Ha jól számolom, az év eddigi 4 hónapja alatt már harmadszor pakolom a bőröndömet, hogy ismét útra keljek 10 napra, no nem hetedhét országon túlra, csak innen 230 km-re, a gyerekekhez. Fiam kérésére vállalom a "gyerekpásztorkodást", pedig az unokáim már ugyancsak kinőtték a gyerekkort! A nagyobbik 20 éves, ő maga is elmegy majd pár napra, de már nem a szüleivel : ez a dolgok rendje! Itt mérem le az óriási változásokat az én 20 éves korom és az övé között.
Gyönyörű az idő nálam és szívesen eldolgozgatnék - tőlem telhetően - a kertben! Persze, a gyerekeket is szeretném látni, olyan gyorsan telik az idő, hogy sosem elég a találkozásokból! Néha eszembe jut Endi : milyen jó ötlet volt fiuk közelébe költözniük! Akár naponta találkozhatnak egy kávéra, pár szóra... Errefelé ez nem lenne olyan természetes... Ezért én a látszatától is irtózom, hogy "rájuk telepedjek"... Amíg lehet, szeretek magamra számítani, mert tudom, hogy ez a bizonyítéka, hogy még meg tudom tenni. Hogy meddig? Valószínűleg ennek is eljön egyszer a határa. Pl. azelőtt - nem is olyan régen! - még autóval mentem hozzájuk, s nem kellett értem jönni a Gare du Nord-ra, ami nagyon bonyodalmas expedíció Párizson keresztül - rosszabb, mint idáig eljönni! Izgultam is valamelyest, mielőtt unokahúgomat vittem vissza az innen 70 km-re levő Charleroi nevű belga reptérre, esőben... Visszafelé jövet még büszke is voltam egy kicsit magamra, hiszen 2-3 év óta nem vezettem autópályán, esőben, kora reggel (6-kor) és még csak el se tévedtem! Mindenki annak örül, aminek tud : nekem már csak ilyen öregasszonyos elégtételeim vannak...
A hét nagyon gyorsan eltelt unokahúgommal. Sajnáltam, hogy nem vihettem el ide-oda nagy fáradtságom, gyaloglási nehézségeim miatt, hisz olyan ritka szép volt az idő ittléte alatt! Ő viszont többször is kisétálta magát a városban, a parkokban, sőt megkereste az egyik műemléket is, s ezért franciául kellett kérdezősködnie, amire az én társaságomban nem volt szüksége. Mondtam is neki, hogy pedagógiai célból küldtem el egyedül sétálni! Én viszont végkimerülésig (mindkettőnk részéről?...) kibeszélgettem magam édes anyanyelvemen, s a nevetésből is kijutott bőven, mint mindig, ha együtt vagyunk. Természetesen nem hiányoztak a velőig ható komoly témák sem.
Kedves Rózsa, gondolkoztam két szón, amit te is idézőjelbe tettél, és nemcsak úgy leírtad nélkülük, és ez a "rájuk telepedjek".
VálaszTörlésSzerintem Endiék sem azért költöztek, mert a rájuk telepedésre gondoltak. Érdekes ez nekem eszembe sem jutott eddig.
Nyomon kisértem a költözésüket, és azóta is figyelem a családot, már amennyire tehetem, és amennyire betekinthetek a világukba, hiszen magánügy.
Együtt lehetnek, láthatják az unokák hétköznapjait is, és ahogy látom, Endiék sokat tudnak így segíteni. Ehhez is kellett a közelség.
Hogy mit hoz a jövő? Ne tudhatják, és nem tudhatom, hiszen nem az én családom. Én csak annyit látok, hogy most a jelent élik és örömmel. Mint kívülállónak ez nekem elég is.
Én is abban a helyzetben vagyok, mint te, ameddig tudok gondoskodom magamról megteszem. Majd vár rám az idősek otthona, és minél később, annál jobb.
Éppen egy hete kaptam egy levelet tőlük, minden évben megkérdeznek. A három kérdés közül én azt fogom választani, hogy egyelőre nem kérem, majd jelzem, ha igen. Fel kellett volna adnom, de nem volt kedvem a postára menni, de jövő héten meg kell tennem.
Most is örömmel olvastam a soraid arról, hogy találkozhattál az unokahúgoddal, és a " "végkimerülésig" szó tetszik a beszélgetéseitekről. Minden benne van!:)
Ölellek.
Kedves Éva, épp attól féltem, hogy valaki megáll a 2 szónál ("rájuk telepedjek") és egyenesen Endiék védelmére siet, épp ezért tettem idézőjelbe és hozzátettem még vagy 3 magyarázó mondatot a rátelepedés cáfolatára részükről ("JÓ NEKIK" hogy fiuk közelébe költöztek és miért, "ERREFELÉ NEM LENNE olyan természetes," s ÉN EZÉRT A LÁTSZATÁTÓL IS IRTÓZOM - mármint ÉN és ERREFELÉ...) Minden elővigyázatosságom ellenére félreérthető voltam : "Szerintem Endiék sem azért költöztek, mert a rájuk telepedésre gondoltak." - írod, s még jónéhány érvet, ami kb. az én véleményemmel is egyezett... ("milyen jó ötlet volt fiuk közelébe költözniük! Akár naponta találkozhatnak egy kávéra, pár szóra.") Sajnálom, hogy nem voltam még világosabb, néha siet az ember, mert olykor úgy érzi, hogy a blogírás fontosabb dolgoktól veszi el az idejét - pl most éppen a bőröndöm pakolásától holnap kora reggelre!
