mielőtt aludni megyek. Reggel elutazom a hét végére Lucie unokám 12-ik születésnapját megünnepelni, de nem bírom megállni, hogy ne beszéljek a ma esti programról ezen a nyilvános napló szerepét betöltő blogon. A nőnapi rendezvények világában immár másodszor történik velem ilyen eset, mely szerénytelen "dicsekvésre" (bár neveltetésem szigorú elvei mindig mélyen elitélték!) csábít.
Van a városunkban egy "Könyves bár"-nak nevezett kávézó, melyet egy középkorból fennmaradt házikóban rendeztek be: alacsony gerendás mennyezet, vörös téglából a fal, de a régi kandalló mélyedésében is könyvek vannak! Szeszes italon kívül bármi mást lehet fogyasztani. Van, aki egyedül is szívesen beül csak úgy olvasgatni, esetleg írogatni egy tea mellett. Muriel barátnőm (ő olvas a képen) itt rendezte meg a nőnapi irodalmi összejövetelt, egy festőnő 17 képe társaságában, melyekhez ő írt és olvasott fel verseket.
Sokan összejöttünk a kis szalonban. Muriel előadása után bárki saját válogatásából is felolvashatott. Én magam a nők témaköréből 5 "mikro-novellát" válogattam ki a kb. 35-ből, melyek nagy részét még 2011-12-ben írtam. Gondoltam, aki a francia nyelvű blogomat olvassa, úgyis ismeri őket, "hazai pályán" játszok. Meglepetés volt hát, hogy a hallgatóságból csak 5-6 személyt ismertem, a többieket most láttam először.
Minden szöveget melegen megtapsoltak... A végén megkérdezték, hol kaphatók?... Mutattam a kezemben szállongó lapokat. Hozzátettem: a blogomon mind megtalálható.
A végén sokan odajöttek beszélgetni, névjegykártyákat kellett osztogatnom, mint valami hirtelen felbukkant "sztár". Egy szimpatikus ismeretlen idősebb nőnek odaadtam a lapokat is, pedig a nevét sem tudom.
Én magam lefoglaltam az egyik kiállított képet, mely szöges ellentéte az én képi világomnak. Talán épp azért tetszett meg annyira.
Nagyon boldog vagyok!!
VálaszTörlésigazi örömöt adtál ezzel a bejegyzéseddel, bár bátrabban "dicsekednél" (nem érzem annak, inkább kedves, szerény beszámolónak, annyira aranyos)megható
és persze GRATULÁLOK? ♥
gratulálok, tiszta szívből örülök, annyira jó volt ez az írásod (is)olvasni
irigyellek benneteket a "könyvesbár"-ért , nagyon jó közösség vagytok...
azért pedig külön nagyon mosolygok, hogy kilépsz a komfortzónádból, és új képet választva újítazs, bátor vagy új emberekkel, és az egész annyira frissítő ,
dejó volt, jól kezdődött a napom most miattad:)
♥
visszaolvasva látom a félreütéseimet, - megint kapkodtam- nem szándékos a kérdőjel sem, bocsi
TörlésKedves Kati, köszönöm a kedvességed: nekem is jót tett a megjegyzésed olvasása, nem szálltam ugyan még le rózsaszín felhőcskémről és alig bírtam elaludni 4-5 h felé, a vekker meg csörgött fél 7-kor... :(((
TörlésSokszor vettem már ismerősimtől műalkotást (amennyire pénztárcám engedi), mert tudom, hogy ez a legkonkrétabb bizonyíték arra, hogy az elismerés őszinte!
Hozzáteszem: mindig elég bátor voltam az új emberek felé közeledésben, kivéve, ha magamat kellett "reklámoznom"...
Ez igen!
VálaszTörlés...és milyen a kép?
Mick, mihelyt vége a kiállításnak és elhozhatom, megmutatom részleteiben is. Addig is Muriel fölött kicsit kivehető egy darabja...
TörlésAmennyire látszik jók a színei.
VálaszTörlésSzerintem is! Majd közelről is lefényképezem, ha megkapom a kiállítás után.
TörlésSzinte sejtettem, hogy azt a képet választottad. :) És gratulálok én is a sikeredhez!
TörlésKöszönöm, Ági! Honnan sejtetted?... Volt sok szép (összesen kb. 17), kisebbek is...
TörlésNem is tudom, valahogy annak ellenére, hogy te monokróm képeket készítesz, de ennek a színei biztosan megérintettek, ez volt az érzésem.
TörlésMegmondom őszintén, főleg azért tetszett meg, mert én ilyen színeset, azt hiszem, soha nem tudnék csinálni!... :((
TörlésNa ugye, hogy valami módon összefügg veled! - még ha nem is értek egyet azzal, hogy "nem tudnál" csinálni, inkább csak nem szoktál. A porpasztell, vagy kemény pasztell (nem tudom, ott hogy nevezik), amit te általában használsz, gyönyörű színekben létezik, talán az olajpasztell ad ki nála élénkebb, teltebb színeket. Nekem csak az vele a bajom, hogy utána fixálni kell, és előfordult, hogy a ráfújással teljesen megváltoztak a kép színei, azóta félek tőle és inkább maradok a különféle ceruzáknál vagy olajpasztellnél.
TörlésItt "pastel sec", vagyis "száraz pasztell" a neve. Több száz árnyalat van a dobozomban, az igaz, de csak keveset használok belőlük...
TörlésMostanában nehezen fogok hozzá: köhögök a láthatatlan finom portól is...
Rózsa, milyen nyitott vagy! Jó környezetben élsz.
VálaszTörlésValóban, Klári, mindig is szerettem "nyitni" mások felé, hisz annyi érdekes ember él körülöttünk, akiknek a társasága gazdagító. Hát ha még lenne kicsit több energiám!...
Törlésén még a szöveg előtt nézegetve a fotót, "szúrtam ki" a falon azt a képet:) aztán azt hittem, tán a tiéd, (te műved), de aztán, hogy mégse, hiszen tényleg nem ez a stilusod, de mégis...valami közös van ott....
VálaszTörlés"...valami közös van ott", mondod: valószínüleg van benne valami, különben biztos nem tetszett volna meg annyira, hogy meg is vegyem...
TörlésÉrdekes, eredeti a technikája is, a művész pedig hihetetlenül szerény és tehetséges!
Majd ha a képet megmutatod, elmondhatnád a technikáját is, engem érdekelne.
TörlésIgen, pár szóban már elmondta, de kikérdezem majd részletesen is, mert érdekesnek tűnik.
TörlésDe jóóóóó!
VálaszTörlésApró csodák!
Én pedig denagyon örülök, hogy velem örülsz, Márta, ismeretlenül is!
TörlésKellenek nagyon az ilyen apró csodák, az "élet sója", hogy még maradhassunk egy kicsit...
elárulja? én egyszer(!) valakitől kérdeztem, és nem volt hajlandó! :)
TörlésIgen, biztos vagyok benne! Az ilyesmit nem lehet "ellopni" ùgysem senkitöl, hisz mindenki màsként él a technikai eszközökkel... Mert ami lesz, az nem elsösorban a technika kérdése.
Törlés