Gyönyörűen süt a szombat reggeli nap, bár a levegő még nem melegedett fel, és előreláthatólag nem is fog 13-14°-on túlra. Nem baj, maga az, hogy süt, kis kedvet ad az élethez.
Már megint elszaladt szinte az egész délelőtt a képernyő előtti bámészkodással, pedig sikerült korán felkelnem (fél 4-kor feküdtem le és elalvás előtt még olvasgattam egy kicsit a most megjelent könykínálatról). Mindig bennem van a sürgető stressz, mintha állandóan felróná, hogy az időmet vesztegetem, ahelyett, hogy A FONTOS DOLOGGAL törődnék, de hogy mi is valójában az a halálfontos, minden mást felülmúló feladat, ami rám vár, pontosan nem tudnám megmondani. Csak abban vagyok biztos, hogy életem szemlátomást fogy, mint az a bizonyos szamárbőr, melyet Balzac hőse kapott kívánságaiért cserébe. Fogy kíméletlenül, és én még semmit sem végeztem el belőle.
Csak gyanítom, honnan ered az érzés, mely fogva tart és ritkán engedi meg a felszabadulást, akkor is csak olyanformán, mint raboknak a rövid kimenőt. Azt hiszem, G. halálával kezdődött.
 |
| még Isztambulban festettem 1988-ban |
Mindenki hallott már a túlélők adósság-érzéséről. Hát erről van szó esetemben is, azt hiszem. G. 56 évesen halt meg 2006-ban, írói pályája éppen kibontakozóban volt kb. 15 éve. Két regénye, három novelláskötete és több esszéje jelent meg ez alatt a rövid idő alatt, s még több várt megírásra. Állandóan dolgozott, még súlyos betegen is; mondhatnám, hogy az írás tartotta életben. Három könyve befejezés alatt, megpróbálta diktálni nekem az utolsó fejezeteket, de már nem bírt felkelni, és beszélni is alig. "Majd te befejezed őket..." hagyta rám a megoldhatatlan feladatot. Egyet befejeztem, elvégeztem a levonat javítását, meg is jelent, valamint egy interjúja és hosszabb tanulmánya egy wales-i sci-fi íróról, akivel még találkoztunk személyesen Párizsban (én csak a sofőr és a beszélgetés felvevője és átírója voltam), de a szöveget már nekem kellett befejezni és leadni G. halála után egy jó hónappal. Maradt a regény... Én nem írogattam akkoriban, ez az ő játszótere volt, én inkább festéssel, rajzolással foglalkoztam, folyóiratunkba írtam pár recenziót, és főleg a szervezés hárult rám. MINDEN terület megszervezése: az ő munkájához is asszisztáltam, mindennapjaink minden részlete szintén rám hárult, nem beszélve az évente háromszor megjelenő 144 oldalas irodalmi folyóiratunk körüli óriási szervező munkáról. Ez volt a nagyja. Nem beszélve élete vészesen hanyatló orvosi oldaláról...
A regény még mindig befejezetlen. Nem bírok hozzányúlni. Vérszegényen azzal érvelek, hogy az ő írói világa gyökeres ellentéte az enyémnek - ugyanakkor milyen alapon hasonlítom össze az "enyémmel", ami valójában nem is létezik?... De ha lenne, akkor is teljesen más lenne. Ezzel talán meg is közelítettem az eredeti problémát: sürgősen be kell(ene) bizonyítanom (legalábbis magamnak), hogy megérdemeltem a túlélést, az azóta eltelt 15 évet...
Azt hiszem, be kellene fejezni azt a könyvet is, ha olyan állapotban van, hogy befejezhető. Szerzőpáros lenne az alkotója. Szerintem pozitív kihívás volna.
VálaszTörlésKöszönet, Mick. A regény több szálon fut. Fikciót írt, nem pedig "elmesélte magát", de természetesen nagyon finoman ő is benne volt, s aki jól ismerte a valóságban (nem volt az a kitárulkozó, mint én...), megérezte a részletekben. Kihívásnak bizony az, de már nemigen van hozzá erőm...
