"Mindössze oda akarok kilyukadni, hogy a boldogság csak ilyen. Mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya." (Kosztolányi D.)
@aliz: azért írtam egyszerűt, mert túl magától értetődőnek tűnt első látásra, "cousu de fil blanc", mondja a francia, vagyis "fehér cérnával varrva", ezért nem is állítottam ki végül. Egymás ellentétére épülő két figura színben és kompozícióban is: a nappal és az éj, a nap és a hold, a életvidámság és a melankólia és még folytatható a sor... Köszönet, Aliz!
Az előző bejegyzés kontextusába helyezve nem egyszerű. Az allegóriák képzőművészeti hagyományára figyelve, egyszerű. Gondolom, nem véletlen, hogy itt, hogy így.
jaj de jó! (kifejező, így együtt a két nőalak)Van cime?...
VálaszTörlésmost vettem észre, fent a cimet... hát igen... "allegória" valóban... de hogy "egyszerű"...? (biztos?:)
VálaszTörlés@aliz: azért írtam egyszerűt, mert túl magától értetődőnek tűnt első látásra, "cousu de fil blanc", mondja a francia, vagyis "fehér cérnával varrva", ezért nem is állítottam ki végül. Egymás ellentétére épülő két figura színben és kompozícióban is: a nappal és az éj, a nap és a hold, a életvidámság és a melankólia és még folytatható a sor...
VálaszTörlésKöszönet, Aliz!
nekem sokat mond!!!:)
VálaszTörlésén köszönöm...
Az előző bejegyzés kontextusába helyezve nem egyszerű. Az allegóriák képzőművészeti hagyományára figyelve, egyszerű. Gondolom, nem véletlen, hogy itt, hogy így.
VálaszTörlés@akimoto. Nem véletlen, az igaz. Egyesek szerint nincsenek is véletlenek, de erről már csevegtünk.
VálaszTörlés@aliz: én is, hogy kezedbe vetted a gombolyagot...
VálaszTörlés