VálaszTörlésKedves Éva, jól teszed, hogy a jövőd megszervezésével is törődsz. Nem könnyű dolog itt sem. Jópár évvel idősebb vagyok nálad (78 múltam októberben.), a jövőt muszáj lesz nekem is elképzelnem így vagy úgy, de szívesebben hallgatok elképzeléseimről, melyek nem éppen derülátók, hogy ne romboljak kedélyeket (se a másét, se az enyémet).
Próbálok a mában élni, amennyire bírok, hogy ne kelljen terveznem.
Halihó Lányok, tetszik ez itt, "jól kipletykáltatok" 😂. Idézőjel!🤭
VálaszTörlésMár olvastam egyszer a bejegyzést, csak épp a pénteki nap sűrűn ránKtelepedős, komoly logisztikai feladat, hol egy, hol két unoka, de változó összetételben jön, megy, vagy mi megyünk értük, illetve visszük valahová.
És néha még tudunk együtt kávézni is a szüleikkel. Beszélgetni is, ha mázlink van és hagynak a fiúk😂
És Rózsa, én teljesen jól értettem amit írtál.🥰
Kedves E., mielőtt a csomagoláshoz fogok, gyorsan válaszolok is, nem tudom, mennyire szerel majd fel F. náluk egy számítógéppel!... Május 4-én jövök vissza, ha igaz.
TörlésÖrülök, hogy nem értettél félre, vigyáznom kellene jobban, hogy ne siessem el a mondókámat, néha bizonyára félreérthető vagyok!...
Kellemes időtöltést a kibővült családdal!
Mint mindig, gondolkodni valót ad az, hogy megszólaljak-e vagy maradjak inkább csendben. Ha másról lenne szó, nem írnék most, de ti nem vagytok" mások" nekem. Egyikőtök sem. :)
VálaszTörlésLehet, hogy nem erősségem a szövegértés, most éppen azt teszem, hogy próbálom megkeresni, hogy hol hibáztam. Itt tartok, és még mindig nem látok tisztán. Így azt sem írhatom le, hogy elnézést kérek, de azt sem, hogy leírtam a véleményem, és ezért nem kell elnézést kérnem.
Mégis inkább elnézést kérek majd, és ezzel szeretném lezárni az ügyet, mert soha nem vezet jóra, ha ilyen esetben egyik komment követi a másikat, és belebonyolódunk még jobban. Ez az én véleményem, ez az én tapasztalatom.
Ha a szövegértésemet még fejlesztenem kell, ám legyen! Ha lesz időm megteszem, hogy ne kerüljek többet ilyen helyzetbe.
Ha Endi megértette teljesen, akkor jó. Ez a fontos nekem, és semmi más.
Ölelés megy nektek!
Kedves Éva, ne keresd magadban a hibát, én tisztában vagyok vele, hogy stilisztikai ellipsziseim , amikor a mondat egy részét csak úgy "sugalmazni" próbálom, de nem mondom ki teljesen (pl a magyar nyelv is ad erre előszeretettel alkalmat, pl.
Törlés"Elolvastad?" (hozzáértem azt a bizonyos tárgyat)
"El" (az igent is és a tárgyat is)
Most 9 napra abba is hagyom az okoskodást, mert csak május elejére (4-re) szól visszafelé a vonatjegyem! Kérlek, haragudj, hogy megzavartalak sietségemmel, nem követtél el semmi hibát! Én kérek elnézést és igazad van : zárjuk le ezzel, hiszen tulajdonképpen egy véleményen vagyunk!
Bocsánat, lemaradt egy szó : "Kérlek, NE haragudj..."
TörlésKeves Rózsa, dehogy haragszom, miért is kellene? Nagyon távol áll tőlem.
TörlésMindig próbálok a sorok között is olvasni, hátha ott bújuk meg a lényeg. Mégis van, amikor csak a pontosan kimondott szavakból értek. Úgy látszik a kettő tulajdonságom most összekeveredett bennem.
Soha nem okoskodsz, hanem okos vagy. Azért a kettő nem ugyanaz.:)
Inkább azt kívánom most neked, hogy érezd jól magad, és sok szeretettel várlak vissza, mert hiányozni fogsz.
Ja, és itt zárjuk le!
Újra megy egy ölelés neked.
💖🌤️🔆
TörlésJó unokázást a nagylányokkal, Rózsa. Élvezd ki minden percét.
VálaszTörlésAz előbbi, kettőtök beszélgetése közé írt kommentem elveszett, de nem volt semmi különös, a végén az ölelés volt a lényege.
rhumel
Köszönöm, kedves E., remélem, unokázhatok majd egy kicsit (az egyik 20 éves, a másik nemsoká 18 lesz!...), a kisebbik érettségire készül, a másik is vizsgázik év közben is... Majd igazodok hozzájuk és az asztalnál azért lesz alkalom egy kis csevegésre.
TörlésBekukkantottam! Jó utat és tartalmas együttlétet nektek! Nálunk ma izgalmasan indul a nap... Hamarosan felszáll a gép, melyen első L és osztálytársai utaznak Londonba. Egy hét intenzív nyelvtanulásra!
VálaszTörlésElső repülőútjuk lesz? Mindenképpen izgalmas hetük lesz, jó utat nekik!
TörlésÉn csak vonattal, majd autóval, de nehéz az indulás...
Nem. Tavaly Dél Koreában voltak.
Törlés