Jó ideje nem írtam már a blogomra, ami nem jelenti azt, hogy másokét nem olvasom. Egy és más egészségi probléma mérgezte meg napjaimat - és nem kevésbé éjszakáimat is - ami teljesen kilúgozta a maradék energiát is belőlem... Múlt időben írtam ugyan, de valójában még mindig benne járok térden felül. Egyetlen előnye, hogy múlt péntek óta 3 kg-val kevesebbet mutat a mérleg...
Ilyenkor támad rám a család, a barátok hada, mindig ugyanazzal a kérdéssel: "Voltál orvosnál?" (rengetegszer, felelném szívesen) esetleg ezzel a változattal: "Kértél már időpontot?" (éppen ezzel próbálkozom, de sok orvos csak internettel érhető el, amely hidegen hetek, esetleg hónapok múlva talál nekem dátumot).
Tudom, hogy legtöbbjükből igazi aggodalom beszél, de ezek a visszatérő kérdések úgy csapnak le rám, mint valami számonkérés, mely mögött annak vágya húzódik meg, hogy átpasszoljanak szakértő orvosi kezekbe... Ami végül is a legjobb megoldás. Nekem viszont elég lenne tőlük csupán egy kis együttérzés. Több tonna energiát használok el, hogy megőrizzem annak látszatát, hogy még a társadalom teljes tagja lehetek, akiben maradt, uram bocsá, egy kis autonómia vágya is... S ha lassú tűzön akarok elhamvadni, végül az is az én problémám elsősorban. (Ez mind igaz, de néha megkörnyékez a gyanú: nem azért van-e mindez a kapálózás részemről, hogy megbizonyosodjak: fontos vagyok-e még valakinek ebben az életben, valóban, minden kétségen felül?... Látjátok feleim: nem hiányzik belőlem az önkritika sem.)
Mindebből kitűnik, hogy az emberi lélek rejtelmei rengeteg ellentmondást elbírnak.
Az az igazság, hogy SZERETNÉK LESZÁLLNI a körhintáról. Elegem van az örökös készenléti állapotból, az újabb és újabb felmerülő probléma megoldásából, esetleg a hozzá igazodásból, amit újabb vereségként, visszavonulásként élek meg. Életterem egyre szűkül, a szamárbőr meg csak vékonyodik...
Jobbulást és jobbulást kívánok!
VálaszTörlésKöszönöm, Mick. Jo lenne egy kevés!...
Törlésén megértelek, de igenis tessék csak fentmaradni akarni azon a körhintán (a rég kisértő szamárbőrt meg elfelejteni!)o
VálaszTörlésTudod, Aliz, a probléma megoldásához nem elég csak ùgy engedni a felszólítàsnak, még ha baràti is... Mindazonáltal - szeretem ezeket a régies kifejezéseket! - köszönöm figyelmedet. (ami pedig a szamárbőrt illeti, a kamaszkori olvasmány, úgy látszik, mélyen bevésődött...)
TörlésFlóra jobbulást kívánok én is az egészséged terén, és kívánom, hogy ne jöjjön újabb és újabb felmerülő probléma, mely megoldásra vár!
VálaszTörlésIsmeretlenül is, de szeretlek, és nekem is - de rajtam kívül a csodás kiscsaládodnak, akikről itt időnként írsz, fotót teszel fel, szóval nekik meg feltétlenül - hiányoznál.
Te biztosan tudod, hogy nagyon rossz annak aki bentmarad a körhintában, hatalmas űrt támaszt az emberben.
Szóval maradj kérlek, és színesítsd sokunk életét!
Sok-sok szeretettel gondolok Rád ismeretlenül is!
Nagyon köszönöm a kedveséged, Andrea, ismeretlenül is (tudom, hogy a virtualitás világában is létezhetnek igazi érzelmek, sokukat még évek múlva is gyászolom).
TörlésA család, a barátok az a bizonyos ág, amibe kapaszkodok...
Rózsa! Van itt a magyar nyelvő facebookon egy közösség, https://www.facebook.com/rakgyogyitas/ külön a műtéten túli nehézségekkel, fájdalmakkal, gyengeséggel küzdők oldala is itt található. Kérlek, nézz bele, én nem tudok hozzászólni, bár szeretnék. (Nekem a szememben hagytak egy darabot a daganatos részből, de még nem fogtam fel. Tegnap derült ki.)
VálaszTörlésA hasonló bajjal küzdők közössége kiemelhet téged is ebből a szenvedéssel teli periódusból. Javulj, gyógyulj, nem vagy te túlkoros még ehhez!!!
