Itt, Franciaországban ismeretlen a húsvéti locsolkodás szokása. A kisgyerekeknek szánt csokoládé nyuszit, harangot, tojásokat a kertben rejtik el a felnőttek a fűben, a virágok között és a gyerekek kis kosárral indulnak a keresésükre. A végén összejött zsákmányt aztán beosztják az elkövetkezendő hetekre...
Az ünnepi főétel hagyományosan a forró sütőben sült báránycomb, fokhagymával megtűzdelve. Akkor igazi, ha a csont felé egyre kevésbé sült, rózsaszínes árnyalatát megőrzi. Hozzá lehet gyenge zöldbab, frissen sült krumpli salátával. Esetleg más variáció is, akinek több a fantáziája és az akaratereje...
Végre láthatjuk az unokáidat! Add át a nénik üdvözletét. :)
VálaszTörlésNagyon aranyosak! és már milyen nagyok! :)
VálaszTörlés@akimoto: Átadom feltétlenül és köszönöm a nevükben is! Nagyon szeretünk együtt lenni!
VálaszTörlés@Ági: Lucie 5 éves, Alice 2 és fél. Szeretik egymást, ami szerintem nagyon fontos. Egyébként természetük eléggé különbözik, máris észrevehető.
VálaszTörlésKicsit "irigykedek" is...:) De mindennek eljön az ideje, az én nagyiságomnak is.
VálaszTörlésSzépek a kislányok, biztos mindkettő igazi egyéniség. (Tippelek: Lucie a csendesebb, kedves, simulékony és mindenki kedvét keresi, Alice pedig egy kis csibészke, huncut örökmozgó talán? Vagy egész mások?:) Minden kisgyerek egy csoda a maga nemében, és tényleg, már egész kicsiként kiderül az alaptermészetük) - biztos óriási élmény lehet a bájos,nyiladozó értelmű unokáiddal együtt lenni!
Kedves Endi, csak "be kell hoznod" azt a néhány évvel kevesebbet, ami elválaszt bennünket! Nem csodálom, hogy nehezen várod: ez a szeretet egészen más dimenziója. Ráadásul a miénk már csak a jobbik része: a felelősség a szülőké, a miénk az idő és a türelem...
VálaszTörlés(a tipped nem egészen talált: az örökmozgó inkább Lucie, a kicsi áhítattal követi. Ennek következtében is nagyon jól beszél, szinte hibátlanul. Lucie is nagyon cserfes, képzelhetitek az asztal körüli "csendet"! De még órákig tudnám őket ecsetelni, csak nem akarok sok szülő azon hibájába esni, hogy csemetéjük előtt a csodálattól nem térnek magukhoz... Nálunk ez nem nagyon volt divat és én is viszolygok tőle, még ha fiam időnként szememre is veti a "nem eleget"... De erről szólhatna külön bejegyzés is...)
Nagyon helyesek! De tényleg.
VálaszTörlésNagyon kedves vagy, köszönöm, Zé.
VálaszTörlés