Törlésnagyon nagy feladat hárult rád... tényleg megoldhatatlannak tűnik - bár egyszer már sikerült!!!!
VálaszTörlés(nem lehetne töredékesen is kiadatni a regényt? befejezetlenül?
(ámbár szerintem is neked csak festeni kéne, de azt kéne csinálnod feltétlenül!
Köszönet, Aliz. Amit befejeztem, tanulmány volt, azt sokkal könnyebb befejezni!
TörlésA mai kiadói viszonyok között nagyon kétséges kiadni egy töredéket...
Ami pedig a festést illeti, letettem az ecsetet végleg, amikor meghalt. Minek még jobban telezsúfolni egy amúgy is zsúfolt házat?...
vétek minden festményért, amit nem festessz meg!
Törlés♥
TörlésNagyon nehéz ehhez bármit is hozzászólni...csak szeretném, hogy tudd, sokat gondolkozok ezen. Az adósság-érzésen, meg a "megérdemlem-e" méricskélésen...
VálaszTörlésHatalmas szakirodalma van ennek, érdemes lenne arról az oldalról is megnézni egyszer.
Úgy érzem, ezt a belső konfliktust intellektuális belátással lehetetlen feloldani. Egymagunkban pedig pláne.
Hiába mondanám, hogy "„tegyél úgy, ahogy érezni akarod magad”, hiszen a belső hangok most is szigorúan szólnak hozzád (miket mások régen mondtak neked, akár tanárod, akár társad, akárki, te annak szeretnél megfelelni, az ő mondatuk a tieddé váltak, te magad hajtod magad azokkal a mondatokkal)...
és hiába mondanám, hogy "te nem ők vagy" neked nem az ő feladatukat kell csinálnod, te ÉRTÉKES FESTŐMŰVÉSZ vagy, és szabad ember, és a saját talentumod felelőse, nem az övéké ...
nem tudom jól leírni, félek...de azt érzem, amit aliz, és mick is, hogy jogod van a saját életedhez, saját tehetséged ápolásához, nem az a feladatod, hogy mások igénye szerint élj...
értem: G. könyvével valamit kezdeni szeretnél, ez egy megoldandó feladat, de van millió más megoldási lehetősége azon kívül, hogy te megírod a - szerinted - hiányzó részt...
ölellek, és kívánom, hogy örülj az életednek, felszabadultan, nem másokhoz mérten, rengeteg értékes, fontos dolgot csináltál eddig is már, pihenhetsz is kicsit, és aztán, ha ha tényleg úgy érzed, akarsz még hozzátenni, mert kikívánkozik, akkor tedd azt, (de ne azért, mert azt hiszed, azt várják el tőled) szeretlek, és szeretném, ha elhinnéd, csodálatos képeket adtál eddig is már magadból, ez a te dolgod, ami TE vagy♥
Kati, elég pontosan eltaláltad a diagnózist: "... a belső hangok most is szigorúan szólnak hozzád (miket mások régen mondtak neked, akár tanárod, akár társad, akárki, te annak szeretnél megfelelni, az ő mondatuk a tieddé váltak, te magad hajtod magad azokkal a mondatokkal)..." De jó lenne megfogadni a tanácsaidat, felszabadultan, bűntudat nélkül, Mick és Aliz tanácsait is... Nem hiszek magamban, ez a meztelen igazság. Köszönöm az értékes együtt-gondolkodást.
TörlésMindig várom saját alkotásaid megvillanását.
VálaszTörlés(De értem a kényszert is...)
Márta, én magam is szeretnék szabadabb lenni... Hosszú és nehéz történet ez... Köszönöm neked a nagyon tömör mondatodat, ami olyan sokat mond nekem mégis.
TörlésSaját belátásod szerint tegyél. Ha úgy érzed, hogy nem megy a befejezés, akkor ne tedd. Nagyon sok gondolkodnivaló és feladat hárult rád, de a szabadságod is fontos. Most úgy érzed meg kell felelned G. akaratának, de ha az írás ha nem a te életed, akkor inkább fess, rajzolj újra, az a te világod.
