Keresés ebben a blogban

2021. március 2., kedd

Feltöltődés minden jóval

Újra csend borult a házra. Elmentek a gyerekek. Megróbálom hátfájásomat fokozatosan enyhíteni... ("szoktatom hátamat a csendhez" - mondanám legkedvesebb J. A. versem parafrázisával, ha nem lenne előttem szentségtörés a művelet.) 

Unokáim egy hetes itt tartózkodása, melyből a rám eső három napot már régóta vártam, hiszen legutóbb karácsonykor találkoztunk, villámgyorsan eltelt. Beteljesedett, amitől félek és általában nem marad el: ha valamit előre eltervezek és nagyon várok, mindig jön az alattomos meghiúsítási kísérlet, legalább is jól belegázol a sors "keze" (esetleg a lába?)...

Vasárnap, 21-én vártam az unokákat a déli vonatnál és egyenesen a másik nagyszülőknél kötöttünk ki ebédre: ott kezdték a hét elejét. A délután kellemesen eltelt, én 5 h felé hazajöttem  -  még a kijárási tilalom előtt  -  mondván, hogy szerda d.u. jövök értük. Másnap reggel már olyan rosszul éreztem magam (hideg rázott, fájdalmak és egyéb időnként visszatérő jelenségek gyötörtek), hogy le kellett mondanom a kedd d.u-ra tervezett kávézást egyik kedves barátnőmmel. Szerda estefelé kezdtem kilábalni a nehézségekből és P., a másik nagymama elhozta a lányokat. Palacsintasütés, véget nem érő trécselés volt az est programja: mindent egyszerre próbáltak elmesélni!...

Másnap Lucie születésnapi ajándékának megvásárlásával voltunk elfoglalva, de ekkor már hátfájásom tetőfokára hágott, és semmilyen fájdalomcsillapítóra nem hallgatott! Alig titkolható szenvedés volt a séta minden perce, pedig egészen másként terveztem! Ehhez járult a pénteki élelmiszer-bevásárlás, majd a szombati főzés: előre akartam elkészíteni a vasárnapi 7 személyre bővített születésnapi ebédet is, mivel a gyerekeknek el kellett indulni korán, hogy este 6 h előtt Párizsban lehessenek.  

Minden jól sikerült, mindenki besegített, ahogy tudott, menyem és anyja diszkréten elmosott a poharak kivételével mindent! Nem is akarok másra emlékezni, csak a sok kellemes együtt töltött pillanatra, a gyerekek kedvességére, unokáimmal folytatott érdekes, értékes beszélgetésekre, melyek, bevallásuk szerint is, nagyon fontosak voltak mindhármunk számára.

A hátfájós tortúra még nem múlt el: bizonyára az egész hét kell majd hozzá. Kivárom. Feltöltekeztem minden jóval.





16 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lehetett az unokáiddal való találkozás. Tetszik, hogy értékes, érdekes beszélgetésre is képesek már.
    Egy dolgot sajnálok, hogy fáj a hátad. Remélem, hogy minél előbb jobb lesz. Ismerős érzés, el tudom képzelni, milyen lehet.
    Tetszenek a képek, köszönöm, hogy hoztál ide is belőlük.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, Éva, még mindig ebből táplálkozom! Beszélgetéseink egyre izgalmasabbak: érdekes ezt a kibontakozóban levő világot is megfigyelni.
      Hátfájásom valószínűleg csak a kellő pihenéstől fog csökkenni... Megpróbálom majd kicsit tornáztatni, ha minden jól megy. Együttérzésed köszönöm, jólesik...

      Törlés
  2. Szép képek, szép család, unokák, virágok, kedves emberek. :)
    Neked jó pihenést és főleg jobbulást kívánok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Borka! Ma d.u. még egy gyűlés várt rám innen 15-20 km-re, de a hét hátralevő részében megpróbálok pihenni, ha közbe nem jön valami váratlan...

