Az új év első irodalmi estje nálam volt január végén (mint már írtam, hárman rendezzük őket, így rám évente kb. háromszor kerül sor). Már régóta készülök Kosztolányi, mint regényíró bemutatására: Viviane Hamy kiadásában több regénye, novellája is megjelent és mindig olyan írót-költőt választok, akiket boltban is meg lehet találni franciául. Miután egy óra-másfél alatt lehetetlen teljes képet adni Kosztolányi sokoldalú írói, műfordítói, költői és publicisztikai működéséről, teljesen önkényes módon két, számomra legkedvesebb regényét választottam bemutatásra : a Pacsirta és az Édes Anna címűeket. A kettő közül is kedvencem a Pacsirta. Egyik francia elemzője Flaubert-hez hasonlítja, a mindennapok eseménytelenségének utánozhatatlan költőjeként furcsa, izgalmas feszültséget teremt a kietlen, sivár reménytelenségből, melynek kis zenéje sokáig kísér torkunkat szorítva...
Természetesen újra olvastam mindkét regényt, ezúttal francia fordításban, legépeltem vagy 20 oldalt, kiosztottam őket hét önkéntes felolvasónak (annak külön örülök, hogy egyre többen vállalkoznak erre azok közül is, akik eleinte nem mertek) és megírtam az összekötő szöveget, amit aztán szabadon bővítettem a hangulat ihletése szerint...
Kb. másfél óráig tartott, 18-an jöttek össze, némelyek 30-40 km-ről... Január végén! Mindig meghat a szavak ilyen óriási hatalma... Nomeg az a hangulat, amely ezekből az összejövetelekből fakad : az irodalom után megosztjuk a közösen asztalra tett enni-innivalót is, és a beszélgetés éjfél után 1-ig is elhúzódik, pedig a hallgatóság fele másnap dolgozni megy!
Ez szép és követendő. Jó volt olvasni.
VálaszTörlésMi már 4 év óta élvezzük! Van benne vers, próza, színház...
VálaszTörlésPacsirta és a reménytelenség kis zenéje. Milyen pontos, mennyire érzéki megfigyelés. A föntebbi Márai nem tudott ennyi mindent elindítani, pedig jeles, pontos az is, csak hűvös.
VálaszTörlésMár megengedhetem magamnak az olvasói "attitüdöt" :)
Nagyon köszönöm az elismerést és a "résonance"-ot (minek is lehetne fordítani : amikor megpendül egy húr és a hangja visszhangként megzendül távolabb egy másik hangszeren, pl.) Ebben az egy mondatban próbáltam tömöríteni mindazt, amit a Pacsirta jelent nekem...
VálaszTörlésez tényleg "megható"...:)
VálaszTörlés(Kosztolányiból szakdolgoztam..., igaz, a lírájából)
A lírája külön estét érdemelne; a probléma a fordításokkal van. Kevés van belőlük franciául, még kevesebb a kielégítő...
VálaszTörlés...általában verseket jóval nehezebb is leforditani (mint prózát), meg hát épp Kosztolányi mondta a műforditás képtelenségéről illetve nehézségeiről, hogy az nem egyéb, mint "gúzsba kötve táncolni"...
VálaszTörlés@aliz2 : Kosztolányi pedig nagyon is jól ismerte a versfordítás nehézségeit!
VálaszTörlésAmi engem illet, különösen csodálom Radnóti francia fordításait (németül, angolul nem tudom értékelni nyelvismeret híján...)