Vajon mi az oka, hogy jó ideje nem tudtam hozzájutni a blogoláshoz? Kell ahhoz nekem egy kis nyugalom, anélkül, hogy az órámat kellene szemmel tartanom, vagy állandóan cseperésző kérdésekre, esetleg kérésekre kellene reagálnom... Ime az "ok", a mellékelt fényképen... Mademoiselle Alice, már pontosan 1 hete, hogy 3 éves lett. Az óvoda legelső évfolyamának hallgatója szeptember óta. A "zsiráfok" osztályába jár, 2 és fél évvel a nővére alatt, de reggelente még kézenfogva érkeznek a tett helyre. Már egy hete nálam tölti az őszi szünetet, nagyon kellemesen telnek napjaink, ő is szereti a "zen" hangulatot, amikor nincs hangos beszéd, kiabálás, siettetés, civakodás egy játékon, csak mese, éneklés, séta, rajzolás, fürdés, alvás... Nomeg sok-sok beszélgetés.
Ezért aztán félretettem minden más elfoglaltságot erre a hétre, hogy teljes mértékben élvezhessük az együtt töltött idő visszahozhatatlan óráit. Az is igaz, hogy mióta egyedük élek, megszokom lassan azt is, hogy az időmmel szabadon gazdálkodhatom és ez nagy kárpótlás az egyedüllét súlyosabban ránknehezedő részéért. Érzem viszont néha annak is a veszélyét, hogy nehogy túlságosan "elkényelmesedjem" alkalmazkodási kényszer híján, hiszen a pihenésre akkor is ráérünk, amikor már örökre megnyílik előttünk! Woody Allen-t szabad fordításban idézve: "Az örökkévalóság amúgy is rettentő hosszú - különösen a vége felé..."
Ó, ezek a fürtök...!
VálaszTörlésJaj, de gyönyörű ez a kicsi lány! :)
VálaszTörlésGyönyörű! Tündérgyanús. ::))
VálaszTörlésIsten éltesse az angyal arcú Alice-t!
VálaszTörlés@KapitányG: a járókelők is mindig megsímogatják a fejét...
VálaszTörlés@Ági: nekem is nagyon tetszik! (ki kell majd tennem Lucie képét is legközelebb, nehogy úgy tűnjön, hogy el kell dugnom...)
VálaszTörlés@Zé: "igazi" tündérke!
VálaszTörlés@akimoto: köszönöm a nevében is, Akimoto! Nagymamai szívem dagad a büszkeségtől, bár tisztában vagyok vele, hogy ezzel mindenki így van!
VálaszTörlésGyönyörű az unokád. Igazad van nehéz megtalálni az egyensúlyt ha egyedül él az ember. Olyan jó egy idő után, hogy mindent a magad ritmusában csinálhatsz. A csapdák is itt vannak elrejtve. Két unoka és gyerekek mellett azonban biztosan nem folyik el az időd. :)
VálaszTörlésAngyalhaj, tümdérarcocska.
VálaszTörlésBevallom, kicsit azért irigykedem...De jószívűen:)
Igen, igen, Lucie-t is kérjük! :)
VálaszTörlés@Györgyi: köszönöm, kedves Györgyi. A saját ritmushoz visszatalálni, esetleg azt feltalálni, nem könnyű... Az első időkben kifejezetten nehéz... Ezért igyekeztem megtartani külső elkötelezettségeimet,s csak fokozatosan szabadultam meg néhánytól. Azért még maradt vagy három, mert nem akarok csak a gyerekeknek élni: nekik úgyse lesz rám szükségük örökké...
VálaszTörlés@rhumel: remélem, neked is lesz benne részed hamarosan, kedves E.!
VálaszTörlés@Ági: mihelyt lesz egy kis időm összeszedni pár épkézláb gondolatot!
VálaszTörlésMilyen jó lehet egy kisgyerekkel tölteni a napokat! Olyan, mintha az ember a természethez kerülne közel, azzal válna eggyé. Semmi szerep, csak figyelni, élvezni a jelent.
VálaszTörlésNagy igazságtalanság,hogy a Lucie arcmását csak a franciásoknak mutattad meg."Majd bemondalak!"
VálaszTörlés@ anonyme: Lucie is jön, de a menyem nem ért egyet a gyerekek fényképeinek közlésével interneten (igaza van!) ezért csak egyszer lesz!
VálaszTörlés@Éva: szó szerint így gondolom én is! Egyszerre vagyunk az óvó szerepében, akire támaszkodni lehet, aki mindenre képes választ találni, de aki képes leszállni is a "helyzete magasláról" egy jó játékra...
VálaszTörlés