Az elmúlt hetet Meudon-ban töltöttem a gyerekeknél. Kihasználtam az alkalmat, Meudon negyedórára lévén villamossal Párizstól, hogy megnézzem az éppen megnyílt 3 hónapos kiállítást, melyet a Grand Palais Odilon Redon-nak szentel, 1956 óta először. Már régóta személyes Olymposzom egyik lakója, főleg mióta felfedeztem csodálatos pasztelljeit (mint pl. az itt látható "Vénusz születése"-t) és litográfiáit. Kb. 180 darab szerepelt a kiállításon, mely végigjárja az egész életművet.
Redon nehezen beskatulyázható festő, s bár az impresszionisták kortársa (1840-1916), mégsem tartozott egy csoporthoz, egy "iskolához" sem. Festett, keresgélt, kutatott a maga feje után, ahogy az ihlete vezérelte. Edgar Poe vagy Beaudelaire, esetleg Darwin jobban megihlette, mint a korabeli festői áramlatok. Mondjuk, Delacroix volt rá némi hatással.
Órák hosszat (legalább kettőt-hármat) ácsorogtam a csodálatos pasztelek előtt: vajon honnan vette ezeket a nem létező szépségű színeket és megszámlálhatalan árnyalatukat? Azt hiszem, ezt a kifejezési eszközt nehezen felülmúlható tökélyre vitte és utána már nehéz bátorságot venni akár egy csokor virághoz is, bár a téma nem egészen az én "műfajom"...
Csodálatos tavaszi szellő fújdogált a Champs Elysée-n, százágra sütött a nap... Gondoltam, elsétálok a végéig, az Arc de Triomphe-ig, úgyse járok erre minden nap... A közepe táján fel kellett adnom, prózai módon a sarkamon keletkezett két óriási hólyag miatt, melyet Odilontól kaptam emlékbe...
a második kép: "A mosolygó pók", szén
Korban sokkal közelebbinek gondoltam volna... A pók pedig szenzációs, meseszerű avval a tíz lábával. :)
VálaszTörlésÁlom-rémálom ez az Odilon. Még a neve is.
VálaszTörlés@akimoto: nekem igy is közeli, modern, az igaz... A fantasztikum világa volt az első, "fekete" korszakának fő ihletője, bár később is megmaradt az onirikus ihletés. Maga is írt fantasztikus meséket és E. A. Poe műveit illusztrálta.
VálaszTörlés@Zé: a neve régies, ma már szinte nem létezik. A 19. sz. elején született. Az "álom-rémálom" illik rá...
VálaszTörlésA nevéről Oberon jutott eszembe a Szentivánéji álomból. :)
VálaszTörlésPersze, megnéztem a wikipédián - nem én lennék, ha nem. :) - Ott van A holló képe oldalt: bájos és meseszerű. Hommage á Leonardo da Vinci (miért nincs a-grave a billentyűim között?), a w. kis tárlatából ezt szerettem meg legjobban.
VálaszTörlés@Zé: Van benne valami!
VálaszTörlés@akimoto: sok képpel lehetne még illusztrálni, az igaz! Majd teszek még később is. (francia blogomon egy Buddha van)
VálaszTörlés