Ezt a kérdést már többször is feltettem magamban.
Mint mindig, amikor a belső és külső világunk túlságosan nyomasztóvá válik és kiutat keresünk a szorongás fojtogatásából. Keressük a kiutat, de legalábbis a menedéket.
A hívők számára a válasz adott, kétségnek helye nincs.
A nem hívők, az agnosztikusok viszont nehéz helyzetben vannak. A humanisták bizalma meginog az emberben. Szerencsére az embertelenség sötétjében meggyullad néha egy-egy mécses, kapaszkódónak, talán reménynek is...
Dosztojevszkij híres mondatát, melyet Miskin hercegtől vett kölcsön a "Félkegyelmű" egyik szereplője, mégpedig: "A szépség megmenti a világot" ("Красота спасёт мир") lépten-nyomon idézik. Dosztojevszkij számára a szépség és a jóság egybeolvad egy krisztusi fogalomban, melynek irgalma és áldozata fogja a világot ebben az értelemben megváltani, megmenteni.
Már maga a szépség fogalma is nehezen meghatározható. Az antik filozófusok óta minden kor gondolkodói választ kerestek rá, mindegyikük saját érzékenysége, kora függvényében.
Műalkotás? A természet? Emberi tett? Gondolat?... Mi váltja ki vajon bennünk azt a bizonyos teljesség-érzést, melytől úgy érezzük, hogy valami egyetemes harmónia részévé, részesévé váltunk? A hívők istennel való találkozásnak tekintik. A nem hívők próbálják másképpen megnevezni, de az eredmény végül is ugyanaz: talány, a nagy ismeretlen, melyet szeretnénk megközelíteni.
Ma is időszerű a kérdés, és már olyan régóta az.
VálaszTörlésAz a gyanùm, hogy mindig es az marad...
TörlésNéhány adalék:
VálaszTörlésSzép az, ami érdek nélkül tetszik (Arisztotelész).
Szép egy szemünkkel befogható táj (esztétikus).
Szép egy kisgyermek archaikus félmosolya, csillogó szeme: szép akkor is, s talán még szebb, ha beszélni sem tudván csak ezúton képes közölni, hogy örül az életének.
Ah, élni élni: milly édes, mi szép! - mondatja Évával Madách.
Ilyen értelemben a lét önmagában - szép.
Sokrétűek a lehetőségek - kinek milyen a legbensőbb érzékenysége, azt hiszem...
Törlésaz első idézeted nem Kant inkább?!
TörlésArisztotelesztől ezt találtam:"A szép az, ami jó lévén, kellemes"
De. Slampos voltam. Engesztelésül: A szép az, ami jó lévén, kellemes (Arisztotelész); Szép az, ami szemléléskor tetszést vált ki (Aquinói Szt. Tamás).
Törlésén is odairtam az Arisztotelesz-i szöveget, már előtted, de nem baj:) rengeteg idézet van... talán inkább magát a szépséget kell(ene) keresnünk sőt megtalálni...:)...helyettük.
Törlés"Az élet szép. Tenéked magyarázzam?" (Heltai Jenő: A néma levente)
VálaszTörlésKöszönet mindenkinek, aki benézett, s méginkább vett az idejéből a hozzászólásra! Örülök neki!
TörlésAliz, az idézeted is nagyon megfelel. Minden szenvedés ellenére. Még eddig...
ma reggel - talán épp a te gondolatod indított el, valamire rájöttem (tudod, félálomba az ember kicsit másképpen gondolkodik) - rájöttem, hogy a szépség úgy menti meg a világot, hogy kimossa a tüskét a szívből....olyan szép képekre gondolok, mint amikor meglátom, egy anya testén alszik a csecsemője és közben puha fonallal horgol, vagy egy összekulcsolódó öreg emberi kézre esik egy fénysugár, vagy szőlőszemen megcsillan az esti fény...SOK ilyen van. Ezek azok a képek, amik megállítanak, és megbékéltetnek.
VálaszTörlésNem számít a vita, hogy ki mit mondott, nem az értelem, hanem a lecsendesedett érzelem képes megmenteni a világot