Köszönöm, kedves Klári, többen is ajánlottak már hasonló közösséget, itt is van, de én nem járultam hozzá annak idején, hiszen inkább távolodni igyekeztem a témától, mint még jobban belemélyedni mások sorsát is megosztva összejövetelek, beszélgetések formájában... (Rád nagy szeretettel és aggodalommal gondolok...)
TörlésIgen, szertenék még egypár dolgos évet! És különben te sem vagy "túlkoros"!
Rózsa, az jó, hogy terveid vannak a jövőre nézve. Múló látomás legyen a sárga levél az ágon.(A saját bajom mindegy, csak ne fájjon. De azért köszönöm az együttérzőt.)
VálaszTörlésIgen, van még egypár, hiszen mindig az az érzésem, hogy még semmit sem csináltam, csak örökös "tanuló" vagyok (ami különben mindig idegesitette Gilbert-t.)
TörlésPénteken megint felolvasásra kerül a "Vénasszonyok nyara" a szomszéd városban, oda még szeretnék eljutni... A csoport újabb szöveget reklamál a jövő évadra, de a válasz nem egyszerű.
Ez most egy hullámvölgy, de biztosan lesz jobb, kívánom, hogy mielőbb úgy legyen. Jobbulást!
VálaszTörlésKöszönöm, Ági, kívánom, hogy igazad legyen!
Törlésóhh, mennyire szeretem a profi írásaidat, gyönyörűen fogalmazott tiszta logikádat, annyira eltaláltad most is, Pontosan erről van szó, hogy "fontos vagyok-e még eléggé" (nálam legalábbis),nagyon jól ismerem, azt a fajta számonkérést, ami simán infantilizál...
VálaszTörlésÉpp ilyesmiről gondolkodtam, mint te: most olvastam épp a pszichológiai éhség nyolc fajtájáról (Eric Berne hat fajtáját továbbgondolta Lukács Liza itt olvasható kicsi részlete a könyvének - az éhes lélek gyógyítása - https://szabadfold.hu/csalad-otthon/amikor-a-lelek-ehes-ismeri-a-nyolc-pszichologiai-ehseget-259830/
és most láttam egy ápolónő okos gondolatait arról, hogy nem elég, ha a szakszemélyzet kedves, a betegeket a saját gyógyulásukba hoz kell érdekeltté kell tenni:
https://eletszepitok.hu/egyutterzest-az-egeszsegugybe-interju-volgyesi-tildaval/
Köszönöm, Kati.
TörlésAz elsőt nem találtam meg, de a másodikat el tudtam olvasni: ritka az ilyen odafigyelő, empatikus ápolónő (és még kevesebb az orvos), de azért találkoztam egynéhánnyal - csak idejük nincs, mondják. Pedig néha nem is kell sok idő, csak egy kis odafigyelés.
jaj, nagyon sajnálom, pedig L.L. nagyon érdekeseket mond a hiányállapotokról: itt sem?:
VálaszTörléshttps://mashogy.hu/mi-helyett-eszel-a-pszichologiai-ehseg-nyolc-fajtaja/
https://szabadfold.hu/csalad-otthon/amikor-a-lelek-ehes-ismeri-a-nyolc-pszichologiai-ehseget-259830/
A fentit sikerült elolvasnom. Pontos diagnózisok, bár engem nemigen érintenek.
TörlésA 3-4 kg gyors leadásának fő oka az volt, szinte semmit se tudtam lenyelni (láz, elhúzódó ínygyulladás stb., egészen "prózai" okok miatt...)
Ne haragudjatok, hogy ellentmondok, de annyit muszáj megjegyeznem, hogy ami engem illet, az aggódást sosem értékelném sem számonkérésnek, sem infantilizálásnak. Sok éven keresztül álltam az "aggódó" oldalon, de akikért aggódnom kellett, sosem érezték sem számonkérésnek, sem infantilizálásnak a hozzáállásomat és az intézkedéseimet. Most már a "másik" oldalon állok, és nagyon örülnék, ha valaki tiszta szívből aggódna értem, számontartaná, amit lépnem kell, segítene dönteni és főleg aki EGYÜTT-GONDOLKODNA velem a lépéseken és megoldásokon. Nem tekinteném ezt sem számonkérésnek, sem infantilizálásnak. Ehelyett minden létező és egyre sokasodó egészségi problémámban magamnak kell döntenem, magamnak kell intézkednem, magamnak kell számontartanom a szükséges és lehetséges lépéseket - persze amíg képes vagyok rá, hogy döntsek, intézkedjek, számontartsak. Most még sikerül.
VálaszTörlésRózsa, veled mindig mindenben egyetértek, de most hidd el, hogy nem az "átpasszolás" szándéka vezeti őket, hanem igenis az igazi aggodalom és igazi együttérzés. És hidd el, hogy elismerik az autonómiádat, nem akarnak "kiskorúsítani", de biztosak akarnak abban lenni, hogy megteszed a szükséges lépéseket önálló felnőtt emberként.
