barátnőm csodálatos, tisztes korú tulipánfája kivételével, mely tegnap délután már teljes pompájában várt bennünket. Igaz, hogy a napsütést hozzá kellett képzelnünk, de így is nosztalgiát ébresztett bennünk máris, hiszen régóta kísérjük csodáló figyelemmel (részemről 2004 óta) évenkénti kibontakozását. Nyaranta unokáinak szolgáltat búvó, esetleg olvasgató, meditáló helyet lombjai rejtekében, árnyékában nagy családi ebédek hangulatát őrzi. S pár hónap múlva gazdát cserél a ház, lakói elköltöznek számtalan emlékükkel együtt, 30 év után.
 |
| E. kertjéből |
E. finom ebéddel várt bennünket, annak ellenére, hogy van mivel elfoglalnia idejét: új lakóhelyük kiválasztásával és megvételével, a költözködés megszervezésével még július előtt. Irtam már többször is erről a szívemnek kedves családról, ahol pár éve 70 meghívottal együtt ünnepeltük E. 70. születésnapját, pont a tulipánfa alatt. 2 éve lesz októberban, hogy jó 40 személynek nyitotta meg a nagyméretű nappalit, ahol is felolvasásra került a négy magányos nő monologjából komponált szövegem. Sok-sok telefonos és élőbeni beszélgetés táplálja az efféle mély kapcsolatot, vallásról, életfilozófiáról, mindannyiszor a másik elveinek teljes tiszteletben tartásával. Ugyanakkor az sem kizárt, hogy az efféle gondolatcsere hat a beszélgetőtársra is, és nem múlik el nyomtalanul. Számos közös emlékből kovácsolódik össze a ragaszkodás, a baráti, majd azt írtam: testvéri szeretet, amikor az ember biztos lehet benne, hogy
számíthat a másikra jóban-rosszban.
 | ||
az a bizonyos tulipánfa, legalábbis ami a képre ráfért
|
Ez csodálatos példány. Hasonló méretű tulipánfa Debrecenben a Nagyerdőn található. Én is búcsúztam 2013 körül az apósom által ültetett tulipán fánktól, amikor eladtuk a házunkat. Alatta temettük el a (11 évesen betegség miatt elaltatott) német vizslánkat. Az új tulajdonos erről nem is tudott. Könyvelő irodát működtet a kétszintes sorházi lakásban, így az udvart nem is használják. Hihetetlen, hogy Franciaországban már ennyire kinyíltak a virágok a tulipánfán. Vagy ez egy régebbi felvétel?
VálaszTörlésBocsánat! Újraolvastam a bejegyzést, és látom, hogy teljes pompájában már most virít E. tulipánfája.
VálaszTörlésIgen, kb. a fele fért rá a képre, nem tudtam messzebbről "befogni" a kert miatt. Csak az a kár, hogy nagyon felhős volt az idő... A fa virágainak egy része még nem nyílt ki teljesen...
TörlésFájdalmas elválás lehet...
VálaszTörlésIgen, Márta, valósággal életük része volt - mint ahogy a kert nagy részét is elfoglalta... Még nekünk is hiányozni fog, pedig csak időnként"találkoztunk vele", de sosem mulasztottuk el megnézni...
TörlésAmit Márta írt ide, az zsong a fejemben nekem is...
VálaszTörlésÁlomszép ez a tulipánfa, a szépsége mellett az a rengeteg csodás és szívmelengető emlék, ami hozzá fűzi a barátnődet....A vigasz, hogy ezek megmaradnak örökre :)
Egy költözés sokszor észérvek miatt történik.
S hogy mit hoz majd felénk a sors...?! Bár tulipánfánk nekünk nincs, de emlékekkel tele a ház, a kert. Még a padlás is, szó szerint, meg átvitt értelemben is :))))
Épp tegnap hoztam be japánbirs ágakat, itt még nem nyíltak ki a virágai úgy , mint a Te vázádban,de már pattanóban a rügyek.
E. (egy másik:)))
Igen, észérvekről van szó: E. 78 lesz az idén, férje kicsit több, mindketten több egészségi problémával küzdenek és beköltöznek a legközelebbi jól felszerelt vérosba (ahol én is lakom). A ház több évszázados, nagyon nagy - nekem valóságos labirintus!
Törlés"városba" persze, bocsánat...
