Csendesen telnek napjaink Lucie unokámmal, mióta visszajöttünk a tegerpartról. Csendesen, de gyorsan. Közeledik az augusztus, az igazi utazások hónapja.
Csodálatos nyári időnk volt tegnapig: már harmadik hónapja tartott. Alig hiszem el magam is, hogy a teraszon reggeliztem, ebédeltem, vacsoráztam, napernyő árnyékában. Olyan igazi nyári idő, mint gyerekkoromban, amikor nem kellett attól tartani, hogy másnapra eltűnik.
Csodálatos nyári időnk volt tegnapig: már harmadik hónapja tartott. Alig hiszem el magam is, hogy a teraszon reggeliztem, ebédeltem, vacsoráztam, napernyő árnyékában. Olyan igazi nyári idő, mint gyerekkoromban, amikor nem kellett attól tartani, hogy másnapra eltűnik.
Esténként meg kell locsolni a virágokat. Dinnyét eszünk a teraszon Lucie-vel: igaz, hogy spanyol behozatal itt északon, emiatt az íze sem olyan jó, mint a mindszentinek, dehát éretlenül kell leszedni, hogy kibírja a szállítást!... De hozzátartozik a nyárhoz: az illúziója...
Hányszor felsóhajtottam vágyakozva úgy estefelé, amikor a nap sugarai megszelídültek, s a ferdén átsütő ellenfény meglágyította a kontúrokat: ha lehetne, most lenyomnék egy képzeletbeli gombot, hogy megállítsam az időt! Legyen mindörökre ez a szép, szelíd világosság, mely olyan különleges édességet ad az élet minden megnyilvánulásának, a mindennapinak ugyanúgy, mint a rendkívülinek...
Akaratlanul is lelassulnak a mozdulatok, hogy tovább élvezhessük a pillanatot, mint valami ritka ajándékot...
Szép érzékletes leírás szépséges Lucie-val.
VálaszTörlésElolvastam Lucie-nek: ő is köszöni neked.
TörlésAz a képzeletbeli gomb nálunk is hiányzik.
VálaszTörlésJó, hogy megcsináltattad a teraszt. Nehéz volt berendezkedni az építése alatt, az utómunkákhoz is sok erő kellett, de úgy látszik, megérte.
Lucie gyönyörű nő lesz!
Klári, nehéz tán elképzelni is annak, aki falun, zöldben, napos környezetben él, mit jelent nekem a TERASZ... (igaz, túl sokat locsogok róla itt a blogon!)
TörlésLucie-nek nagyon jól esett a bók, köszöni!
És amikor nem éltem zöldben, naposban, akkor csak vágyakoztam úgy negyven évig...
TörlésNagyon megértelek!
TörlésFlóra kívánom, hogy ez a csodás érzés minnél tovább tartson, hogy hosszan simogatni tudja a lelkedet!
VálaszTörlésAz unokád pedig már most egy igazi kis hölgy, jó ránézni, a fotón keresztül is sugárzó kis személyiség!
Én is szeretném, hogy minél többet raktározhassak el belőle nehezebb időkre!
TörlésLucie köszöni a kedvességed, Andrea! Valóban illik rá a neve.
gyönyörűt írtál,
VálaszTörlésa fotón mesések a fények
♥
Köszönöm, Kati!
TörlésEzt a fényt szeretem a legjobban!
Milyen szép kislány! Mennyi idős? Ő a nagyobbik, ugye? Mit csináltok napközben, mivel szeret játszani?
VálaszTörlés(A spanyol dinnyét én édesnek érzem, nekem az állaga más, mint amit az ember magyarországon megszokott)
A képen 10 éves (2016-ban készült, de amikor a bejegyzést írtam, nem volt kéznél frisebb és jobb). Lucie március elején múlt 12 éves. Kezdettől fogva nagy az egyetértés közöttünk (lekopogom: "pourvu que ça dure!"), a "complicité"... De a húgát ugyanúgy imádom: ma érkezik ő is.
VálaszTörlésHogy mit csinál? Sokféle tehetsége van: rajzol, begyűjtötte a levendula virágait, megszáritotta és kis zacskókat varrt nekik (ajándékba fogja szétosztani). Reggelente nézheti egy kicsit a tévét (vakáció), szereti pl. ha átrendezzük együtt a fiókjaimat és leltározzuk az ékszereimet, a régi cuccokat... Kártyázunk, "ország-városozunk" (baccalauréat)... Még sorolhatnám! Egyszóval, nem unatkozunk! Nagyon gyorsan telik az idő, de a következő 2 hétben is együtt leszünk M.o-on, azt tervezzük.
A délmagyar dinnye nekem sokkal édesebb!!!
Óóó, ezek szuper programok :))) jó utat, nyaralást!!
VálaszTörlésKöszönjük! Nektek is!
Törlés