A múltkoriban reagáltam Ági réteskészítő kalandjára, mondván, hogy ennek legnagyobb művésze anyai nagynéném volt (múlt időben, bár még ma is él, de majd 86 évesen már nemigen fogna hozzá...) a Veszprém megyei kis faluban, ahol elmaradhatatlan nyári vakációinkat töltöttük.
A "levegőváltozás" jótékony hatása mellett, azt hiszem, boldog gyerekkorom lényeges összetevője volt ez a nyári 1-2 hónap, nagyrészt a szülők nélkül, mert nekik nyáron nem járt ki annyi szabadság. A vakáció hangulatáról, az azt megelőző nagy várakozásról külön kellene írni (franciául már elkövettem...), de azt hiszem, sikerült átadni fiamnak, aki ugyanolyan érzésekkel vonzódik még felnőtt fejjel is az Alföldhöz...
Most inkább a réteskészítésről... Hozzátartozott a nyári programhoz, de olyan óriási munka volt, hogy csak egyszer... " Mit szeretnétek enni? " "Rétest!" S akkor Iduska néném belefogott. Előző nap elkészült a tészta, többszöri hajtogatás, pihentetés eredményeképpen. Másnap aztán előkerült a nagy fehér abrosz, ami csak erre a célra szolgált. Mi, gyerekek, tátott szájjal (persze, átvitt értelemben!) követtük a folyamatot, mintha beavatási szertartás részesei lennénk. A tésztát nem nyújtani kellett, hanem alányúlva, kézzel emelgetni, kihúzni lassanként olyan hajszálvékonyra, hogy az újságot el lehessen olvasni alatta! Ez volt a teszt! Utána olvasztott kacsazsírral locsolgatni (azt hiszem, vaj helyett is ez volt az adalék, Iduska néném kacsákat tömött), majd rátenni egy sorban a mennyei tölteléket és az abrosz végét felfogva, a rétes magától feltekeredett! Megint egy kis kenés a tepsiben, majd a frissen sült tekercseken, azon forrón, egy kis cukros vízzel, a Sanyi bácsi által művészien megkötött kacsatoll kenőt sietve végigfuttatni... A mennyei illatot gondoljátok hozzá, én még érzem, mint Marcel P. a madeleine illatát!
Hogy mi volt a töltelék? Mákos, diós, meggyes, almás főleg. De egyszerre mind, hogy legyen választék!
Nyammm!... :))
VálaszTörlésCsatlakozom. ::)) És tényleg nyújtottam ám!
VálaszTörlésPontosan így történt. Újság, kacsazsír,kenőtoll kacsatollból, szerintem az újságot sosem próbálták ki. A rétes szertartáshoz (úgy látom a forgatókönyv egyezik) nálunk még hozzátartozott, anyám üzent a nővérének "rétes sütés lesz". Szerették együtt nyújtani a rétest, egyből vendégség is lett belőle.
VálaszTörlésÖrülök, kedves Myrtille, hogy dunántúli lévén, igazolod! A kacsazsírban nem voltam teljesen biztos...
VálaszTörlésAz biztos, hogy nem vajjal, hanem zsírral készült. Én láttam disznózsírral és kacsazsírral is készíteni.
VálaszTörlésNálunk volt krumplis töltelék is akik a sósat szeretik, és persze túrós is.
VálaszTörlésAmikor ide kerültem Szombathelyre nekem újdonság volt a káposztás, mi nem szoktunk ilyet, nagyon-nagyon finom, és az Őrségben pedig a tökös-mákos az is meglepett engem, de nagyon finom.
@ Myrtille: a káposztásat meg a túrósat nem említettem, a krumplis nem volt Iduska néném repertoárjában... A vaj gyerekkoromban luxuscikk volt, néha otthon köpültünk egy keveset, de nagy munka volt...
VálaszTörlés