Tegnap este megírtam frissen francia blogomon a TV előtt elvesztegetett jópár óra lecsapódását, ami miatt volt némi lelkiismeretfurdalásom... Igaz, hogy kint egész nap vastag szürke felhők borították az eget, alig volt 13°...
Nem gondoltam, hogy végig kitartok majd: harcolt bennem a kritikus szem és a midinett. Végül is az utóbbi kerekedett felül: bizonyára hajlamos vagyok némi mazochizmusra...
Hozzá kell tennem, hogy megengedhetem magamnak a luxust, mely korom ajándéka: az idő vesztegetését, melyből amúgy se maradt elég ahhoz, hogy valami időtállót alkosson az ember, akkor meg mire takarékoskodjon vele?... Fenyeget a beletörődés veszélye.
Elkezdtem hát a királyi esküvőt nézni, melyet legalabb 4-5 csatorna közvetített órákon át, egyenesben, akkor is, ha nem történt semmi... A koronás fejek szakértői egymással versengve igyekeztek betölteni az üres órákat, a ragyogó napsütésben gyalog érkező hírességekkel, a kalapok parádéjával, a királyi család és a "rangon aluli" menyasszony körüli pletykákkal. A hang azonban kötelezően ünnepélyes maradt, nem ronthatta el a hangulatot.
Elgondolkodtam magamon is: biztos vagyok benne, hogy egyetlen "híresség" sincsen rám elvárhatóan lehengerlő hatással (apai örökség). Inkább kíváncsian próbálom őket "megfejteni", milyenek lehetnek egyedül vagy egymás között, amikor nem "reprezentálnak". A fiatal párt állandóan kamerák fürkészik (állítólag tévétársaságok szerződtettek olyanokat is, akik messziről le tudták olvasni a szájukrol, amit egymás között mondtak), életük kevés pillanata lehet bensőséges. Mennyire maradhat őszinte az ember ilyen körülmények között, amikor minden szavának külön súlya van? Mennyi kötelező képmutatás rejlik az "alattvalók" számára tálalt tündérmese mögött?
A több ezres, sőt világméretekben milliárdos közönség vajon miért nézte hipnotikus vonzásban a tévéközvetítést, esetleg élőben a windsori gyepen? Gyerekkorunk tündérmeséi elevenednek meg ilyenkor a szemünk előtt, melyek sokszor királyi esküvővel végződnek.
Ezeknek a boldogság-morzsáibol csipeget fel - királyi meghatalmazással - a közönség.
én nem néztem végig, csak elejét meg végét (közben elmentem ebédelni, napon ücsörögni stb:) , és utólag egy-két videorészletet az esküvőről. De épp az tűnt fel nekem pozitive, amit te kétségbe vonsz: feltűnően természetesnek, keresetlennek, közvetlennek, őszintének stb tűnt a pár...a körülmények ellenére:) (irtam én is, pont erről (a bejegyzésem második felében :) (itt a mosolyikon ktjelentésű!:) :
VálaszTörléshttp://aliz-napok.blogspot.hu/2018/05/micsoda-idok.html
Nehezen tudok nem kételkedni, mert oly sokszor manipulálták a tömegeket az efféle tündérmesékkel s mi volt mögötte?... (ld. annak idején Charles és Diana esküvője)
VálaszTörlésjajnemár...
TörlésNem kívánság, Aliz, csak józan semlegesség...
Törlésméghogy "semlegesség"...
TörlésNem hiszed? Én TUDOM, hogy az.
Törlés:) nem mindig tudjuk, mi van legbelül bennünk - igazán semlegesek sose vagyunk, de igy a jó, ne is legyünk azok!
Törlés"nem mindig tudjuk, mi van legbelül bennünk" - Hát, akárhogy nézem, én általában tisztában vagyok magammal, akármilyen is a kép a tükörben... pozitív vagy negatív, esetleg nem is mindig csak fehér vagy fekete... Legalább saját magunkkal őszinték lehetünk.
TörlésAz angol királyi házzal miért ne lehetnék semleges? Csak nézem a nagyközönség szeme elé bocsájtott színjátékot, de nem tartozom nekik semmivel és ők sem nekem (a királynő 4 gyereke közül 3 elvált, valamint a húga is, s ki tudja, végleges-e a lista? Nem kívánom, de nem is szavatolhatom a holtomiglan nagy szerelmet. Mint ahogy senki sem: sem a rangon alul, sem fölötte).
ezek tudatalatti dolgok, nem szándékosak, és rejtve maradhatnak.. nem szokványos őszinteség kérdése (épp ez benne a 'pláne',,,
Törlésnem tartod különösnek, hogy csak a negativumpkat emeled ki, pl Harry bátyjának a sikeres házasságát meg nem...?
egyébként meg nem kell ahhoz királyi családban lenni, hogy boldogtalan vagy sikertelen legyen egy házasság... a válási statisztika sem tér el..
én nem tudom, miért is ne lehetnél semleges az angol királyi házzal? - hogy idézzelek, de minden szavad - és az egész megközeltésed -cáfolat!
A tudatalattimat már elég régóta kutatom (épp ezért nem "szokványos" őszinteségről beszéltem, mely ugyan nem is annyira szokványos, ha meggondoljuk), bár nem analizáltattam még magamat, most meg már minek?... Sokszor elbeszélgetek egy pszichológus-pszichanalitikus barátommal is...