      Törlés
  3. Megdöbbentő. Eszembe jutott Richarda.Ő segített neked anno lerázni az ilyen terhet. Kedves, tapintatos rokonságod is jó emlékké formálja a most még nyűgös perceket. Legyél jobban minél hamarabb!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerettem volna teljességgel átélni, vidámabban és fürgébben ezt a pár napot, de így alakult... (Richarda számtalanszor eszembe jut!...) Hamarosan írok neked, kedves Klári!

      Törlés
  4. Nincsen egy jó kezű csontkovács a környéken? Hátha érdemi javulást hozna. Az unokákkal való találkozás nagyon fontos. Segít élni, ők meg értékes tanácsokkal lesznek gazdagabbak - az érzelmi hasznokról nem is beszélve. Jobbulást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csontkovács? Egyik barátnőm ajánlott egyet a minap, nem messze innen, a temetővel szemben (gondoltam: onnan már csak egy ugrás...)

      Gyakran írsz te is, Mick, gazdag kapcsolataidról unokáiddal - főleg a közelebb lakókkal. Számomra nagyon sokat jelentenek, remélem, kölcsönösen.

      Törlés
  5. Így igaz. Szeretem őket, és ha engednék szépségesekről fotót is tennék fel. Dehát a személyiségi jogok. Ami a hátfájást illeti, sokszor izmok görcse vagy csigolyák okozzák. Hátha tudna segíteni, aki abból él.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, azt hiszem, a bal lapocka alatt egy izom stress vagy erőltetés folytán (sokszor van a kettő együtt) görcsbe rándul és valósággal megkeményedik... Hullámokban érkezik a fájdalom... De már múlóban! A csigolyáim állapotát évi 2-3 CT tartja számon...

      De beszéljünk inkább az unokákról és szüleikről!...

      Törlés
  6. Megértem örömöd!
    Múlt héten velük töltöttem egy délutánt, anyjuk elutazott meglátogatni nagymamáját.
    Az én drágáimat megszállta a jóság szelleme, semmi vita, hajcihő, kamaszodós akció nem volt közöttük.
    S azok a drága ölelések, mosolyok, hála az apró, sk készített ajándékaimért. Boldoggá tettek!
    Mérhetetlen hála van szívemben értük!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Márta, nem tudom, pontosan hány unokád van, fiúk-e vagy lányok, mennyi idősek (az enyémek 15 és 12 és fél), de pont én is azt konstatáltam, hogy szinte nem veszekszenek, hanem tündéri egyetértés uralkodik közöttük a nem is olyan nagyon régi időkkel ellentétben!... Segítettek a konyhában, szó nélkül jöttek bevásárolni, jókat kártyáztunk, beszélgettünk, néha még a fájdalomról is sikerült egy pillanatra elfeledkeznem... Hiányoznak, persze, nagyon, de a pihenés is kell most, hogy talpra álljak...

      Törlés
    2. ...szerintem unokáid "összenőttek"! :) ill. fel is nőttek, némileg...

      Törlés
    3. Igen: Lucie akkora, mint én (kb.162), most épp szünetet tart a növésben, Alice viszont majdnem utolérte, a füléig ér, bár több, mint 2 évvel fiatalabb s ez nővérét némileg nyugtalanítja is...

      Törlés
  7. Lili 12, Simi 9.5, Lenci 7. No nem állíthatom, hogy mindig béke honol közöttük. Jósági pályázatot "írtam" ki a legutóbbi nagy torzsalkodás után. Múlt héten 4-re értékelték magukat, a jutalom nem marad el! Néha cselhez kell folyamodnom, hogy a lányom ereje ne fogyjon. Pláne most, hogy keveset találkozunk és a szokott segítségre nem igen van módom (sajnos).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az is jó, hogy - legalábbis úgy sejtem - nem laktok túl messze egymáshoz. Köztünk kb. 250 km van... Itteni viszonylatban ez se sok!

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...