Keresés ebben a blogban

2018. február 26., hétfő

Történelem innen vagy onnan...

   Nézegetem a facebook-on a fényképek mai adagját, melyet a néhai "Film, színház, muzsika" kedvelőinek csoportja publikált... Valaha én is hűségesen megvettem: választék nem volt, csak ez az egyetlen kínálat. Kamaszkoromban tájékoztatott a filmes és színházi világ eseményeiről, főleg a hazairól, persze, de cseppekben a külföldiekről is. Nem volt akkoriban szükség konkurrenciára, a lapok, magazinok nem a versenytárstól féltek, hanem a cenzúrától.
   Több, mint 40 év választ el az akkori aktualitásoktól. Az általam ismert színészek legtöbbje halott. Egy-egy fénykép felidézi fiatal arcukat is: egy részük kortársam volt. Sokan nyilván elkísérhették őket a sírig, lassú öregedésüket meghitten követve napról napra. Emlékeimben fiatalon maradtak meg, ígéretes, szép, kezdő tehetségeknek.
  Az akkori érett gárda, a már akkor nagyok, a színészkirályok és királynők eltűnése az élet nagy süllyesztőjében kevésbé rendhagyó, majdnem magától értetődő: ez a dolgok rendje... Hiszen jóval öregebbek voltak nálam! A Kozák Andrások, Tahi Tóth Lászlók viszont csak pár évvel előztek meg, megszólaltatva egyúttal a riasztó csengőt...
   S végül előttem egy ismeretlen nemzedék, akiknek a neve semmit sem mond számomra, legfeljebb azt, hogy szülőhazám történetének egy egész generációs darabja kiesett az én privát  történelmemből...

14 megjegyzés:

  1. nagyon szépen írsz (csak szomorúan)

    néha én is valami hasonlót érzek, régi pesti fotókat nézegetve, elsírom magam
    szokták mondogatni, nem jó a múltba elmerülni, mert lehúz (de szeretjük)

    és ha már fiatal színészekről beszélsz: valamikor a kortársaink is ismeretlenek voltak, megismerni most is lehet ( a net kitágít országhatárokat, ezt is mondogatják...
    és engedd meg, hogy egy ifjú nemzedék tüzes képviselőjét megmutassam neked:
    https://youtu.be/xF7ijaQ1JDs

    VálaszTörlés
  2. és még egy : https://www.youtube.com/watch?v=y8gsQpsm7es

    (Eszenyi mondja: akkor tudunk fejlődni, ha van múltunk, gyökerünk

    VálaszTörlés
  3. Nem vagyok szomorú tőle, kedves Kati, talán csak egy kicsit melankolikus (az állandó szembesülés a rohanó idővel, melyet mások elöregedése IS kivált belőlem). Attól is, hogy ennyire kiszakadhat az ember életéből szülőföldjének 40 éve... Persze, lett helyette másik, de mégis... Újabb szembesülés...

    Megnéztem Molnár Áront: mondanom sem kell, hogy nagyon tetszett! Pont erről írtam, amikor sajnáltam, hogy az új nemzedékek kiesnek a mindennapjaimból. Köszönet a felfedezésért!

    VálaszTörlés
  4. nem te vagy szomorú tőle, kedves Rozsa, hanem én
    (mint a 40 éve nem látott fényképek újranézésem)
    közben meg nagyon szeretek rácsodálkozni új gondolatokra, okos, tüzes emberekre, a mára

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nagyon jót tesz a tehetséges, energikus, "tüzes", cselekedni akaró fiatalokkal a találkozás! Ők adnak némi bizalmat a jövőben.

      Törlés
  5. ...attól tartok ez nem csak a te sajátos esetedben van igy
    (azért persze vannak kivételek, nálam is, de mégis...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gondolom, hogy az aktív és az idős nemzedék kontrasztjáról beszélsz, kedves Aliz... Azért itt a TV, a rádió, az Internet és a sajtó segítségével meglehetősen jól benne vagyok az aktuális vérkeringésben. Mindez rengeteg időt elvesz, az igaz, főleg az irodalom olvasásától, esetleg - némi szerénytelen ambícióval - az írásától is... Meg az élet egyszerű és mindennapi élélésétől is.
      Vagy most már ez az életem?...

      Törlés
    2. nem arról, hanem a múlt és a jelen kontrasztjáról inkább!

      Törlés
  6. Hihetetlenül szerencsések vagyunk, hogy ilyen gyorsan fejlődik a technika ésígy, ha nem akarunk lemaradni korunk eseményeiről, akkor nem kell! Az egyetlen rossz ebben a sok jóban, hogy rengeteg időbe telik a nyomonkövetés.
    Naponta hálás vagyok a sorsnak, amiért itthonról is követhetem a napi eseményeket, úgy a kultúrában, mint az életben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Magam is így vagyok vele, Györgyi. Az idő haladtával egyre jobban begubózok. Ha arra gondolok, hogy még 6-7 évvel ezelőtt milyen könnyen belevágtam több száz km-es utakba, hogy elmenjek egy-egy könyvvásárra, egy párizsi kiállításra, esetleg Marseille-be a barátaimhoz... A vágy persze még pislákol, az energia hibádzik. Szerencsére itt a TV, rádió, újságok, Internet!

      Törlés
  7. csak "mondom", most a Zeneakadémiát kapcsolják élőben a neten, tegnap a Müpát.. pár napja a PIMet:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a Net nagyon sok lehetőséget kínál, próbálok is élni egy részével, de rengeteg időt vesz el...

      Törlés
  8. Rózsa, volt még egy filmes folyóirat, amit szerettél, talán a Filmvilág? Emlékszem, mintha küldtem volna Neked Leningrádba is az éppen aktuális számát.

    Ami meg a többit illeti: én 60 éves korom után vettem észre magamon, hogy megráz a korombeliek halálhíre. Mostanában pedig tényleg sorban egymás után jönnek a hírek a mi korosztályunk tagjainak elmúlásáról. Szíven üti az embert.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, kicsit később jelent meg, mint a F, Sz, M. Egy számukat se dobtam ki sokáig. Azt hiszem, anya vette magára ezt a terhet is... Nomeg a sok költözés.

      A második gondolatod engem is régóta foglalkoztat. Ráadásul amikor nagyon közeliekről van szó... (ld. "aknamező" hasonlatomat)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...