Végletes mondatok

   Tamko blogján a múltkoriban gyerekkorban bevésődött sérelmekről, szülők meggondolatlanul odavetett szavairól olvashattunk nagy számú hozzászólást. Szembesítve, a szülők nagy többsége tagadott, hiszen régen kitörölte az emlékezetéből a kérdéses mondatokat, s bizonyára akkor sem volt tudatában a hatásuknak, amikor kimondta őket.

   
   Ezek a mondatok legtöbbször fenyegetésként szolgáltak, arra az esetre, ha a gyerek nem engedelmeskedett a szülői parancsnak. Gondolom, jónéhányunknak ismerős (de méginkább az előző generációnak, aki esetleg szintén felhasználta később a gyerekkorban hallott fenyegetést) a "beadlak a javítóba", "ha rossz vagy, elvisz a cigány (esetleg a rendőr, a sintér, a házmester)" stb. Emlékeimben furcsa módon megmaradt a "ha rossz leszel, elvisznek a kocsikenőcs gyárba" idős szomszéd vagy ismerős részéről, ezért nem is vettük komolyan az öcsémmel: el se tudtuk képzelni, mi lehet a kocsikenőcs, de sejtettük, hogy valami ragadós jövő várna ránk, ha hittünk volna a fenyegetésben, hiszen tudtuk, hogy ígérőjének nincs hatalma felettünk. Ugyanígy voltunk a "becsuklak a sublótfiókba!" inkább játékos fenyegetésével is egy nagybácsi szájából.

    Nagyanyám mindig attól félt, hogy megfázunk éjszaka, ezért mindenképpen el akarta érni, hogy lábunkat ne dugjuk ki a takaró alól. Elhitette velünk, hogy a krampusz éjszakánként kibújik a szekrényfiókból és leharapja a kidugott gyereklábakat... Mondhatom, hogy a szekrényfiók tájára se mertem menni s éjszaka inkább a nehéz dunyha alatt izzadtam, mintsem kinn legyen a lábam!
   A legszorongatóbbnak tűnő, elhagyásról szóló fenyegetésre nem emlékszem. Annál inkább egy másikra, melyet anya egyik fáradt pillanatában ejthetett ki meggondolatlanul, nem volt még 30 éves sem. "Ha rosszak lesztek, meghalok." Máig is megmaradt bennem a hatása. Éjszakánként felkeltem, bementem a másik szobába és percekig hallgattam, hogy lélegzik-e, sőt előfordult, hogy a szívdobogását is ellenőriztem... Azt hiszem, soha nem tudta meg, milyen tortúrának tett ki ezzel a pár szóval hosszú időre. A szülő nem is képzeli, milyen hatást ér el a meggondolatlanul, hatalmával visszaélve odavetetett szavakkal. S itt még szó sincs verésről vagy egyéb durvaságról.
    Sok felnőtt azt hiszi, hogy a gyerek olyan rugalmas, hogy mindent kihever, elfelejt, túlteszi magát rajta. Hallottam már szülőtől, nagyszülőtől ezt a mondatot is: "ha rossz leszel, nem szeretlek!" Már azzal is nehéz egyetérteni kis gyerekkel szemben, hogy "rossz vagy", hiszen ez minősítés. Inkább meg kell magyarázni, mit miért és mit miért ne. A szeretet megvonása pedig a legnagyobb büntetés, amit esetleg soha nem fog kiheverni...