Hogy el ne kiabáljam, már majdnem egy hét óta süt a nap!
Ebből kifolyólag - e szokásos, de nem túl szép kifejezés szerint - éjszakánként még fagyogat is.
A kaméliám egyre jobban nekibuzdul.
Az elmúlt két hónap annyira megviselt kívül-belül, hogy eldöntöttem: ajándékozok magamnak legalább egy könnyedebb ritmusú hetet. Az is lehet, hogy kettő lesz belőle. Miért is ne? Magam ura vagyok jóban-rosszban immár majd 13 éve, megkísérelhetem elhallgattatni a gyerekkorom óta belém nevelt antik megróvást: csakis valami hasznos dologgal töltsd a drága időt! A pihenés csak annak jár, aki megdolgozott érte.
Igy hát szégyenszemre majdnem tétlenül szemléltem fotelem mélyéből a napsütötte órákat, legfeljebb írtam pár bejegyzést, kinyomtattam jónéhány megőrzésre érdemes oldalt francia blogomról, válaszoltam a telefonáló ismerősöknek, fiamnak, aki majdnem naponta felhívott hazafelé menet, hogy egy kis vidámságot csempésszen hétköznapjaimba. Bevallom, ezen kívül nem volt nagy kedvem nevetni, legfeljebb grimaszolni a fájdalomtól...
Tegnap lementem a kertbe és megmetszettem 4 rózsafát. Már két méternél is magasabbra nyúltak, mert az ősszel sem tudtam gondjaimba venni őket. Még 3 van hátra, de már nem fért a tartályba a sok apróra vágott ág, nomeg a derekem is tiltakozni kezdett. Ha valóban itt a tavasz és nemcsak hiteget, lesz még tennivaló bőven.
Kedd este furcsa üzenet várt az RTL rádiótól: van-e kedvem részt venni egy műsorban, mely beszélgetés lesz a kisebbségi komplexusok témája körül. Bevallom, a javaslat hízelgett egy kicsit az egyébként nem túlterjengő hiúságomnak. Még októberben írtam mindkét blogomon bejegyzést e témáról (itt magyarul), (itt franciául), de blogjaim nem döntögetnek látogatottsági rekordokat: igaz, nem is reklámozom őket... Ezt a bejegyzést fedezte fel a műsor szervezője és kérte, adjam meg a telefonszámomat, ha érdekel.
Első gondolatom az volt, hogy nem válaszolok: ez a rádió nem tartozik az általam hallgatottak közé. Minek vergődjek a folytatással? Kell nekem ez a "papírzsebkendő-dicsőség"? (egyszer használja-eldobja) Fiam épp telefonált, elmondom neki frissiben, s azt is, hogy nincs szándékom válaszolni. Biztat, hogy ne hagyjam ki. Nem akarok ismét süllyedni a szemében, hogy minden alkalmat langyos kézlegyintéssel mellőzök. Válaszolok az üzenetre.
Másnap felhív a szervező hölgy, gyorsan meginterjúvol, erősen hangsúlyozva a témát: miféle komplexusoktól szenvedek? Mondom, az én koromban már szinte semmilyentől, lassan megtanulja az ember, hogy ne a másik tekintetének tükrében létezzen. Udvariasan elköszönt.
Nem vagyok elég jó kliens. Már kisebbségi komplexusaim sincsenek.
„Már kisebbségi komplexusaim sincsenek.” Jót mosolyogtam rajta. A riporternőt a tények nem érdekelték, csak az elméletébe klappoló tulajdonságok, történetek.
VálaszTörlésIgen. Végül belehallgattam: olyan "rámenős" stílusú műsor. A helyettem megszólaltatott nő (súlyfelesleggel küzd gyerekei születése óta) azzal kezdte: "Undorodom magamtól..." Hát én éppenséggel nem, még ilyen "féloldalasan" is megtanultam szeretni magamat, mit is tehetnék egyebet?...
TörlésÜdvözlet a rózsáknak! És Rózsának!
VálaszTörlésNálunk is metszés, permetezés a napi feladat.
Köszönöm, Klári! A tiétek bizonyára sokkal nagyobb területet foglal el!
TörlésA rádiós rájött, hogy nem tud belőled szenuációt kihozni. Szerencséd, hogy ez még a telefonbeszélgetésben kiderült, jobban jártál így.
VálaszTörlésSzerintem is! A téma különben érdekes, de én vagyok érdektelen riportalany ilyen tekintetben...
TörlésMost kivételesen nem a szöveg volt számomra az elsődleges. Hanem Te, a képen...
VálaszTörlésDe nekem a tartásban, nézésben, arcban, kicsit elmélázó, mégis mindig figyelő tekintetben minden-minden benne van, minden, amit "tudni vélek" Rólad.
Nagyon jó volt így látni az arcodat, még ha a soraid az elmúlt kéz hónap megviseltségéről -is- szóltak.
Nem tudom, ki volt a fotós. Mindenesetre remek munkát végzett. Ellesett, nem beállított fényképet sem könnyű elkattintani. :)
Annak meg különösen örülök, hogy komplexusmentes vagy! Mára már nem érdemes erre energiát pazarolnunk, bölcsül az ember lánya a korral. Szerencsére :)))
És ha kinézek az ablakon a ragyogó napfénybe, (végre itt is tavasz lett, ha hajnalban 0 fok körül is van...), bizony már én sem azon aggódom, hogy hú, meg kéne pucolni az üvegét.:)
Szeretettel gondoltam Rád, mint már annyiszor, ezen a szép szombat reggelen.
Az elmaradt email íráskedvem meg majdcsak elhozza a tavasz, végre.
E.
Elnézést a félreütések miatt, de elvakított a billentyűzetre sütő nap :)))
TörlésE.
Kedves E., örültem hosszú megjegyzésednek. Igen, szeretek így "bambulni" (akárcsak Alice unokám - vagyis fordítva...) Olvasni is ugyanúgy szeret, és naplót is ír... Érdekes ilyen hasonlóságok felfedezése...
TörlésKívánom, hogy megjöjjön íráskedved, hihetetlenül kellemes érzés, gyógyír.
(itt ma reggelre elmúlt a napsütés, talán csak visszajön hamarosan!)
...jól teszed, hogy nincsenek... ne s legyenek, semmilyenek!!!
VálaszTörlésErrefelé tartok, Julika! Nem lesz màr szükség komplexusokra sem...
Törlés