Mire körülnéz az ember, vége felé jár a nyár... Itt északon már egy hete esik az eső. Naponta többször. Egyelőre még örül is neki az ember - no meg a kimerült kert is - de biztos vagyok benne, hogy nem kell hozzá sok idő, vágyakozva gondolunk majd a melengető - de ki nem zsigerelő napsugarakra!
Valahányszor visszatérek születésem helyére, szembejön velem a múlt. Majdnem 27 éves voltam, amikor G-rel, 1 éves házasság után elhagytuk Szentest Algériáért, az őt váró új munkahelyért. De attól kezdve szinte idegenként jártam vissza nyaranta, hiszen turistaként kezelt saját szülőhazám, vízummal (!), útlevéllel, 24 órán belüli ideiglenes bejelentkezéssel szüleimnél a vásárhelyi rendőrségen... Akárhány órakor érkeztünk éjszaka, másnap már nyitáskor meg kellett jelennünk a rendőrségen, ha el akartuk kerülni a bonyodalmakat, hiszen számon kérték a határátlépő pecséthez képest, hol töltöttük az eltelt időt... S ez így ment éveken át.
Csoda-e, hogy szinte bőrünkön éreztünk meg minden politikai enyhülést?... A vízum, majd később az útlevél eltörlését a határon, amikor is egyszerű személyi igazolvány - majd jóval később egy lezser kézlegyintés is elég lett a határátlépéshez... Nem beszélve Magyarország csatlakozásáról az Európai Unióhoz! Én magam úgy éltem át, mint a honfoglalás előtti álmunk beteljesülését : végre európaiaknak tekinthettük magunkat!... Akkor még nem is sejthettük, hogy óriási kampánygépezet próbálja majd rágalomhadjárat céljául kitűzni ezt az évezredes álmot... Hallgatólagosan szolgálva ezzel a putyini paranoia trójai falovának szerepében a birodalmi nosztalgiát.
Most újra bizonytalan időket élünk. Nagy érdek-ütközések színtere lett szegény, kimerült kis bolygónk, a túlnépesedés, klimatikus lázadás, energia- és vízválság kereszttüzében vergődő, végsőkig kizsigerelt kis földgolyónk, ahol a világ leggazdagabb embere (kinek része van az előbbi katasztrófákban) nem tudott egyebet kitalálni az emberiség megmentésére, mint néhány specimen kitelepítését egy üres, életképtelen, túl meleg vagy túl hideg holt égitestre...
Köszönöm, engem nem csábít a lehetőség (még ha lenne is rá minimális esélyem)... Jó nekem ez a szépséges, csodás "kék alma", megszelídítve, megbékítve, megtisztítva a "haladás" sok-sok anyagi és szellemi hulladékától...
napfogyatkozás előtt... 
bizonyára tudod, hogy forditva is megvolt a bizalmatlanság, egy utammal se volt annyi herce-hurca ,bürokrácia, mint a francia vizum körül (legalább 6 adatlap, fotókkal stb) -s késedelmes ügyintézés...(és persze a franciák is eleve "idegennek" kezetek!)
VálaszTörlésMegpróbálom újra leírni a válaszom, mely először kámforrá vált...
TörlésEmlíted a bizalmatlanságot, a bürokrácia túltengését a franciák részéről. Azt is, hogy "...és persze a franciák is eleve "idegennek" kezeltek!", mondod. Ez utóbbi természetes, hiszen tudtommal ez volt a státuszod : idegen, külföldi turista.
Én viszont magyar állampolgárként, magyar útlevéllel jöttem szülőhazámba, a családba, és mégis vízumot kellett váltanom ehhez a magyar hatóságoktól...
S szerintem ez mégiscsak lényeges különbség...
első olvasásra akartam mellékelni némi ellenvetésként egy épp most előbukkanó régi blogom erről a dalról :Állitsátok meg a földet, le akarok szállni róla... :) :( https://aliz-napok.blogspot.com/2023/08/allitsatok-meg-foldet-2012-aug-23.html (persze ez nem is lehet, és nem is gondolhatjuk komolyan...majd egyszer úgyis...sose hallottam kék almának a földünket! -
Törléside most irnom kell viszont: az "idegennek" kezelés nem lett volna kötelező hivatalon (hivatali státuszomon) túl..s kifejezetteen a magyarságomnak szólt (mivel mikor tévedésből a hotelben angolnak hittek, egész másként viselkedtek velem, !) .te viszont hazát cseréltél, tehát megfordult a státuszod...mégha meg is maradt az állampolgárságod(?) vagy kettős volt?! ---Summa summarum: feleslegesek a határok!!!! (az egy más politikai helyzet volt)
Bár jeleztem már többször is, amikor a kérdés felmerült (lehet, hogy elkerülte a figyelmedet), hogy KEZDETTŐL FOGVA a kettős állampolgárság mellett döntöttem, hiszen el se tudtam képzelni, hogy egy tollvonással kitöröljek 25 év múltat és annak örökségét... S ez máig is érvényes. A francia nem szorította ki, hanem GAZDAGÍTOTTA eredeti identitásomat, amelyet nem csak adminisztrációs adatnak, sem csupán beszélt és írt nyelveknek, hanem átélt, megélt és lerakódott tapasztalatoknak, egyszóval az ÉLETEMNEK tekintek.
TörlésAz írásodban magánélet, közélet, határokkal, határok nélkül, nehézségek, könnyebbségek, történelem, múlt és jelen.
VálaszTörlésMost van a jelen és remélem, hogy jóként is meg tudjuk élni. Aztán jön a jövő és kívánjuk, hogy az egészségünk még engedje meg, hogy nekünk is legyen.
Mindenképpen a " kék almán" tudom csak elképzelni.
Éva, Gilbert gyakran emlegette, hogy a határokat nem megváltoztatni, ide-oda tologatni kellene, hanem eltörölni... S milyen csoda volt, amikor ez az E.U-n belül meg is valósult!
TörlésMost pedig jó lenne reménykedni mindabban, amit említesz... Én is ezt kívánom.