Augusztus végi intermezzo...

Olvasgatom a blogokat... 
Tanévkezdés. 

Bár a naptári év az utolsó harmadába lép, a szeptember mégis mintha kicsit az újrakezdés hangulatát hordozná. Igy érzem több mint hatvan éve már... Pedig rég kinőttem az iskolából, a padokból és a katedráról is. Vagy ki tudja? Ki lehet-e nőni a tanár-bőrt?...

Hideg-meleg között ingadozunk itt északon. A szombat-vasárnap 30° felett volt, utolsó gesztusként a távozó nyár megajándékozott bennünket egy gyönyörű napos hétvégével a gyerekeknél. Két hete váltunk el, mégis mérhetetlenül hosszúnak tűnt az idő!

Menyem és édesanyja születésnapjára jöttünk össze. Ezúttal én voltam a sofőr. Már reggel 10h előtt elindultunk, hogy ebédre odaérjünk: mindössze 230 km az út.

Nem számoltunk egy kellemetlen meglepetéssel: előző este fél tíz tájban 50-60 személy lezárta az A1-es autópályát úgy kb. feleútunkon. Tudvalevő, hogy aug. utolsó veek endje a nagy vándorlások ideje, főleg észak-déli irányban; egyesek hazafelé tartanak a nyári vakáció után, a ráérősebb nyugdíjasok pedig ekkor indulnak délnek, a nap felé. Az autósok száma százezrekben mérhető.

Hogy mi volt az önkényes  -  és törvénytelen!  -  útlezárás oka? Előző héten a nomád cigány közösség (francia állampolgárok lévén, joguk van a nomád életmód választására) egyik táborhelyén lövöldözés támadt, valami egyéni bosszúállás keretében egy hetvenen túli, ittas férfi 4 személyt megölt. Az Amiens-i börtönből ki akart kéredzkedni (!!!) az egyik áldozat fia (más okok miatt régóta bent ül), hogy részt vehessen apja temetésén... Mivel a kérés teljesítése törvénybe ütközik, így akartak nyomást gyakorolni a hatóságokra. Több ezer autós esett a csapdába előző este óta. A barrikádon autógumikat, fahulladékot égettek, sőt még ki is vágtak néhány fát a máglya táplálására. 

10h tájban a prefektúrán tárgyalni kezdtek velük, mondván, hogy el kell kerülni az esetleges vérontást (a "lázadók" állig fel voltak fegyverkezve)  -  és a végén engedtek a követelésüknek! 60 ember előtt meghátrált a törvény!

Bennünket még 11h tájban eltereltek Amiens felé, ami jó 100 km többlet utat jelentett, nem beszélve arról, hogy a több órán át lépésben tudtunk csak haladni, 30°-os hőségben... 

D.u. 16h tájban érkeztünk meg, több mint 6 órás út után... Az volt az érzésem, hogy már csak valami radar irányítja az autót, lábaim elzsibbadtak, mert reggel óta ültem,  egyfolytában nyomogatva a pedálokat: fékezés, sebességváltás, kis gyorsítás, 3m után újabb fékezés: órákon át... Daniel megjegyezte: "Én nem bírtam volna ki!" Mire én: "Ki itt a sztoicizmus koronázatlan bajnoka, Daniel?"... Mert ugye megpróbáltuk tréfálkozva, beszélgetve tölteni az időt. Jobb híján.