"Mindössze oda akarok kilyukadni, hogy a boldogság csak ilyen. Mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya." (Kosztolányi D.)
Keresés ebben a blogban
2018. május 10., csütörtök
Az ihlettel meg nem áldott konyhatündér hétköznapjai
Ebédhez készülődés napernyő alatt.
A kép tegnap készült, ma már nem aktuális. Nem kell napernyő, a felhők vastag függönyt vontak a nap elé. Elővettem a zoknit, pulóvert is.
Még jó, hogy a múlt héten feltöltöttem a raktárt napsütésből, talán bírja a készlet pár napig... A térdem úgyis pihenésre vágyik: nem nagyon szerette a fűnyírást, a gazirtást kézzel, hétrét görnyedve. Szerencsére nem valami terjedelmes a gazolnivaló...
Gyakran főzök előre: így nem kell a konyhai teendőnek robottá válnia, elég elővenni a napi adagot és megmelegíteni, esetleg a körítést variálni egy kicsit... Nekem a gondolata is pihentető!
A képen "paupiette de veau" (ejtsd: pópiett dö vó) - vagyis vékony borjúszeletbe tekert fűszeres darálthús, kis szalonnával, spárgával átkötve, hogy bírja a főzést. Megfőztem hármat, fűszeres, hagymás, fokhagymás lében, együtt a sárgarépával, kis krumplival. Desszertnek joghurt, egy narancs és egy alma jár.
Igy három napig nem fáj a fejem miatta, ma viszont a krumpli helyett rizs-quinoa lesz a körítés...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
nekem tetszik minden amit a fotón látok (az ételtől kedzve...:)
VálaszTörlésKöszönet, Aliz, nem telik sok időbe az elkészítés, az a lényeg, és ráadásul elég egyszerű, könnyű étel. A teraszon finom: kiviszem a rádiót is és közben meghallgatom a híreket...
Törlésnekem is tetszik az egész, úgy ahogy van
VálaszTörlésKedves vagy, Klári, nincs sok előkészület, gyorsan megy a mosogatás is! Néha viszont egyetlen szó nélkül elmehet a nap ilyen békésen... (üresen?)
TörlésNagyon gusztusos látvány.
VálaszTörlésÉn is ugyanígy oldom meg az ebédet, 2-3 napra való mennyiséget készítek, nem kell állni minden délelőtt a tűzhely mellett.
Örülök, hogy te is osztod a "filozófiámat", Ági! Nem érzem magam annyira egyedül e téren...
TörlésDe jo ez a kep, olyan beket, nyugalmat araszto :) Nagyon tetszik, hogy az asztal es a szekek kulonbozo szinuek.
VálaszTörlésKöszönet, Andrea, pár éve vettem őket, mindegyik más színű (a konyhában is, de ott asztal Gilbert nagyszüleitől örökölt száz éves "table de bistro", ami még a nagyapja café-jából való..).
TörlésMegihletett a szep gondozott kerted ! Ma meg errefele szep az ido, nekialltam reggel en is. Tegnap meg borzalmas dzsungel volt (mondjuk annak is megvan a maga baja...), mostanra kezd kert-kinezete lenni.
TörlésAndrea, az enyém olyan kicsi, hogy viszonylag könnyedén kelti a gondozottság illúzióját!
TörlésGondolom, a tiéd sokkal nagyobb!
Nem hiszem :) Direkt ugy valasztottunk annak idejen, hogy legyen kert, de ne tul nagy. Legyen a gyerekeknek hova kimenni jatszani, tudjunk kitenni egy kis homokozot, egy hintat...de ne legyen vele tul sok munka. 400 m2-nel egy kicsit kisebb.
TörlésAkkor az enyém ennek MAX. egynegyede... 😀😀😀
Törlés