Nem megy ki a fejemből a múlt csütörtöki kiállítás. Szeretném megfogalmazni az élményt magyarul is, bár franciául már tegnap megtettem, biztosan nem lesz szó szerint ugyanaz.
Egy hete körül egyik barátnőmnél kávézgattunk, ő mutatta meg a kiállítás katalógusát, káprázatos fényképekkel. Azonnal megfogalmazodott bennünk a látogatás terve, hiszen a Cambrai nevű város csak 30 km-re van tőlünk.
Nem ismertem eddig a kiállító művész nevét: Marcoville (Marc Coville). Kiderült, hogy kb. 40 év óta foglalkozik hihetetlen intenzitással a hulladék-anyagok, különösen az üveg, kevésbé a fémek felhasználásával. A reggel 10 óra már monumentális műhelyében találja, s 83 éves kora ellenére meg se áll egész nap. Megértem: ha az ember elmerülhet egy ilyen csodálatos, maga teremtette világban, az édenkert fái, angyalai és halacskái között, észre se veszi a fáradtságot, az idő múlását. Boldog, egyszerűen boldog.
Rajzolóként, díszlettervezőként kezdődött a pályafutása, de a 80-as évektől egyre inkább az üveg felé fordul. Előre megrajzolt formák szerint vágja fel, néha mozaik-kocka nagyságú darabkákból ragasztja össze a baobab fatörzseket több tonnás óriásokká, színezi, karcolja a több ezer darabból álló halbank égből aláereszkedő átttesző tömegét, melyek szinte csilingelnek a látogatók mozdulataira, halk kommentárjaira... Vagy csak képzelődnék? Mindenesetre jólesik az efféle képzelgés.
A 17. sz-i monumentális barokk jezsuita kápolna mindkét oldalfala mentén színes üvegből kimetszett szűzek csoportjai álldogálnak, miközben fejünk felett számtalan átlátszó pufók angyalka ringatozik a mennyezetre függesztett láthatatlan szálakon. Varázslatos, mesebeli világ. A kiállítás címe: "Égi fény". Tudvalevő, hogy az üveg az egyik legcsodálatosabb anyag, a belőle készült tárgy, mű látványa a fény játékát követve állandóan változik. Él. Átengedi a fényt, visszatükrözi, meditációra invitál. Nem követel semmit, csak sejteti, hogy az álmok világa végtelen...
(a képek saját kis telefonommal készültek)
 |
| halbank |
 |
| Édenkert |
 |
| fatörzs üvegmozaikból |
 |
| angyalkák |
 |
| Fény |
Meseszép. Tényleg, mint ahogy elkélzeljük a tündérek kertjét.
VálaszTörlésValóban! Egyszerre földöntúli és pezsgően vidám hangulatot áraszt.
TörléselkéPzeljük.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésAz üvegliget szó jutott eszembe a képeket nézve.
VálaszTörlésTaláló! Nem tudtam ellenállni, vettem egy arany-csíkos üveghalat és felakasztottam a csillárra, Vertel Andrea kis boszorkányos házaspárja mellé!...
VálaszTörlésEz fantasztikus! Jól írja Mick, mint egy mesebeli üvegliget. Így is csodálatos, el tudom képzelni, hogy ott járva, élőben milyen lehetett...
VálaszTörlésMár maga a hely is monumentális volt, de kellett is ehhez a kiállításhoz! Csak járkált benne az ember, mint egy mesebeli erdőben!... (pedig nem vagyok oda az "installáció" műfajáért, úgy általában...)
TörlésNagyon szép kiállítás, rendhagyó, nem a megszokott megjelenítése a művészetnek, nekem az jutott eszembe címként, hogy "a szemét második élete". Talán didaktikai céllal is megmutathatnák a mai fiataloknak.
VálaszTörlésSokfelé állít ki, (Franciaországon kívül Japán, USA stb) ezen kívül iskolásoknak, kórházban ápoltaknak "műhelyeket" szervez... Az itteni kiállítás felállítása 3 hetet vett igénybe. Igen, tudatosan dolgozik üveg- és fémhulladékkal! Valóban van benne didaktikai célzat is.
Törlés