...Pár napja nyűglődök ezen a bejegyzésen... Oka nem az "írhatnékom" hiánya volt, hanem az íróasztalomnál uralkodó 28°-os hőség! Ventilátor ellenére. Szinte éreztem, majdhogynem hallottam agyam kis fogaskerekeinek nehézkes csikorgását, amikor egy-egy szó érzékletesebb szinonimája után kutattam a sűrű, nyirkos ködben, s mellékesen azon járt az eszem, hogy talán ideje lenne lezuhanyozni és beülni a napon 50°-ra hevült autóba, hogy hozzak némi ennivalót, főleg zöldségfélét, gyümölcsöt a házhoz. Miután elfogyott az utolsó almám is, muszáj volt legyőzni az ólomsúlyú fáradtságot (a 160-ról 80-ra esett vérnyomást), és nekivágni az expedíciónak. Telefonon tetőfedő után keresgélek, de mind foglalt. Sok kárt tettek a viharok az utóbbi hetekben a környéken...
Mialatt így nyűglődtem, végigsepert rajtunk úgy szombaton (27-én) éjfél tájban egy újabb orkán szerű szél, de ezúttal nem döntött le semmit, legalábbis nálam. Innen 20 km-nyire viszont egyik ismerősöm háza tetejét teljesen lesöpörte... Azóta pár fokot csökkent a hőmérséklet, ma pl. 19-23° van, és egy kisebb zápornak is örvendezhettek a rózsafáim.
Hát ilyen volt ez a június itt északon : rezzenéstelen, majd 40°-os levegő, kegyetlenül földhöz szegező nap, leeresztett redőnyök, erőlködő ventilátorok... Kibontottam ugyan naponta a zöld napernyőt a teraszon, hogy valami árnyékot vessen a konyhaablak előtt, este pedig elpakoltam, nehogy egy éjszakai vihar elvigye. Kiülni lehetetlen volt még estefelé is.
Vasárnap d.u. Anne barátnőm rávett, hogy menjünk moziba, ott legalább hűvös van. Kiválasztott egy 2h40 perces filmet, De Gaulle tábornokról, a későbbi elnökről, mégpedig a 1941-44-es években betöltött szerepéről (tudvalevőleg visszautasította Pétain marsall behódolását a németek előtt, Londonba ment és onnan irányította a francia ellenállás megszervezését, majd az angol-amerikai partraszálláskor visszatért, hogy még a szövetségesek előtt, a Leclerc vezette megmaradt francia hadosztály élén elsőnek érjen Párizsba, ahol a lakosság már fegyvert fogott a megszálló németek ellen). Ez csak a második fele volt annak a kétrészes hatalmas történelmi freskónak, melyet idén Cannes-ban vetítettek le először versenyen kívül, de most már a mozikban is látható. Mi a második részt választottuk, bár mindkettőt megnézhettük volna két szomszédos teremben, egymás után. Kicsit több, mint 5 óra alatt...
Eleinte nemet mondtam a filmre, de ez volt az egyetlen érdekesebb választék. Nem szeretem a "biopic" néven becézett, manapság nagyon divatos műfajt, híres emberek megjelenítését a vásznon. A valóságos események, személyek újrateremtését, mely szükségszerűen korlátozza az alkotói fantáziát. Minél közelebbi hozzánk időben (tehát minél élőbb még emlékeinkben) a figura, annál mesterkéltebbnek tűnik szememben az "életre keltése".
Végül is nem bántam, hogy beadtam a derekam. Meglepetésemre telt volt a nagy terem! Utána, szokás szerint, elmentünk vacsorázni az egyik közeli vendéglőbe, hogy beszélgessünk a filmről, nomeg úgy általában az életünkről...
(illusztráció : a film szép plakátja)
Olvastál nálam, elég gyakran előfordult ott a hőség téma. Írtam arról is, hogy jó közösen dünnyögni és szenvedni, mert a bajaink megértése mások által segít. Kell az együttérzés és kibeszélhetjük a saját tapasztalatainkat is vele kapcsolatban.
VálaszTörlésAz íróasztalom mellett lévő hőmérő egyszer a szobámban 30.2 fokot mutatott, az volt bent a csúcs. Én nem halogattam így sem az írást, mert még mindig szeretem a blogomat vezetni.
Kíváncsi vagyok, hogy fizet-e a biztosító, és vajon eleget. Az ügyet elindítottad, tőlük függ a befejezés.
Én egyszer néztem egy öt órán át tartó filmet. Egyhuzamban leültem, és annyira jó film volt, hogy észre sem vettem, hogy annyi ideig tartott. Sőt, mi több! Kétszer láttam, mert a barátnőmet is rábeszéltem, és én is beültem újra vele a moziba.
Egy magyar film volt kár, hogy nem emlékszem a címére, még főiskolás koromban történt az eset.
Az jó, hogy te sem bántad meg a De Gaulle filmet, talán egyszer sor kerül a másik részre is, ha jó volt.
Az, hogy elmentetek utána még vacsorázni, elemezgetni a filmet és az életet nagyon tetszik. Máskor is, ha erről írsz.
Az erkélyajtó mellett ülök, néha befúj egy kicsit a szél.
Annyira uralja sokunk életét a hőség, hogy szinte minden helyet, témát elfoglal!
TörlésMost itt dél felé 21 fok van : IDEÁLIS! De már rebesgetik a hétvégi 30 fokon felülit... Ez a "körhinta", gyors és radikális változás egyik napról a másikra, maga is kimerítő a magamfajta öregecskék számára, még akkor is, ha a még fiatalok állandóan azt sulykolják a fülünkbe, hogy "ne hagyjuk el magunkat, mindez csak akarat kérdése"!...
Az egyetlen tetőfedő, akit eddig találtam, október utánra ígéri csak a beavatkozást...
Van pedig sok a környéken, de csak üzenetrögzítőn érhetők el...
A filmet Anne, a vacsorát utána én kezdeményeztem. Pár nap múlva lesz a születésnapja, azért is hívtam meg, mert ha igaz, akkor már elutazunk, csak nem akarom a Neten kikiabálni...
Azt is emlegették mindehol a mediában, hogy az idősek különösen vigyázzanak magukra a hőségben, és védekezzenek, ahogy tudnak. Naná, hogy rögtön magamra vettem, mert akik öreg az öreg, és én is az vagyok már.:)
TörlésIlyen melegben nem játszik szerepet az akarat. Az az agyból jön, nekem pedig a testem szenved leginkább. Persze, kell az agy is, hogy összeszedjem benne, mit tehetek magamért.
Akkor a biztosító, már lerendezte a az egész folyamatot? Nem tudom mekkora munka lesz, de október után már esik is gyakrabban.
Jó, hogy kezdeményezted a vacsorát. Biztozan neki is jól esett, hogy nem felejtkeztél el a születésnapjáról.
Ma este egy társulati évadzáró összejövetelen voltam, nagyon érdekes volt, izgalmas témák kerültek terítékre. Persze, mindenki fáradt, de érződik a vakációra készülődés hangulata.
TörlésD.u. eljött a tetőfedő, hogy ideiglenesen konszolidálja a kémény megmaradt részét, míg sor kerül az újra rakására október végén...
Irtam a biztosítónak is és mellékeltem pár képet. Most pedig ismét hozzáfoghatok a bőröndömhöz... Kívánom neked is, Éva, hogy kíméljen meg a kánikula!