 |
| Családi szurkolótábor |
Tegnap délután még néztem Lucie unokámmal egy kicsit a többszázezres tömeget, mely a futballcsapat érkezésére várt a Champs-Elysées-n. De a nagy esemény voltaképpen július 15-ére esett.
Természetesen jobb a győztes helyében, mint a vesztesében. Várható volt az is, hogy a sportszerűség szelleme nem vet fel mindenkit, még azokat sem, akiknek a csapata a közelébe se került a moszkvai VB-nek... Akiktől többet is elvárhatott volna a világ, mint bűzlő rasszista kijelentéseket... Szerencsére a karaván halad, maga mögött hagyva az egymás közöttiség bezárt, dohos levegőjében vegetáló, "fajtiszta" világra áhítozó, magát felsőbbrendűnek képzelő egyedeket!
Annak idején, 20 évvel ezelőtt már átéltem a franciák első csillagát. Valószínűleg még nagyobb esemény volt, mert az első. Egyesek akkor is azon fanyalogtak, hogy "saját kertjükben" könnyű volt győzni... A mostani csapat legtöbb játékosa az élvonalbeli európai klubokban játszik, a korátlag alig 25 év! A színük, melyet egyesek nem tartottak elég keresztény fehérnek, a paletta minden árnyalatát képviseli. Az edző, aki 20 éve maga is felemelhette játékosként a 6 és fél kilós arany trófeát, fiatal játékosokból formált igazi csapatot, amelyet a közösségi szellem nevelt győztesekké.
Igenis féltünk minden meccs előtt, különös tekintettel a belgákra és a horvátokra. Mindkettő sokkal tapasztaltabb nagy játékosokkal lépett színre. Régóta csodáltuk mindkét ellenfél játékát; igenis nem tiportuk sárba csak azért, mert ellenfelek! Sőt, csak a nagy ellenfél legyőzése (és tisztelete) ad igazi jó ízt a győzelemnek. Veszteség esetén pedig vígasztaló.
A csapat színe? Túl fekete? (miért? a fekete francia kevésbé francia?...) Kevés a színtiszta fehér? Itt, Franciaországban csak a fasizáló szélsőjobb meri néha felvetni, akkor se túl hangosan... Igaz, egynéhány európai (!) országban államszintre emelkedő propaganda lesz belőle lassanként... Szégyellem magam helyettük.
Nekem jobban tetszik az országban mindenütt együtt ünneplő tömeg, amelyik nem válogatta meg, kivel ölelkezhet össze a kék-fehér-piros zászlóval a kezében. Jólesett a határtalan öröm az utóbbi évek traumái után. Még akkor is, ha tudata mélyén mindenki érzi, hogy a veszély még mindig körölöttünk lappang.
A VB döntőjét nem mulasztottam el én sem. Ez volt az egyetlen meccs, amit láttam. Elfogulatlan voltam mindkét csapattal szemben, így végig kíváncsisággal tudtam követni a meccset. A győzelem a franciáknak sikerült. Engem mégis az tett végtelenül boldoggá, hogy a híradásokon keresztül azt láthattam, hogy a horvát csapatot egy felhőtlenül boldog szurkoló áradat fogadta, akik nem az elvesztett aranyérmen keseregtek, hanem boldogságmámorban úsztak, hogy övéké lett a második hely. Na, ezt kellene sok embernek megtanulni. Örülni a félig telt pohárnak.
VálaszTörlésRózsa! Öröm ránézni a családi közös szurkolásotokra. Ezt is érdemes ellesni.
Köszönöm, Éva. Valóban jó érzés, amikor (majdnem) egy egész ország együtt érez.
TörlésMi mindenesetre nagyon jól éreztük magunkat!
Örülök örömötöknek. Csendben azért megjegyzem, hogy itt még él az emberek zsigereiben a török megszállás 150 évének minden negatívuma. Ezért bánik olyan óvatosan az övétől idegen kultúrával(?), civilizációval. Baj-e az, ha helyben szeretnénk segíteni a bajba keveredteken?
VálaszTörlésMick, talán ideje lenne lépni 200 év után... A világ változik (bár nem mindig jó irányba, az igaz), talán a magyarok egy része is kilép egyszer majd a félelem bunkeréből...
TörlésHelyben segíteni a bajbajutottakon? Persze, hogy jobb lenne. Sőt, úgy is mondhatnám, hogy jobb lenne baj nélkül élni...
Flóra, ezt így ahogy van kötelező olvasmánnyá tenném! Gratulálok minden betűjéhez!
VálaszTörlésKöszönöm, Szilvia. Persze, örül az ember, ha megértésre talál.
TörlésNagyon elszomorítottak a rasszista, gyűlölködő reakciók! Ahogyan annak is nagyon örültem, hogy az afrikai származású (többnyire szüleik, nagyszüleik révén) játékosok mélységesen franciának érzik magukat. Ez a pozitív példa, nem a gyűlölködés, kirekesztés, mely ugyanezt szüli!
Nem vagyok fociszurkoló, de elolvastam, s ez nem is a fociról szólt, örültem neki!
VálaszTörlésKöszönöm, Aliz. Még a foci is sokkal többről szól végül is, mint a foci...
TörlésÉn 20 éve vártam ezt a pillanatot :))))) 1998-ban pont a döntő előtti este utaztam haza magyarországra, és semmit sem éltem át a nagy kollektív örömből. Idén bepótolhattam :)
VálaszTörlésItt jóval éjfél utánig száguldoztak még a kürtölő autók (nagy, széles utcán lakom), de senki sem haragudott érte!
Törlés