Hátam mögött tesz-vesz Valérie, aki 2017. óta hetenként 2 órában segítségemre van a 155 m2 rendben tartásában, mióta ilyen nehezen bírkózok meg az alapvető takarítási teendőkkel is. Felmosás, porszívózás, ablakpucolás... A kert egyelőre rám vár, nem sikerült kertészt találnom, aki értene is hozzá. Mindenki foglalt nyári időszakban. Nomeg olyan kicsi a területe, hogy komoly kertész talán el se jönne!...
Szívesebben csinálnám én magam, nem mintha dúlna bennem a takarítói elhivatottság vagy nem bíznék meg más munkájában, hanem mert azt jelentené, hogy még képes vagyok rá. Hogy nem ezen a lassú lejtőn ballagok lefelé...
Holnap este rendkívüli gyűlést rendez a társulatunk: lassan itt az évadzáró és mindenki szétszéled a nyári szünetre. Június elején újra felolvassa 4 kedvenc előadóművészem az egyórás szövegemet 4 női hangra. A szomszédos városba hívtak bennünket (én ugyan csak mint szerző vagyok jelen, szinte láthatatlanul, a szövegnek most már nélkülem kell boldogulnia). Kíváncsi vagyok, november óta hogy hangzik majd, s nem utolsó sorban hogyan fogadja az ottani közönség, melyből szinte senkit sem ismerek. Érdekes teszt lesz!
Már leírtam többször is, hogy az írás (vagy rajzolás) vágya megelőzi nálam a téma felbukkanását. Sőt, úgy is mondhatnám, hogy a vágyhoz kell legtöbbször témát keresnem. Nem tudom - de talán nem is akarom tudni, minek? - normális-e ez így vagy sem. Nálam ílyenformán működik, s még csak azt sem mondhatom, hogy ebben a sorrendben könnyebb. Talán nehezebb a vágyhoz méltó témát találni, mert ha a téma szülné, azt már nem kellene keresni.
Hogyan vall erről Szabó Magda, egyik kedvenc íróm?
"Az alkotni tudás kegyelem eredménye, annyi mindennek meg kell hozzá lennie, hogy sikerüljön, izgalomnak és nyugalomnak, belső csendnek és olyan feszítő indulatnak, ami édes is, meg keserű is."
 |
| "Várakozás" (2007.) |
Hogyan vall erről Szabó Magda, egyik kedvenc íróm?
"Az alkotni tudás kegyelem eredménye, annyi mindennek meg kell hozzá lennie, hogy sikerüljön, izgalomnak és nyugalomnak, belső csendnek és olyan feszítő indulatnak, ami édes is, meg keserű is."
Rózsa, volt, hogy ülve gyomláltam. Javulsz még, bízzál benne. Ez a 'de szeretnék rajzolni' máris biztató. A színház meg külön gyönyörűség!
VálaszTörlésKöszönet, Klári, kedves vagy, hogy igyekszel bizakodást önteni belém. Jó lenne még, hiszen aritmetikailag lenne pár jó évem hátra... Sokszor vagyok holtfáradt, bár szinte semmit se csinálok (a szememben).
TörlésMindenki másképp csinálja...
VálaszTörlésSzámomra ez a rendje, Mick, bizonyára így kell lennie... Csak azért vetettem fel, mert egyszer valaki kategorikusan azt mondta: "lehetetlen!"
TörlésVannak dolgok, amikkel meg kell békélnünk. Inkább örülni kell, hogy találtál megfelelő segítséget.
VálaszTörlésA rajzod elámított. Leginkább a bal kéz finomsága, ahogy őrzi a benti élet biztonságát. A rajzolni nem tudó énemmel felfogni nem tudom, hogy a finom satír vonalakból hogy áll össze a tökéletes kép összhangja.
Hát, szó ami szó, van, amivel könnyebb megbékélni!...
TörlésÉva, ez egy ún. kroki volt, kb. 15-20 perces, mert az illető modellt ült nekünk jónéhány hónapos terhesen (a "műhely" nálam és még egy másik rajzoló barátnőmnél volt hetente, a modell szintén barátnőnk volt, akinek egyébként gyakorlata volt a modellkedésben. Nagyon kedves emlék.)
Ami a "technikát" illeti, többnyire ösztönös, bár sokéves gyakorlat van mögötte. Idővel igyekeztem minél inkább sejtetni, mint mindent alaposan megrajzolni, hogy a néző "egészítse ki" a szemével, ezzel mintegy "helyet adva" neki is a képben...
"...annyi mindennek meg kell hozzá lennie, hogy sikerüljön" - hát ez az, EGYSZERRE kéne meglennie annak az annyi mindennek. Nálam sincs meg soha egyszerre, de ami az én szememben a nagyobb baj, hogy lassan már egyenként sincs meg se a vágy, se a téma.
VálaszTörlésAz, hogy egyre kevesebbet bírunk fizikailag, talán természetes, csak megbarátkozni nem tudunk ezzel a ténnyel. Én néha 3-4-szer is megszakítom a porszívózást, függönyt leszedni és visszatenni meg... csak halogatom, mert nem merek hozzáfogni.
Ági, ismerős probléma. Most keresek valakit, akit beengedek a lakásomba függönyt leszedni, majd visszatenni. ( 9 nagy ablak!)
Törlés*
Vágy van, téma van, bátorság hiányzik. Ez az én változatom. :)
Egyetértek, Ági, hogy talán természetes, de nehezen elfogadható... Itt ugyan könnyebb találni valakit, csak meg kell fizetni (sok vállalkozás szervezi, az állam a költségek felét visszatéríti, abban a reményben, hogy így nem feketén dolgoztatnak és az alkalmazott is kap társadalmi biztosítást, nyugdíj-hozzájárulást és fizetett szabadságot. Az esetleges baleseti költségek miatt is biztonság.) Nekem pl. a heti 2h 50€, amiből majd felét visszakapom 1 év múlva...
Törlés"Vágy van, téma van, bátorság hiányzik." Miért a "bátorság"? Mit kockáztat az ember a mi korunkban?
BOCSÁNAT mindkettőtöknek, egybeömlesztettem a kettőtöknek szóló választ!
TörlésÁgi, a "se vágy, se téma" nagyobb gond, de talán nem végleges. Vannak periódusok...
Én csak azt szeretném, hogy legalább ez megmaradna (a szememmel együtt), még ha csak hobbi szinten is...
Most láttam egy másik gyönyörű rajzodat, ami hasonló ehhez. A 2010.01.14-i bejegyzésedről írok, ami valójában szöveg nélkül csak a rajz, de kommentek vannak utána. Az is ez is egy csoda.
VálaszTörlésKöszönöm, Éva.
Törlésnálam meg most épp feltorlódtak a témák , mindenhol hevernek...(napi 8-10-12? vagy több is, mindent szinte betegesen meg akarok irni! őrület.... (mit aki vesztét érzi?!)...a takaritás nehézségeiről meg inkább ne is beszéljünk...:)
VálaszTörlésJobb, amikor tématorlódás van, mint amikor vadászni kell őket; jó neked...
TörlésHa nincs elég jó témám (mármint megírható, nyilvánosságra bocsájtható), akkor hiányérzetem van, bár olyankor kis koplalásra fogom magam, mert az sem árt. Vagy jön a füzet.