Erről-arról...

egy másik vacsora...

   Az egy héttel ezelőtt kezdődő lehűlés óta többnyire napos időnk volt: le sem merem írni, nehogy elriasszam! Szívesen eltűröm a hideget is (kint), ha fény kíséri. A hétfő esti vacsora egy baráti családnál szintén nagyon meleg hangulatban telt el: a nagy asztal körüli izgalmas csevegések csak éjfél után kezdtek csitulni, amikor is mind az öt vendég hazafelé indult. Egy kivételével mindenki nyugdíjas a társaságból... A ház ura a legidősebb 73 évével, ő készítette távolba vesző családi gyökereinek emlékére a levest: borscs volt a neve, de csak a színe emlékeztetett rá... Annyi baj legyen, rajtam kivül senki nem kóstolta még az igazit.

   Tegnap érdekes fejtegetést hallottam orvosok között arról, hogyan terjedhetnek az emóciók, érzelmi hangulatok néha szinte járványszerűen. Egy csoporton belül pl. elég egy vidám vagy szomorú arc, hogy az uralkodo hangulatot befolyásolja, hogy lassanként mindenkit "megfertőzzön". Neurológusok kutatják ennek "útvonalát" az agyban. Valószínűleg visszavezethetők a legrégebbi időkre, az agy limbikus rendszerére, mely a csecsemő első benyomásainak is színtere. Sőt, már születése előtt is nagyon hat rá az anya érzelmi állapota. Itt vették észre pl. hogy az érzelmi állapot hatására kiválasztódó enzimek a magzatvizen keresztül érintkeznek a a születendő gyermekkel és hasonló hatást válthatnak ki nála! Nem beszélve a későbbi ún. tükör-hatásokról, az empátiárol... Nem mélyedek bele jobban a témába, nincs hozzá elég tudományos ismeretem a hozzávaló szókinccsel együtt, de némi keresgélés után, gondolom, mindenki találhat kiegészítést.