Simone a Panthéonban

   Tegnap délelőtt végignéztem Simone Veil Pantheonba helyezésének ünnepélyes szertartását a televízióban. Szép szertartás volt, visszafogott, ugyanakkor felemelő, mint a hozzá fűződő érzelmeink.

   Simone (legtöbben csak ilyen intim módon nevezték, amikor beszéltek róla) 50 éves is elmúlt, amikor mint miniszter, egy alapkőletételnél olyan ügyesen kezelte a malteroskanalat, hogy kivívta a hivatalos kísérők csodálatát. Csak annyit mondott: "Tudja, Auschwitzban hónapokig ez volt a munkám." A világ nagy része ekkor tudta meg, hogy 1944. tavaszán egész családjával internálták 1945. végéig. Alig volt 17 éves. Szülei és fiútestvére meghaltak, csak ő és 2 nővére került haza élve. 

   Sok mindenben úttörő volt: 3 fia születése után beíratkozott a jogi egyetemre és bíró lett. Sokáig volt állami biztos, felelős a börtönök humánusabbá tételéért. Utána lett az első női egészségügy-miniszter, s az ő nevéhez fűződik az 1974-es abortusz-törvény megszavazása. Valóságos társadalmi forradalmat jelentett az akkori Franciaországban (egyesek máig is résen állnak, hogy eltöröltessék!...), ahol még a fogamzásgátló tabletta is támadás volt a férfiak magasabbrendű jogai ellen! Évente sok nő halt bele a veszélyes körülmények között végrehajtott illegális terhesség-megszakításokba, mivel csak a tehetősebbek mehettek külföldre e célből... Beszédét így kezdte: "Egyetlen nő se választja könnyű szívvel az abortuszt." Számtalan támadás érte, háza falára horogkeresztet festettek, ocsmány levelekkel ostromolták (gázkamrába küldi a magzatokat, kár, hogy ő maga megmenekült, stb.) a jobb oldali konzervatív katolikusok. Bátrabb volt, mint a kormány férfi-tagjai, akik őt küldték maguk helyett az arcvonalba.

   Az európai parlamenti választásokon képviselő lett, majd a parlament első megválasztott elnöke. Európa szívügye volt, hiszen saját bőrén tapasztalta a háború, az ellenségeskedés következményeit. A végsőkig harcolt, érvelt a kibékülés, az együttműködés mellett. Mindvégig nagy tisztelet övezte, az ország legnépszerűbb polgára volt éveken kersztül.

   Élete végén a Francia Akadémia tagjává, a Halhatatlanok közé választották. Az akadémiai tagok által viselt hagyományos kardra rávésette a bal karjára tetovált tábori számát: 68651...