Keresés ebben a blogban

2018. március 4., vasárnap

Herendi

   Enyhül a hideg szorítása, délig még a nap is kisütött.
   Tegnap délután kedves barátnőm C., akiről írtam is (itt) annak idején, eljött hozzám egy kávéra, nomeg főleg egy kis beszélgetésre. Általában hetenként találkozunk. Láthatólag nagy szüksége van rá, hogy megpróbálja megfogalmazni, hol is tart. A heti két találkozás az orvosával sokat segít, hogy kideríthesse, milyen mélyre kell ásnia, hogy a bajok eredetéig elérjen. 
   Újra és újra elcsodálkozom pszichénk óriási és titokzatos hatalmán, mellyel uralja életünket. Megpróbáljuk ugyan kontroll alá venni, irányítani, fékezni, de sokszor kiderül, hogy életünk kisebb-nagyobb, néha születésünket is megelőző eseményei lerakódnak, legtöbbször tudatunkon kivül, hogy aztán egyszer csak átvegyék a hatalmat felettünk. Néha pl. azon töprengünk, hogy lehet, hogy mindig azonos csapdába esünk? Hány olyan emberről hallottam, nőről vagy férfiről egyaránt, akik elhagyták durva társukat, hogy később is hasonló típusú zsarnoknál kössenek ki, mintha csak szövetséget kötöttek volna a rabszolgaságra...
   A kávéhoz és a süteményhez elővettem a százéves herendi porcelán készletemet, melyet néhai nagyon szeretett unokatestvérem fedezett fel számomra nászajándékként, s melyet sohasem merek használni, nehogy eltörjön. Az alkalom ünnepi volt: C. nagy örömet szerzett nekem. Pár hete azt tanácsoltam neki a tőlem telhető legmeggyőzőbb erővel, hogy vegyen magának egy füzetet, és írjon bele szabadon, ami csak eszébe jut. Nem kell félnie, hogy elég csiszolt-e a stílus, sokkol-e valakit a gondolat: csak ő olvassa, senki más. Utána akár el is égetheti, lényeg, hogy megfogalmazza, szavakba öntse, ami spontánul eszébe jut, s így bizonyos távolságot teremtsen önmaga és a leírtak között.
   C. arról számolt be, hogy kipróbálta a javaslatomat és máris érzi, milyen jót tesz neki! Szinte mindennapi szükségletté válik számára a füzettel való találkozás, mely lehetővé teszi, hogy rögzítse a benne dúló viharokat, csüggedéseket, veszélyes kedélyhullámzásokat... Nagyon örültem, hogy ha kicsit is, de segíthettem rajta ezen a göröngyös úton.

6 megjegyzés:

  1. én az összes (a képen láthatóhoz hasonló) herendi kistányérom eltörtem... pedig 12 személyes volt :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aliz, tudtam, hogy régiek, mert az unokatestvérem egy már 1973-ban is nagyon öreg tanítónőtől vette meg nekem nászajándékba. Kiderült a Neten, hogy a múlt század első felében gyártott szériából származik, az ún. "Viktória királynő" motívumokkal... Ritkán veszem elő...

      Törlés
  2. Remek terapeuta lennél. Nálad csodálatosan elegyedik a kitartás a megfontoltsággal.
    Ami a legfontosabb mégis a benned lévő emberek iránti önzetlen szeretet.
    Az írás nem mindenkinél jön be, de ha mégis akkor csodás haladást lehet elérni vele.
    A tányérok csodásak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Abban tényleg igazad van, hogy az emberek nagyon érdekelnek általában! Bizonyos intuíció és empátia is segít.
      Tudom, hogy jónéhány ember nagyon távol érzi magát az ökifejezéstől: valósággal megbénul a gátlásoktól. Fél a "kisajátítástól" is: "ha hét lakatra zárva őrzök valamit magamban, legalább nem hoz rám veszélyt, talán uralom a helyzetet"... Közben gyakran megfojt, megmérgez lassanként... Esetleg igazi betegségek formájában tör a felszínre valahol.

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...