Hétfőn este 6 óra után a 25 éves email postaládám véglegesen felmondta a szolgálatot.
Próbálkoztam ezzel-azzal, de semmi sem tudta jobb belátásra bírni.
A jelszavak! Rémálmaim közé tartoznak. Mindenhova kell, sőt, egyre kacifántosabbak, hogy nehezen lehessen feltörni őket. Igy aztán nehéz megjegyezni is... Felírogattam ugyan egy kis füzetbe többségüket, de néha újat kellett találnom helyettük, s a vége kisebb káoszhoz kezdett hasonlítani. Bár nem szívesen teszem, de dél felé még fiamat is megzavartam a munkájában: már többször is kihúzott a kátyúból. 1 óra múltán ő is bedobta a törülközőt. Estefelé becsuktam a boltot, mondván, hogy másnap fogok a költözéshez.
Értesítettem ismerőseim többségét a változásról.
Benéztem a Facebookra, ahol szintén fontos kapcsolatokat tartok fenn.
Nem tudok belépni. Probálgatom a jelszót, nem működik (nyilván a régi email cím miatt). Javasolja, hogy nyissak új F-B oldalt... Azóta is ezen az építkezésen dolgozom, napszámba...
Ma már a hivatalos kapcsolatok nagy része is emailen keresztül zajlik. Adóbevallás, számlák, banki ügyek, baráti és társulati értesítések, hogy a családról ne is beszéljek! Vajon hány értesítést nem kaptam meg hétfő este óta?... A postásnak könnyű dolga van velem: alig hoz számomra a heti lapnál egyebet, esetleg néha egy-egy képeslapot.
Az én koromban az ilyen felfordulás már kisebb földrengéssel ér fel! Elveszítjük néhai fizikai és pszihés rugalmasságunkat, hogy a szellemit ne is említsem! Még a pánik is megkörnyékezhet, a kiszolgáltatottság nyomasztó érzése.
Ilyenkor lépnek fel - jobbik esetben - életmentő reflexeim. Vagyis inkább vígasztaló, optimista elhatározásaim, bár sokkal kevésbé automatikusan, mint hajdanán. Azért lassanként elkezdett egy-egy balzsamos gondolat szivárogni felém: végül is gyökeres újrakezdésről van szó! Már legalább harmadszor kényszerít rá a cybernetika! Míg nem uralta az életünket, addig a 2-6 évenkénti helyváltoztatások, egyik országból a másikba vándorlások jelentették az új lapot. Mióta itt lakom (28 éve!!!), a számítógép ennyiszer törölte ki a felhalmozott emlékeket, a múltat... S mindannyiszor újra kezdtem mindent.
Költözés, ötlött eszembe a kép (furcsa módon legtöbbször képekben gondolkodom...), melyben számtalanszor részem volt. Alkalom nemcsak tiszta lappal kezdeni, hanem arra is, hogy megszabaduljunk egy csomó haszontalan limlomtól, mely észrevétlenül felszaporodik és elnehezíti az életünket, s csak kerülgetjük őket. A szokások... Kényelmes, puha fészkükben leszokunk a változások kalandjáról, még a vágyukról is, s élünk egy csukott ház fülledt levegőjébe zárva.
Mi lenne, ha (Aliz szerint) jelet látnék e kis "földrengésben"? Jelet arra, hogy ki kell szellőztetnem egy kicsit az életemet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése