Örömteli dolgos csütörtök délután

   Csütörtök délután eleredt az eső és késő estig permetezett szép egyenletes, kitartó ritmusban, pont úgy, ahogy már régóta vártam és reméltem. A kertnek nyilván ennél sokkal többre van szüksége, de ahhoz képest, hogy egyes délebben fekvő helyekre az ivóvizet is úgy kell szállítani, mert hónapok óta nem esett egy csepp sem, folyók apadtak ki, már ezt is értékelni kell. Visszagondolok a nem is olyan távoli időkre, amikor napsütéses nyárért esdekeltem... Most meg alig merek kimenni a teraszra napközben, olyan perzselő a forróság! Hiába, legjobb mindenben az arany középút, az egyensúly. S úgy tűnik, mai világunkban éppen ez az egyensúly van felborulóban...

   Csütörtökön kora délután eljött egyik barátnőm: nagy munka várt ránk. Pár éve megözvegyült, túl van a 80-on, de fizikai és szellemi frissesége majdnem érintetlen, valaha biológiát tanított. Számomra van egy ritka, nélkülözhetetlen tulajdonsága: sasszeme azonnal észreveszi a legkisebb hibát, elütést, figyelmetlenséget egy szövegben, kiváló nyelv- és bizonyos stílusérzékkel is rendelkezik. Valahányszor publikálás, nyilvános felolvasás előtt álltam, mindig megkértem, nézzük át együtt az irományaimat. Nem akarja, hogy elmondjam, de engem nem zavar, ha bevallom, hogy nem vagyok tévedhetetlen, hogy ezt a szépséges, szigorúan szabályos, ugyanakkor rugalmas, az idegen számára sok csapdát tartogató, a közeledés elől szeszélyesen elillanó francia nyelvet életem végéig tanulmányoznom kell. Szerencsére szeretem az állandó készenléti állapotot, sok örömöt rejteget (ráadásul befogadónak mutatkozott irántam, nem fejezte le idő előtt irodalmi ambícióimat...).

   M. (sok M-mel kezdődő barátnőm van!) fáradhatatlan, elkötelezett biztatóim közé tartozik. Nem győzi hangoztatni (ha előttem mondja, legszívesebben elbújnék egy egérlyukba is, ki tudja, miért...), hogy jobban írom és beszélem a francia nyelvet, mint a legtöbb francia, aki az anyatejjel szívta magába... S hogy többnyire semmi javítanivalót nem talál. (Remélem, nem tűnök túl szerénytelennek, hogy idéztem.) Megnyugtat, ha átolvassa őket ilyen fontosabb alkalom előtt és rámondja az áment. Ugyanakkor azt is láthatom, hogy a nyelvhelyességen túl, irodalmi szempontból milyen hatást tesz rá, mint olvasóra, esetleg hallgatóra (amiben természetesen a felolvasó színészeknek is nagy szerepe van!), mert tudom, hogy véleménye értő és igényes.

   4 órán keresztül dolgoztunk megállás nélkül, ő egy pohár friss víz mellett, én alig tudtam egy kávé erejéig felállni. 12 rövid novellát néztünk át. Kb. 1 órás felolvasásnak kellene belőlük kikerekedni. Ahogy magam ismerem, az utolsó percig csiszolgatni fogom őket. A pihent szem mindig talál jobb megoldást.