Szeretet vagy szerelem? Szerda esti összejövetelünknek ez volt a fő témája. A magyarban legalább két szó van rá, de a legtöbb nyelv megelégszik eggyel is. Pedig mennyi árnyalata van ennek a nagyon fontos érzelemnek, mely jónéhány meggyőződés szerint a világ mozgatója, sőt egyenesen jövendőbeli megváltója ("Любовь спасёт мир" - adja Miskin herceg szájába Dosztojevszkij saját bizonyosságát e híres idézetben).
A francia nyelv egy szót használ rá, melyet még az is ismer, aki egyébként nem tud franciául: "amour". A régi görögök viszont sokkal több változatát nevezték meg, melyek közül az erosz, a filia és az agapé a legfontosabbak. Erosz lenne a mindent elsöprő vágy, a legintenzívebb és pont ezáltal a legrövidebb ideig tartó érzés. Egyes kutatók maximum 3 évben állapították meg az élettartamát, amely épp elég arra, hogy az oxitocin nevű hormon ellássa feladatát, vagyis utód nemzését biztosítsa a legmegfelelőbb partnerrel. Persze, a valóságban ez sem ilyen mechanikusan egyszerű dolog. Legtöbb kutató abban egyezik meg, hogy a szerelem érzése sohasem csupán hormonok kérdése, hanem mégiscsak az agyban születik meg elsősorban.
A filia a tartós ragaszkodás, mely társhoz, családhoz, baráthoz fűzhet, többnyire önzetlen vonzódás, mely az eroszszal ellentétben a szeretett személyt részesíti előnyben, neki akar kedvezni, többnyire akár ellenszolgáltatás nélkül is. Míg az erosz olyan szenvedélybe torkollhat, mely a kívánt személy birtoklását, kisajátítását követeli magának, szélsőséges esetben minden kontroll mellőzésével tragédiába is fulladhat.
Az agapé a legéteribb formája a szeretetnek: fordulhat az egész emberiség, esetleg annak egy része felé. Ezáltal nem konkrét személyhez, hanem valami elvontabb fogalomhoz is fűződhet, pl. a "nagy egészhez", aminek részei vagyunk.
Ezek az érzések mindenkit érinthetnek. Van, aki azt mondja : minek iyesmiről értekezni, osztályozni, trancsírozni, elég, ha átadjuk neki magunkat, hiszen amúgy is nehéz ellenállni, ha meglep bennünket... A francia és a magyar nyelv legalább ez utóbbiban egyetért : "szerelembe esik" vagyis "tombe amoureux, amoureuse" az ember fia, lánya, mint valami csapdába, amelyből se ereje, se kedve szabadulni... Legalábbis eleinte.
Camille Claudel
Igazán remek összefoglalót írtál, élvezettel olvastam. És valóban, ha belegondolunk, saját életünkre, érzéseinkre kivetítve megtalálható mindegyik "forma". Az agapét ugyan kicsit nehezebben leli fel magában az ember. De ott van, mélyen és összeforrva a szeretteink, hazánk, az emberiség iránti aggódással.
VálaszTörlésAz is szép, amikor az "erosz" átalakul az évtizedek alatt filiává. Megőrizve a kezdeti érzések, vágyak emlékét. Nekem ez más szeretet. Másképp, egész más érzések fűznek a gyerekekhez, barátokhoz. Ez a filia "almappája" ?😂
A szeretet és a szerelem érzését viszont -nekem- mindig könnyű volt felismerni, elválasztani. A szerelem gyomortáji bizsergés, a szeretet a szív körüli melegség érzettel járt☺
rhumel
Talán magyar nyelven könnyebb a kettő közötti különbséget észlelni... Ha a kezdeti forró erosz idővel filiává szelídül - de továbbra is több-kevesebb erosz-adaggal fűszerezve, a felek fizikai-pszichikai formája arányában - szerintem ez az élet nagy ajándéka, melyet ápolni kell!
TörlésA különböző tájak bizsergésének "feltérképezésével" is egyetértek, kedves E.! :))
De jó lett volna ott lenni ezen a beszélgetésen! Kíváncsi lettem volna, ki hogyan értelmezi az egyszavas franciák közül az érzelmet, amit a görög ókorban háromfelé bontottak szét. A te frappáns definíciód nagyon tetszik!
