Nem is olyan régen hallottam először Kányádi Sándorról: ideje volt, egyidős Kertész Imrével és anyámnál is csak 1 évvel fiatalabb. Vagy 10 éve prózaíróként szerepelt abban az antológiában, aminek fordításában én is részt vettem. Most kaptam ajándékba első franciára fordított kötetét Muriel-től, akivel (költő lévén) különben Pilinszky fordításokat tervezünk egy francia irodalmi folyóirat számára...
BÁNTANI ÉN NEM AKARLAK
Bántani én nem akarlak,
szavaimmal betakarlak,
el-elnézlek, amíg alszol.
Én sohasem rád haragszom,
de kit bántsak, ha nem téged,
az én vétkem, a te vétked,
mert akarva, akaratlan,
halálom hordod magadban,
s a fiammal, akit szültél,
halálom részese lettél,
és történhet már akármi
történhető, e világi,
oldhatatlan köt hozzád
a magasztos bizonyosság,
világrészek, galaktikák
távolából is mindig rád
emlékeztet ez a vétked.
Kit szeressek, ha nem téged.
Valaki jár a fák hegyén
VálaszTörlésvalaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott
én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon
valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot
vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon
valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem
Ó de szépek!
VálaszTörlésDe jó munkáid vannak!
VálaszTörlésNEKEM AZ ÉG
VálaszTörlésnekem az ég régen is kék volt
ha kék volt
borúsnak miért mondanám most
s nagyon szerettem ezt a
már nem-szeretem várost
nekem a jó régen is jó volt
ha jó volt
miért mondjam utólag rossznak
csapjak föl én is buzgó
megkésett panaszosnak?
nekem a rossz régen is rossz volt
s mert rossz volt
hát kiköptem unom a kókadt
a most-merész a hőssé
horgadt szókimondókat
nekem a hit régen is hit volt
s mert hit volt
az életet is hittel éltem
hagyjatok meg hát engem
ebben a balga hitben
Kedves Zé és Rhumel, nagyon köszönöm nektek a "hozzájárulást": azt hiszem, később is visszatérek még Kányádihoz! Különben a "Valaki jár a fák hegyén" volt a lefordított válogatás címadó verse...
VálaszTörlésIgazad van, Márta, én is így éreztem, egyszerűségükben is költészet (ezért viselem nehezen a "slam" ma oly divatos műfaját...)
VálaszTörlés@akimoto, te sem panaszkodhatsz, kedves Akimoto, amilyen tartalmasak a napjaid!
VálaszTörlésFlora, csak szórakozom. Ha munka lenne, amit valaki vár tőlem, és én adhatom, amit tudok, az lenne az igazi.
VálaszTörlésKedves Akimoto, nem az igazi luxus-e, amikor a magunk kedvére, épülésére dolgozhatunk (amit aztán másokkal is megoszthatunk, persze)?
VálaszTörlés"Csak szórakozom" - mondod. Mint az istenek az Olymposzon...
Na, most gondolkodnom kell. Az isteneknek szórakozásra is telik az örökkévalóságból, amit mi csinálunk, annak munkának kell(ene) lennie. Ha kiállításra viszed a pasztelljeidet, nem azt mondod, hogy itt van néhány munkám, nézzétek csak?
VálaszTörlés@akimoto: vajon mi különbözteti meg a kettőt? Hogy az egyikért pénzt kapok? Eszerint akkor én vajmi keveset "dolgoztam" az életben... Pedig az az érzésem, hogy nem sokat pihentem.
VálaszTörlésNagyon érdekel erről a te - és másoké is - megérzésed!
Nem pont engem kérdeztél, tudom, de lehetek a mások egyike talán.
VálaszTörlésTulajdonképpen az is lehet munka, amit az ember nem pénzért, hanem a saját kedvére végez el, nem? A munka nem mindig terhes, sőt. Talán az a lényeg, megéli-e az ember eredményként, amit létrehozott. Ha nem, az csak pénzkereset, robot, vagy nem is tudom, mi.
Azt hiszem, egyetértek veled. Vagy csak vigasztalom magam, amiért olyan kevés pénzt "hoztam a konyhára?...
VálaszTörlés