TörlésAbban igazad van, hogy nem olvadtam bele fenntartas nélkül az elérzékenyült és hiszékeny csodálók tömegébe és megőriztem bizonyos távolságot a látvány és az esetleges valóság között. Védekezés egy jövendőbeli csalódás ellen?... Tény, hogy nem szeretem, ha hipnotizálnak és utána a nyers valóságra ráznak fel!
"... az egész megközeltésed -cáfolat!" -írod (mármint a semlegességem cáfolata). Miért? A semlegességgel csak az elérzékenyült csodálat férhet meg? William és Kate házassága sikeresnek TŰNIK, de nem osztom meg az intimitásukat. Mint ahogy a királynőé is, bár nem tudjuk - ill. egy kicsit igen, ha hiszünk egy-két pletykának - hogy mennyi megalkuvás kellett hozzá... Nem akarok illúziókat rombolni, csak levettem a rózsaszín szemüveget.
..."egyébként meg nem kell ahhoz királyi családban lenni, hogy boldogtalan vagy sikertelen legyen egy házasság". Pont én is ezt sugallom, csak fordítva.
kedves Flora/Rózsa, te most nem is velem vitatkozol, hiszen én igazán nem képviselem az "elérzékenyült csodálatot" :), csak úgy látom, nem csak ebben, de minden esetben, hogy senki soha nem lehet igazán semleges semmivel kapcsolatban! mindig ott a szubjektuma, annak látásmódja, az összes velejáróval - akár elismeri akár nem. Nincsenek illuzióm, se rózsaszinű szemüvegem, (sőt), pletykák meg végképp nem fogalkoztatnak. Ennek a két most házasodó embernek az őszinte, meleg tekintete jólesően lepett meg:) a többi, meg mások, meg hogy mi lesz - nem érdekel annyira.
TörlésKedves Aliz, megköszönöm neked ezt a kis dialógust, még ha nem is értünk egyet sokszor, de én elismerem mindenkinek az ehhez való jogát!
Törlés:)
Törlésaz is valami, ha tudunk vitatkozni valamin, az már feltételez egy pici közös alapot mégis csak :) (ahonnan aztán el lehet térni kinek-kinek...)
Igy gondolom én is! Ebben egyetértünk! :)))
TörlésNekem inkább volt olyan érzésem, hogy Harry herceg nem hagyta magát befolyásolni a nagyanyja véleménye által. Erzsébet királynő száján egyetlen mosolyt sem láttam. Valószínűleg nehezen fogadta el az unokája döntését. A mai fiatalok viszont már nem igazán hagynak beleszólást az életükbe.
VálaszTörlésÉva, a pletykák szerint a királynő kedvenc unokája Harry, bármit elnéz neki. Állítólag kedvesen fogadta a választását, mert tudja, hogy "le kell porolni" egy kicsit a monarchiát... Az esküvőt követő ebédet is ő fizette a többszáz vendégnek (bár nem kell aggódni: a világ egyik leggazdagabb asszonya!), míg a vacsorát Harry apja állta. De ugye a 92 év kezd nehéz lenni, gondolom én...
TörlésIgazad lehet azzal a 92 évvel. És hát Philip Mountbatten, Erzsébet királynő férje a maga majdnem 97 évével maga a csoda számomra, ahogy még minden segítség nélkül ki tudott szépen szállni az autóból a székesegyházhoz érkezésükkor. És elegánsan vissza is ültek a távozáskor. (Örülök az infódnak, hogy Harry Erzsébet kedvenc unokája. Kárpótlás, kis vigasz a Diana korai haláláért. Én a szertartást megkönnyeztem, végiggondoltam, min mentek keresztül ezek a fiúk az édesanyjuk halála utáni években. Harryról az akkori híradásokból tudhattuk, hogy legalább 10 évig gyötörte a depresszió. Én kívánom, hogy ezt a most látható szeretetet tudják megőrizni maguknak egy életen át.
VálaszTörlésRáadásul nemrég operálták a csípőizületét... Csodáltam én is, hogy segítség nélkül, majdnem gyorsabban száll ki-be az autóba, mint én!...
TörlésTermészetesen én is azt kívánom, hogy mindez az egész világ szeme láttára lezajlott "intim spectacle" igaz legyen, elsősorban az ő érdekükben!
Én nem is tudtam az esküvőről, aztán az egyik FB-csoportban szóba került, ekkor átkapcsoltam a tévén a CNN-re és így talán a felétől láttam az egészet - persze főleg azért tartottam ki (különben nem szoktam ilyenekért rajongani), mert attól kezdve páran a csoportban helyszíni közvetítést tartottunk azok számára, akik csak a neten tudták nézni az eléggé akadozó adást. Úgyhogy emiatt jó szórakozás lett belőle.
VálaszTörlésNekem is természetesnek látszott a viselkedésük, a templomi prédikáció alatt pedig szerintem egyenesen unatkoztak. :) Egyébként már fel is tettek olyan pár másodperces videót, amelyen feliratozták, mit mondott Harry a menyasszonyának.
Ha tényleg azt mondta, amit felírtak, akkor hiszek neki...
TörlésAz amerikai püspök egy kicsit felrázta a közönséget az uralkodó letargiából!