Az érzelmi körhinta jól felrázta a kedélyeimet az utóbbi napokban. Mindjárt péntek este a társulati összejövetelen egyszerre könnyed és mélyre ható témák kerültek terítékre és ebből a feldobott hangulatból jutott a hét végére is. Tegnap este aztán felhívtam az unokáimat, hogy elbeszélgessek velük egy kicsit a felnőtt élet küszöbén felmerülő problémákról, sikerekről, újfajta gondokról, a tanulásban az elmélettel párhuzamosan futó gyakorlatról (Lucie már vért venni is tud, álmélkodtam magamban)...
Ma reggel szokás szerint elkészítettem egy nagyobb fajta (2dl-es) csészében a kávémat és letettem az íróasztalra, kezem ügyébe, hogy az e-mail-ek olvasása közben elkortyolgassam. Ez a nap első kellemes eseménye, amikor fájó végtagjaim is kiengedhetnek lassanként az éjszakai gémberedettségből... S ekkor, bal kezem hirtelen mozdulattal felborította a kávéspoharat, mely az utolsó cseppig ráömlött a klaviatúrámra, onnan a nadrágomra, a padlóra és a szőnyeg egy részére... Hihetetlen, milyen sok elfért benne!
Jó ideig törölgettem a katasztrófa nyomait, rázogattam a klaviatúrát, amelyből szintén kávé csöpögött... Képzeljétek, egyelőre működik, vele írok most is, hiszen még alig másfél éves, iMac Apple M3, ha jól tudom a nevét, (ingem-gatyám ráköltöttem, mint valószínűleg utolsó ilyenfajta beruházásra), szóval meglegyintett a katasztrófa szele... Most lábadozóban, megfigyelés alatt áll, bár az én megfigyelésem ugyebár csupán szimbolikus, zéro szakértelmen alapul : működik, avagy nem...
![]() |
| Látható, milyen kicsi a klaviatúra - és milyen zsúfolt az íróasztal (Einstein-ével vetekszik!) |

Én ugyanigy jartam, csak az én gepem kinyiffant(ki kellett volna venni au aksit?), nagy szeremcse hogy a vincseszter épen megmatadt. Ha fotón latok kavescsészet szamitógep közelében, a hideg futkos a hatamon.2dl? Az enyem fél se volt, s mégis...
VálaszTörlésAliz, az én gépem alig 1cm vastag, a klaviatúra csak 5 mm, azt se tudom hogy kell kinyitni és "kivenni" belőle akármit, még ha fel is ismernék valamit az alkatrészeiből...
TörlésReggel nescafét iszok, azért 2dl, erősebb presszókávét csak d.u. 4-5 h felé... 20 év óta van ez az írósarkom, azóta nagyjából itt iszom a reggeli kávét, még soha nem történt hasonló... (azért ma reggel újra a régi szokás jött elő : 2dl kávé a bal kezem mellett a tenyérnyi helyen... ezúttal nem löktem fel!)
Én is nescafet reggel s ugyanott csak kevesebbet es most mar messzebb...Nem kockaztatok...
TörlésVárom, hogy újra olvashassam a blogodat, kimaradt néhány bejegyzés. Jó utat és kellemes visszatérést.
TörlésJuj! Hány órán át takarítottál? Egy régi kuplé jutott eszembe, remélem meg is találom.... témája a kávé kiöntés.
VálaszTörlésMárta, viszonylag gyorsan felitattam az íróasztalról és a padlóról, a nadrágom a mosógépbe, a számla-csomag még száradóban...Lényeg, hogy a vékonyka klaviatúra még megfigyelés alatt, de úgy tűnik, egyelőre működőképes...
TörlésNem találom azt a nótát... pedig szeretném veletek megosztani.
TörlésDrukkolok Rózsa, de szerintem rendben lesz 🤞Annó szintén kávéval és egyszer narancslével...ugyanez. Papírtörlővel felitattam a betűk közti réseket, működött, kiszáradt, de még sokáig úgy éreztem, mintha ragadnak🙄
VálaszTörlésKöszönöm, E.! (gondolatban én is ezt a jelet használtam - "croiser les doigts" 🤞 - a balsors kihívására!) Hú, a narancslé sokkal nehezebb eset lehetett! Szerencsére nagyon ritkán iszok gyümölcslevet, s a kávéba se teszek cukrot... A betűk 1 mm-re se emelkednek ki és körülöttük is csak hajszálnyi nyílás van, de ugyebár a KV mindenhova beszivárgott, s most kicsit "puhábban" érződik a leütés...
Törlés1. milyen otthonos ez a sarok!
VálaszTörlés2. képzeld, én is pont tegnap reggel borítottam rá a (munkahelyi!) klaviatúrára a kávémat... úgy látszik, valami volt a levegőben :))
Vera, köszönöm! Nagyon szeretem ezt a sarkot, a bútor is tökéletes, "mindenem" elfér rajta, 20 éve vettem G. halála után, miután leköltöztettem a dolgozót a másodikról. Azt hiszem, itt töltöm időm nagy részét, tényleg jó rá a "mon univers" kifejezés... Felül Vertel Andrea kerámia gyűjteményem egy része tart szemmel.
