Vasárnapi kirándulás esőben

   A vasárnapot az innen kb. 120 km-re található Amiens városában töltöttem tizenvalahányad magammal. 4 autóban oszlottunk meg, s a baljósan sötétszürke ég, de még a szemerkélő eső sem riasztott el bennünket. 

     Be is váltotta ígéretét az előrejelzés: zuhogó esőben kezdtük meg a "hortillonnages" jó háromnegyed órás "beúszását" a 6-7 személyt befogadó, hangtalanul sikló bárkákban. A "hortillon" helyi eredetű szó, még a római korból maradt fenn, és a latin "hortus", "hortellus" (kert-kertecske) szóból ered. Úszó, vízen lebegő kerteknek is nevezhenénk, hiszen a Somme-folyó számtalan mocsaras ágán alakultak ki még az ókorban. A víz nem mély: alig éri el az 1 métert. A  többszáz hektáron valaha  -  még a múlt század elején is  - csak veteményeskertek voltak, s ezeknek a napi több tonnás felhozatala (bárkákon, természetesen) látta el a város lakosságát zöldséggel. Ma már csak mintegy 30% maradt meg a hagyományos veteményesnél, a legtöbb szigetecskén gondozott, virágos kerttel körülvett víkendház vonja magára a szemet. Semmi nem zavarja a csendet: tilos a motorcsónak és egyéb zajos foglalatosság; szürkegémek ácsorognak mozdulatlanul kéznyújtásnyira, vízicsibék futkároznak a gyepen, a víz síma tükrén végezve be a lendületes startot.

   Amiens a Somme-folyóra épült, mely kb. 50 km-rel odébb veti magát a tengerbe, egy csodaszép öbölben, melyet az utóbbi évek folyamán kezdek megismerni. Az év minden szakában szép, a vándormadarak egyik országosan ismert állomáshelye. A város maga kb. 120 000 lakosú, a Somme mindenütt jelen van számtalan ágával (7 nagyobb csatorna szeli át) és a titokzatos csobogást lépten-nyomon hallani, még ha itt-ott le is fedték a vizet, házak épültek rá. 

   Az első, de főleg a második világháború alatt a város szinte teljesen leégett a bombázások miatt,  alig maradt egy-két szép régi épület mutatóba. Elsősorban természetesen a 13. sz. elején épült hatalmas katedrálist említem (Fr. o. legnagyobb gótikus építménye a maga 145 m hosszával és 70 m szélességével, valamint 42 m belmagasságával), mely épen maradt a külső-belső magas homokfalak védelmének köszönhetően, s a rendkívül gazdag homlokzati szobordíszítés nem rongálodott meg a becsapódó lövedékektől. Este itt néztük meg a lézeres fény- és hangjátékot, mely csodás színekbe öltöztette a katedrális homlokzatát, némi fogalmat alkotva középkori képéről, melynek csodájára jártak a zarándok utasok, már csak azért is, mert a 13. sz. óta itt őrzik becses relikviaként Keresztelő Szt. János fejét...