Irodalmi folyóiratunk (Hauteurs) 19. számának a témája a "francophonies" (így, többes számban) volt. Akkoriban ismerkedtem meg jobban Kristóf Ágota regényeivel. Petőcz András, akivel gyakran összejöttünk, mivel pár évig Lille-ben lakott, írt nekünk egy hosszú és alapos elemzést az író műveiről és a francia nyelvhez fűződő viszonyáról. Lefordítottam a cikket franciára, elolvastam a könyveket. Később röviden találkoztam is Kristóf Ágotával a párizsi könyvszalonon, az "Analfabéta" megjelenésekor. Regényei ("A nagy füzet"-tel kezdődő trilógia) rám is nagy hatással voltak, mint sok más olvasóra a világ minden táján, hiszen kb. negyven nyelvre lefordították. Különösen érdekelt a francia nyelvhez, mint írói eszközhöz való viszonya. 21 éves volt, amikor elhagyta Magyarországot az 56-os forgatagban. Svájcban évekig tartott, amíg megtanult franciául, eleinte magyarul jelentek meg versei egy emigráns lapban. "A nagy füzet" jelen időben íródott, ami drámai feszültséget kölcsönöz a stílusnak, pedig eme hatásos "írói fogás" eredete valószínűleg abban leledzett, hogy a francia nyelvben a múlt idő kifejezése rendkívül bonyolult az egyetlen múlt idővel rendelkező magyar anyanyelvű számára... Ami engem illet, máig is rejtély számomra egyes árnayalatok megoldása...
Az "Analfabéta" c. 2004-ben megjelent önélatrajzi könyvében egyenesen "ellenség"-nek titulálja a francia nyelvet, mivel lassanként kipusztítja anyanyelvét. Ezen a ponton nehezen tudok egyetérteni vele. Egy másik nyelvvel nem elszegényedünk, hanem gazdagabbak leszünk. A francia nyelv hagyja magát megkörnyékezni, kicsit talán megszelídíteni is, de megzabolázni nem. Senki után nem szalad, de néha hagyja magát utolérni.
A Trilógia nagy olvasmányélményem, drága Nagybátyámtól került a kezünkbe, az ő ajánlására olvastuk el sorra a köteteket,átadva egymásnak a gyerekekkel. Különös nyelvezet, nem mindennapi stílus. Talán az átlagember számára, de talán még az elvontabb gondolkodásúak számára is talány. Pont ezért olyan felejthetetlen, marad bennünk kérdés, kétség, vagy valamiféle csupán érezhető-sejthető, de tökéletesen nem érthető megfogalmazhatatlan mondanivaló, valami sorok közt bolyongó tartalom, a beavatottaké.
VálaszTörlésÚjra elő kéne venni, mint annyi minden mást...
@rhumel: A Litera portálon van egy nagyon jó interjú vele, Kossuth-díja alkalmából az idei tavaszon Bp-en. Valószínűleg utolsó utazása volt. Magyarul olvastad vagy eredetiben? Nem tudom, milyen lehet magyarul. franciául elég döbbenetes hatású.
VálaszTörlés:))))
VálaszTörlésÉn, franciául???Természetesen magyarul olvastam. Döbbenetes volt. Igen, magyarul is.
Rendkívül leegyszerűsített, mondhatnám csontváz szikárságú stílusa miatt szerintem eredetiben is elolvashatnád...
VálaszTörlésAzt hiszem, ez a stílus megfelel K. Á. egyéniségének is, aki nem tűri a felesleges "sallangot" életében sem. Interjúi megdöbbentően őszinték.
Itt írtam róla:
VálaszTörléshttp://href.hu/x/fsbb
@KapitányG: Gabi, nem találtam ezen a címen a Google-en. Nagyon sajnálom!
VálaszTörlésMár megint nem enged be a google-fiókom :(
VálaszTörlésNe a gúglival keresd! Be kell másolni a linket a címsorba, és enter után bejön. De itt a hosszú link:
http://kapitanyg.freeblog.hu/archives/2010/02/05/Agota_Kristof_Trilogia/
@KapitányG: így már megtaláltam a blogod archívumában, köszönöm!
VálaszTörlésFurcsa módon talán M.o-on van a legkevesebb sikere... Petőcz érdekes interjújában a kérdések hosszabbak, mint a válaszok! Az életben is olyan szűkszavú volt Ágota...