TörlésFurcsa, hogy nálad is tegnap borult ki a kávé! Az eszemmel nem hiszek a jelekben, de valami más helyen viszont igencsak babonás vagyok... A bolygók állásával van valami : 1 hét múlva lesz a születésnapom, s az azt megelőző idők általában nem kedveznek nekem...
En ritkan boritok ki valamit, de ha megteszem, akkor elcsodalkozom, hogy a cseppböl miert lett tenger.
VálaszTörlésTegnap mikor kikapcsoltam a monitoromat, sötet lett, es a vizespoharamat felboritottam. Szerencsere üres volt. M. gyakrabban borit, es az öve soha nem üres:)
Az unokaval valo beszelgetes egyre jobb lesz es jo, hogy kepesek vagytok ra. Ez bizalom es minden mas kerdese is.
A technikai eszközökkel es a szamitogeppel en is igy vagyok. Jo vagy nem jo, müködik-e vagy sem. Akkor vagyok bajban, ha nem, mert en csak hasznaloja vagyok. Beleturkalni vagy javitani nem tudom.
Neha ugy probalkozom, hogy szerencsevel is jarok, vagy nemi emlekkep elöbujik, ha volt mar hasonlo problema, es igy raerzek a megoldasra.
Szep napot kivanok!
Éva, tényleg, meglepően soknak tűnt úgy kiömölve, szinte mindenhova jutott belőle, ahová nem kellett volna! Azt hiszem, a víz vagy a KV, a gépnek édes mindegy! Mindenesetre kellemes kávéillat lebeg a klaviatúra felett, miközben ütögetem...
TörlésIgen, nagyon szeretek az unokáimmal beszélgetni, minden korban nagyon érdekesek a gyerekek és igen gyorsan változnak. Csak az a kár, hogy ritkán lehetünk együtt... A fiatalok nagyon elfoglaltak, az öregek meg egyre nehezebben utaznak...
Lányok, köszönöm mindenki hozzászólását, jó nagyokat kacagtam. Persze nem kárörvendésből, hanem azon, hogy Murphy bizony dolgozik. Én a laptopom közelébe semmi folyadékot nem teszek, mert óhatatlanul úgy járnék, mint Rózsa a klaviatúrájával. Az én peches esetem a következő volt. Barátnőmmel napi hosszú telefonbeszélgetéseink alkalmával azt a gyakorlatot alakítottam ki, hogy a konyhaszekrény felső részének polcára állítottam a telefont, kihangosítva és fejmagasságban. Közben végeztem a főzéshez tartozó dolgokat. Krumpli meghámozva, felszeletelve, vízben várta a következő fázist. És ekkor a telefon önállósította magát, és belepottyant a vízzel teli krumplistálba. Bármilyen gyorsan kikaptam belőle, soha többé nem tudtam használni. Újat kellett vennem. Én ezóta az eset óta próbálok sokkal jobban odafigyelni a kiborulható folyadékra. Zuhanyozás közben mindig beviszem a mobilomat és a vezetékes telefonomat is, ha véletlenül keresne valaki, csak ki kelljen nyúlni a zuhanyfülkéből értük. Arra viszont nagyon vigyázok, hogy ha véletlen valamiben víz lenne (felmosóvödör, stb.), abba ne eshessen bele a telefon. Gondoljatok mindig Murphy úrra!:))) Rózsa, drukkolok, hogy a klaviatúrád továbbra is működjön!
VálaszTörlésMost meg én mosolyogtam a te telefonos pecheden, de egyáltalán nem kárörvendően ! (néha tényleg csak Murphy magyarázhatja meg...) Én nem viszem fel a telefont az emeleti fürdőszobába, mert attól félek, hogy fenn felejtem és az 38 lépcsőfokba (19+19) kerül majd... És ha fenn esek el? Már volt rá eset : lecsúszkáltam fenéken a 19 lépcsőfokon...
TörlésKét barátnőm is kínált nyakban hordható telefon-méretű kis zacskót. Visszautasítottam, mert úgy éreztem volna magam , mint a Bernáthegyi mentőkutya nyakában a rumos hordóval...
Kedves Rozsa, a mai napon különösen kivanom neked a jobb egeszseget, a csaladod es az alkotokedved tovabbi megletet! Ölellek. Eva
VálaszTörlésKöszönöm itt is, kedves Éva, ez a hét nagyon jól indult, az idő is gyönyörű napos volt! Jó kívánságaid összefoglalták a lényeget!
TörlésDrága Rózsa! Itt talán elérlek, BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT a régi szeretettel!! Jó lenne Rólad sokat tudni, és egy általános iskolás, vagy gimis találkozón a valóságban is megölelni!!! Sok puszi és ölelés a régi szeretettel: Mária (Ávéd)
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésRozsa T. (alias flora)13/10/26 13:22
TörlésÓóóó, drága Mária, volt osztáytársam (7.-8. általános és 4 év gimnázium vonattal bejáróként, ami még plusz kapcsolat...) De jó, hogy megtaláltál itt! KÖSZÖNÖM!
Ha még sikerül valaha elmennem Mindszentre, jó lenne összehozni egy találkozót!
Az út többnyire a gyerekektől függ, mert velük is ritkán (2-3 havonként tudunk összejönni...) Sok-sok puszit küldök neked addig is, Rózsa
(töröltem a fentit - ugyanez a szöveg volt, csak egy hiba csúszott bele, de már nem lehetett javítani, ezért kitöröltem és újra írtam javítva...)