Húsvét vasárnapja van... Nehéz ünnepi hangolatot kicsiholni a magányból... Inkább felidézem gyerekkoromat, amikor is a húsvéti készülődés már napokkal előtte megkezdődött.
Természetesen az 1956 utáni évekre gondolok, akkor költöztünk nagyobb házba, s mintha körülményeink is javultak volna lassacskán. Arra élesen emlékszem, hogy szüleim mindig rengeteget dolgoztak, a jobbulás igyekezetében, állandóan többletmunkát is vállalva. A külöbség talán abban látszott meg, hogy a beszolgáltatások és egyebek már nem vették el a munka gyümölcsének nagy részét. Ettől kezdve lettek napsugarasabbak gyerekkori emlékeim...
A Húsvétban nem annyira vallásos jellege maradt fenn emlékeimben, a család nem gyakorolta különösebb hévvel a templomba járást (anyám különben is a kevés számú protestáns felekezet tagja volt). Szinte egyedül az én gyenge vállaimon nyugodott a család üdvössége, nekem kellett minden vasárnapi misére felballagni a templomba, ami nem kevés gyaloglást jelentett, hiszen a templom a falu másik végén volt. A Húsvét számomra inkább a tavasz igazi kezdetét jelentette. Fényesen, melegen kezdett sütni a nap, rügyeztek, virágoztak a fák, tavaszi illatok úsztak a levegőben, felettünk az ég kifeszített makulátlan kék vászna... A ház nőtagjai főzték a tojásokkal, kolbásszal körülvett sonkát a nagy fazékban, amely napok múltán fogyott csak el. Sült a húsvéti kalács és a kuglóf, valamint az egyéb finomságok, vaniliás illatok keringtek a házban, mely már előtte átesett a nagytakarításon.
No és a hétfő! A locsolkodás napja! A család és a rokonság férfitagjai azt hiszem születésem óta meglocsoltak, de igazi eseménnyé csak kamaszkoromban vált a szokás, mégpedig a locsolkodók várásával. Listát vezettünk róla, kinek jutottunk eszébe! Minél hosszabb volt a lista, annál nagyobb volt a büszkeség! S a hétfői napon hajunk, ruhánk bűzlött a sok olcsó kölni koktéljától. Nagyanyám dél felé kaput zárt és kíméletlenül elutasította a még kóválygó locsolókat, mondván, hogy a rendes locsolkodó hajnalban kezd! Dél felé már amúgy is csak biciklijüket bizonytalan kacskaringókkal toló, a hazafelé vezető utat kereső, esetleg el-eldőlő férfiakkal lehetett az utcán találkozni...
Ahogy nálam írtad, tényleg hasonló élményeink vannak a húsvéttel kapcsolatban.Mindig jó idő volt, nyíltak a virágok, főtt a sonka, volt kolbász, tojás, megvolt a húsvéti ételekből álló tál az asztalon. A közös reggeli is lezajlott, A torma erős illata húzódott fel egészen a homlokomig, úgy éreztem, hogy az agyamig.:) Na, és a pacsuli szag büszkesége a hajamon és a ruhámon. Sokan voltak locsolni, micsoda dicsőség!
VálaszTörlésMár elmúlt számomra,csak az emlékeimben élnek ezek a szokások.
Áldott húsvétot kívánok neked: a másik egyedül lévő.
Igen, Éva, a "másik magányos"! Vagyunk egy páran... Az ünnep tiszteletére (milyen bolond is az ember lánya - vagy inkább egyre bölcsebbé válik, akarva-akaratlan - magának csinál ünnepi hangulatot, ha kell) kibontottam egy üveg bordeaux-it a paprikás csirkéhez, 4 napig fogom iszogatni poharanként, finom, 2014-es évjáratú... Felhős, hűvös az idő, hová lettek az "igazi" húsvétok?...
TörlésÖrülök, hogy felidézted gyermekkorod húsvétra vonatkozó emlékeit. Egészen kicsi gyermekként, amikor a hajdúszoboszlói rokonságot látogattuk meg, és a bátyámmal én is mentem "locsolni", várva, hogy nekem is gyűljön egy kis locsolópénz, még én is élveztem az ünnep hangulatát. Ahogy nőni kezdtem, egyre inkább bújtam a locsolók elől. Az ünnep sütés-főzéssel együtt járó szép megünneplését anyósomnál tapasztaltam, aki imádta a húsvétot. Sajnálom, hogy belőlem kicsit kimaradt ez a fajta hatalmas alkotókedv. Az unokáimnak azért minden évben igyekszem kreatívan összeállítani a "nyuszicsomagot", de az idén az összes húsvéti főzésem kimerült egy báránypörkölt elkészítésében. Az interneten fellelhető népszokásokat meg gyönyörűséggel nézem. (Megfejthetetlen ez a kettősség még önmagamnak is.)
VálaszTörlésKellemes ünnepet kívánok!
Éva, neked is legyen a lehető legkellemesebb! Épp most beszélgettem telefonon unokaöcsémmel (jó 1600 km-re egymástól) a mai helyzetről, hogy miféle - úgy lehet - visszafordíthatatlan változásokat hoz majd magával, mire kikeveredünk belőle... Egyre jobban kivesznek a hagyományok. Megérne a téma egy blogbejegyzést!...
TörlésA múlt húsvétjainak felidézését nagyon jó volt olvasni. Én csak a városi Húsvétot ismerem, Mama készülődését, Apukám reszelte a friss tormát amit később a sonkával, tojással, kenyérrel és sok újhagymával, paprikával, paradicsommal, retekkel ettünk. A torma csak úgy csavarta az orromat! Érdekes, kalácsot sosem ettünk, azt én vezettem be először. Vasárnap reggelire ettük meg a szépen elkészített ünnepi tál tartalmát. A sonka mindig füstölt tarja volt.
VálaszTörlésÉn készültem, van itthon sonka, tojáskrém, sütemény, torma, minden, ami az ünnepi asztalra kell, de nem terítettem meg, az már túlzás lett volna egymagamnak. Érzem az ünnepet, csak valahogy nem eléggé.
Kár, hogy nem terítettél meg magadnak, de azért jó, hogy elkészítetted! Én úgy vagyok vele, hogy megérdemli az ember lánya egyedül is, ha már nem oszthatja meg senkivel!...
TörlésÉrdekes, itt a torma nem nagyon szokás, de én még emlékszem nagyanyám isteni tormaszószára, ami a sült húshoz járt... Pár évtizede is van, hogy nem ettem belőle!
Nekem az én mamám főztje hiányzik nagyon. 28 éve nem ehetek belőle, de még most is érzem azokat finom ízeket. Tőle tanultam főzni (a sonkát is), de nekem soha nem sikerül ugyanolyanra, mint az övé. Még nagymamám is főzött olyat, amit a mai napig emlegetek, de fogalmam sincs, hogy hogy kell megcsinálni. Például a fehér krumplistészta... (Ma már nem is igen ehetném: tészta és krumpli! - pedig mindkettőt szeretem. :)
TörlésPontosan erről van szó, Borka: nekem se sikerül soha ugyanolyan finomra!
TörlésNagyon szeretem a krumplis tésztát különben! A káposztást is, cukrosan! (G-nek égnek állt a haja tőle, mint a gyümölcslevesektől is...)