TörlésMindkét kép gyönyörű, de az a tulipánfa, törzse csavarodásaival, millió virágával, háttérben a házzal és maga a kert - csodálatos. Emlékeket őriznek. El kell búcsúzni a háztól, kerttől, a fától, de az emlékektől nem, azok megmaradnak, míg élnek azok, akik az emlékeket őrzik és a közös emlékek, beszélgetések, élmények összefűzik őket testvéri barátként. (Pont úgy, ahogy Te írtad - szép gondolat.)
VálaszTörlésEmlékekben gazdagok, az biztos, Borka, rengeteg ismerősük van, házuk mindig nyitva a barátok, a rászorulók előtt. E. bevándorlókat is istápol, mélyen hívő katolikusok, de nemcsak szavakban, hanem főleg tetteikben...
VálaszTörlésE-t csodálom: a mosoly soha el nem tűnik az arcáról, soha nem panaszkodik, el nem hagyja magát. P. míg lábadoztam, hányszor hozott nekem saját készítésű finom levest!...
Éppen egy bolti zacskós levest iszogatok, amíg a kívül-belül derűs jegyzetet és az együttérző hozzászólásokat olvasom. A tulipánfa sokáig hiányozni fog, de E. és férje veled maradnak, hiszen ugyanabban a városban laknak majd ezután is, új körülmények között a régi szeretettel.
VálaszTörlésKlári, remélem, jobban érzed magad! ( a zacskós levesek között sok a finom ízű és gyorsabban elkészül!)
TörlésIgen, követjük a házkeresés bonyodalmait. Manapság kevés az ajánlat, a kereslet viszont nagyon megnőtt... Amit legutóbb megnéztek, tőlem 20 percre van gyalog.
Ma majdnem a teraszon kávéztam, de először le kellett alaposan csutakolnom. 2 óráig tartott! Apró darabokban ugyan, de elégedett vagyok magammal!
Nekem is nagyon tetszik a fa azzal a csavart törzsével, és az a ház is mögötte, a vázában lévő virág is. Van a házunk háta mögött és az utcában egy ház előtt egy ilyen bokor, szoktam nézegetni.
VálaszTörlésSzép lehetett az a születésnap a fa alatt, milyen plusz hangulatott adhatott az ünnepléshez.
Fogsz még E-vel és a férjével találkozni, és ez jó dolog lesz.Igazi jó emberek lehetnek.
Igen, Éva, azt hiszem, valóban azok.
TörlésE. küldött egy másik képet is a pénteken készültekből, ahol MAJDNEM rajta az egész fa és a résztvevők, kivéve pont E., aki a képet csinálta... Felteszem utólag ide a blogra.
Így, az E. fotózta kép, amin most együtt vagytok, felettetek a csodás tulipánfával, igazi szép emlék. :) Jó lesz nézegetni, emlékezni, ha már E. és P. is a közeledben lesznek a városban.
VálaszTörlésA képen az öt meghívott nagymami: négy elvált, az ötödik özvegy (én), kb egyidődek vagyunk (66 és 73 közötti skálán)...
TörlésLáttam már a blogodat, de csak most kezdtem el olvasni. Az elejéről kezdtem és nagyon tetszik.Az én gyerekkorom is hasonló volt ,én is három hónapi ismeretség után mentem férjhez 71 augusztusában. Én is voltam kollégista és fáj a derekam.Még az elején járok, de időm remélem még van olvasgatni .Nagyon szép családod van.Nagyon tetszenek a rajzaid és az a tulipánfa gyönyörű.Köszönöm hogy segít elviselhetőbbé tenni ezt a kicsit zárt világot.Jó egészséget kívánok .Zsike
VálaszTörlésÉrezd jól magad ezen a blogon (is) kedves Zsike! Örülök, mint mindig, a kommenteknek, pláne, ha ilyen kellemesek! Ki ne örülne nekik, őszintén? Persze, van, aki nem szívesen vallja be és közömbösséget színlel. Az agresszív kommentelőtől pedig irtózik az ember, hiszen legtöbben jó szándékkal nyitunk ajtót az ismeretlen-ismerős olvasónak, különben minek indítanánk nyilvános blogot? Ez persze nem jelenti azt, hogy nem viselnénk el ellenvéleményt: minden a hangnemtől függ! Nem tudom, neked van-e blogod és ha igen, látható-e?
Törlésolyan idő van most, hogy francia könnyed dalokat hallgatok, és virágzik minden
VálaszTörléshttps://www.youtube.com/watch?v=0QUOR_KPf34
Itt is jó 10 fokot ugrott a hőmérséklet egyik napról a másikra!
TörlésHa jól láttam, Charles Trenet dalait hallgattad, a francia sláger atyja volt...