Bocs', hogy hosszú voltam, de az ilyen téma - hol ezért, hol azért - mindig mélyen érint engem.
Kedves Ági, nagyon örülök, hogy ellentmondtál! Hiszen egyáltalán nem "muszáj" egyetérteni, főleg így, durvaság és ledorongolás nélkül, egyszerűen kifejtve egy sajat megérzést, véleményt! (ráadásul nem is különbözik annyira a véleményünk, mint ahogy magam is megpendítettem ellentmondásaim között...) Talán abban különbözik mégis, hogy világéletemben mindig nehezen viseltem, ha döntést hoztak "az érdekemben", de megkérdezésem nélkül, még akkor is, ha jó döntés volt!... Tény, hogy a végsőkig elodázom az orvoshoz menést, a gyerekek már ismernek és ezért is "üldöznek" a témával. (ezért hallgattam mélyen legalább 2-3 évig a kezdődő rákomról is, egészen más terveket kovácsolva, egy ilyen "elegem van az egészből" érzéstől vezetve... S hogy erre minden józan elme azt mondaná, hogy nem normális hozzáállás, elfogadom, de azt is, amit az orvos mondott: "a végső döntés az öné". Ez nagyon megnyugtatott.)
VálaszTörlésMindenki aggódása fontos, el is ismerem (ld. "...hogy megbizonyosodjak: fontos vagyok-e még valakinek ebben az életben") s elsősorban egy nagy "elegem van" rejtőzik az egész mögött.
Persze, mindent pontosan értettem a bejegyzésedből, az ellentmondásokat és az "önkritikát" is. És igen, amíg képesek vagyunk dönteni, addig ne döntsön helyettünk senki, de azért milyen jó, ha olyan valaki SEGÍT dönteni, aki minden kétséget kizáróan a javunkat akarja - na ezt nevezem én együtt-gondolkodásnak. Nekem apám volt az, aki mindig, az életnek minden területén tudott velem együtt-gondolkodni, ami nagy segítség volt egész életemben. Már 24 éve, hogy meghalt, és tulajdonképpen még mindig hiányzik az ő velem való együtt-gondolkodása (ami sohasem a helyettem való döntést jelentette).
VálaszTörlésAz említett elodázás pedig rossz megoldás, de ezt magad is tudod. Nagyon jó, hogy vannak, akik "üldöznek" a témával. Gyógyuljál, szívből kívánom.
Kedves Ági, egyetemista szobatársnőm sok-sok kollégiumi beszélgetés,nevetések, nagy levelezések társa, mindig előttem a mosolyod, az okos, kissé fanyar humorod!
TörlésNagy szerencséd volt egy veled "együttgondolkodó", de semmit rád nem kényszerítő, biztonságot sugárzó, BENNED MEGBÍZÓ apa személyében!
Kétség nem fér: látni, hogy ÉRTED, érzed, az aggódás mögötti szeretetet, ...és nem csak a fiad, de itt mind, akik hozzászóltunk, az egészségedért aggódunk...Csak, lássuk be többféle szükséglet - éhség - (ezért mutattam Lukács Liza cikkét) létezik, és benned erősebb a strukturális éhség: azaz (úgy láttam eddigi posztjaidból), nagyobb a szükséged, hogy a megszokott életrended és mozgástered (saját rendszered!) NE VÁLTOZZON, a stabilitás nagyon fontos, a saját rendszered állandósága, és bármi, ami ezt omlasztja, kibillent, az ellen védekezel: ezért a ÓDÁZÁS-i kísérletek sora ♥ Nyilván összetettebb, hisz belejátszik az elismerés-éhség is (meg még csomó minden), hogy ne infantilizáljanak, elismerjék: tapasztalt, intelligens ember vagyok, képes vagyok önálló döntésre, kockázatfelmérésre (nekem a lányom lökdös szeretetből az orvosai felé, és okoz sokkot vele, mert "beavatkozik" az intimszférámba)...
VálaszTörlésKedves Kati, az elemzésed pontos, hogyne lenne fontos egy Mérlegnek a stabilitás! Életbevágó, de nehezen elérhető hosszú távon... Az "elodázás" is mindig "életelemem" volt: szinte az volt az érzésem, hogy minden PERCCEL egy kis életet, egy kis teret nyertem!...
VálaszTörlés(egyszer krónikus vakbélgyulladásomat odázgattam Fr.o-ban, anyósom hátam mögött kihívta az orvost, aki azonnal kórházba küldött: halálosan megharagudtam rá, de szerencsére nem vagyok haragtartó...)