VálaszTörlésHa eljön egy időszak az életedben, amikor örömmel, felszabadultan tudod befejezni a múveket, akkor tedd meg. Lehet, hogy eljön, és akkor kényszer nélkül meg tudod tenni. Akkor lesz igazi a befejezés is.
Éva, minden olyan bonyolult... Az írást újra megtaláltam (főleg franciául, mert a magyartól talán végleg eltávolított a középiskolás tanári vélemény, ahogy Kati is említette), először azért, hogy "edzzem magam" a kérés teljesítésére, majd saját kellemes csapda lett belőle, amiben nagy örömöm telik... Viszont ezek az én szavaim... Azt se tudom (hiszem?) már, hogy maradt-e időm "felszabadulni" ennyi lelki teher alól... Köszönöm neked is, Éva, hogy osztozol nyavalygásaimbam, melyek időről időre a felszínre törnek...
TörlésNehéz lelki teher ez. Egy vadidegen félbehagyott írásművét befejezni se lehet könnyű, de az főleg "szakmai" erőpróba. Viszont egy igazán közelállóét folytatni, ahhoz nagy lelki erő kellene, nem csoda, ha eddig még nem bírtad elszánni magad rá.
VálaszTörlésÁgi, jól látod a különbséget! Egy "vadidegentől" még könnyen megszabadulnék, de 33 év alatt számtalan réteg rakódik az emberre, főleg egy olyan kapcsolatban, melyet G. az utolsó 20 (!) évben szinte szimbiózisként képzelt el... Bizonyíték rá, hogy halálával se tud megszűnni! Köszönöm, hogy átveszitek a teher egy részét, sikerül világosabban látnom ebben a labirintusban, ahonnan, úgy tűnik, nincs kiút...
TörlésSokat gondolkoztam, hogy mit tudnék Neked írni itt a megjegyzésekben. Elolvastam az előttem hozzászólókat és bevallom, nem tudok újat mondani, ismételni pedig nincs értelme. Én is úgy gondolom, hogy nehéz terhet cipelsz, talán - ha tudod - le kéne már valahogy tenni, mert ez az állapot hosszú távon nagyon nyomasztó és az egészségedet is megviselheti.
VálaszTörlésTeljesen egyetértek a meglátásoddal, Borka. "...le kéne már valahogy tenni, mert ez az állapot hosszú távon nagyon nyomasztó és az egészségedet is megviselheti." Igen, az éveken át tartó stressz a magánnyal párosítva eléggé megviselő. Érzem jól a hatását. Köszönöm, hogy hozzászóltál.
TörlésValami olyasféle motoszkált bennem is, mint amit Borka írt. (Jé, már ezen meg se lepődünk, ugye ?!:) Éva kommentjét is majdnem mintha én írtam volna:)-Azzal a különbséggel, hogy ehelyett: "fess, rajzolj újra" úgy gondolom, írj, amit TE írnál.
TörlésKötelességből, nyűgként, nehezen átérezve(vagy épp túlságosan is...) a töredék-fikciót, ezt G.sem kívánná Tőled. Ő az akkor, az akkori adott körülmények ismeretében kért meg. Ami idő és változás a halála után következett, nem tudhatta, nem érezhette meg előre. A mai életedbe látva valószínűleg már nem adna Neked ilyen feladatott..
Ez persze csak megérzés utáni "véleményem"...
A "különbség" nagyon fontos nekem, kedves E.! Szeretném, ha megérzésed szóról szóra beteljesülne!... Tudod, valószínűleg még mindig nem szeretnék csalódást okozni neki... Ezt az alapvető "hibámat" (nemcsak vele szemben) még mindig nehezen vetkőzöm le...
TörlésÉn is pontosan ezt akartam még hozzátenni, amit E. írt, hogy G. sem neheztelne érte, ha nem fejeznéd be a művét.
VálaszTörlésBizonyára nevetségesek az aggályaim, Ági, valamikori karteziánus szememmel (mert ugye valaha nekem is az volt...), de legalább azt bizonyítja, mekkora hatással volt rám G., hogy még ma sem múlt el, majd 15 év után... De nemcsak az ő hatása, hanem egyre növekvő babonáim is, de ezt még át kell majd gondolnom...
Törlés