VálaszTörlésKlári, nekem az agapéval vannak nehézségeim... Ezen volt a legtöbb vita is. Talán ebben az általános nagy szeretet-hullámban tudok nehezen "feloldódni" : néha úgy érzem, hogy aki "mindenkit" szeret, az egyénenként képes-e vajon rá?... Ezen kívül mindig van jónéhány nagy gonosztevő, aki kilóg a sorból... (Rózsa)
TörlésRózsa, még magamat se szeretem eléggé. Meggátolja a bűntudat, mennyi ostobaságot követtem el, megszomorítottam azokat, akik jók voltak hozzám stb. Mi tartozik az agapé körébe, nem is tudom. Fontos ez? Annyi gyarlóság van a világban, nehogy én érezzem magam tökéletesnek.
TörlésKlári, ha létezik egyáltalán tökéletes személy (ki határozza meg és milyen tényezők alapján?...), nagyon unalmas lehet a társasága!...
TörlésAbban szinte mindenki egyetértett, hogy saját magunk elfogadásával, sőt mitöbb, szeretetével kell kezdeni: ez az út vezethet el másokig...
Sajnos, itt a fogalom használata nem egyezik az enyémmel. Mi azt tanultuk vallásoktatáson, hogy a harmadik -(agapé vagy esprit): 3. erény, amely készségessé tesz önmagunk és a másik ember (lelki, fizikai, anyagi) javainak szolgálatára. Az egyházatyáknál a →hittel és a →reménnyel együtt isteni (természetfölötti) erény, mellyel mindent és mindenkit Istenért és Istenben szeretünk. Önszeretetről itt nincsen szó. Szolgálatról igen! Persze, ez messze vezet, a cselekvéseim igazolnak és ennyi elég is.
TörlésValóban: a kiindulópont teljesen különböző... Vizsgálódásainkban egy isteni felsőbbrendű "hatóság" nem szerepelt...
Törlés"mindent és mindenkit Istenért és Istenben szeretünk. Önszeretetről itt nincsen szó. Szolgálatról igen!" Mi szerényen csak a modern pszichológia érintésével vizsgáltuk a dolgokat, csupán "emberi szinten". Saját magunk szeretete ilyen szempontból nem jelent önzést, hanem csak igyekszik feloldani a bűntudat, önostorozás sokmindent megbénító görcsét...
Van a szeretetnek egy csúcsa: Az ellenségszeretet. Annak a minimuma: Elengedni a másik torkát. Ellenérzés ellenére mégis felfedezni benne a szépet. Senki sem születik gazembernek. Nehéz kérdés, de létezik az ellenségszeretet.
VálaszTörlésMick, bevallom töredelmesen, hogy eddig a csúcsig még nem jutottam el...
TörlésAzt hiszem, nincs ellenségem, legalábbis én nem tekintek annak senkit, de hogy egynéhány gazember szeretetéig nem jutok el, az biztos... (Rózsa)
remélem, senki nem lesz ellenségem,mert valamit másképpen gondolok, ill. a modern piszoloógia giccsbe hajló okoskodásait mellőzöm. köszönöm, máris jobban vagyok.
VálaszTörlésKedves "Névtelen", én is remélem, hogy nem kell feltétlenül "ellenséggé" válnia annak, akinek más a véleménye! Azt sem tudom, mit tekintesz a "modern pszichológia giccsbe hajló okoskodásainak"..., de ha máris jobban vagy, annak szívből örülök! :))
TörlésMásik Névtelen, megnéztem a neten, mennyi lélekbúvárkodó könyvet ajánlanak, bennük van a vitát kiváltott gondolat, mely szerint önmagad szeretete vezet mások megszeretéséhez. A lelki segélyen élők szeretnek ilyen közhelyekkel megelégedni, olcsó vigasz, mondhatom. Ahogy Mick javasolja: ellenérzés ellenére felfedezni valakiben a szépet, a jót... na, ez egy teljesítmény. Erre fogok törekedni, ezért érzem magam jobban e beszélgetés végén.
VálaszTörlésKedves Klári, én voltam a "Másik Névtelen" is, valamiért a google következetesen nem írja ki a nevemet...
VálaszTörlés"A lelki segélyen élők szeretnek ilyen közhelyekkel megelégedni, olcsó vigasz, mondhatom." - adod ki a jussomat határozottan. Mondhatom, hogy nem szokásom általában "lélekbúvárkodó könyvekből" merítkezni... Arra is magamtól jöttem rá, hogy miért kell elsősorban magammal megbékülnöm, hogy mások felé is könnyebben, jobban fordulhassak.
Elnézést, ismét elfelejtettem KÜLÖN aláírni: Rózsa voltam.
TörlésJaj, de jó, hogy nem a homályban vagdalkozom! Nem a könyvekre, hanem lelki segéllyel foglalkozó közhelygyártókra és -ismételgetőkre gondoltam. Ebből is látszik, mennyivel egészségesebb lelkek tartanak össze az élő beszéd révén!!
Törlés