Történik egy és más velem minden nap, ha nem is tükröződik a blogomon.
Egy hete izgalmas élmény várt rám: beavatás abba a bizonyos "teljes tudatú meditáció"-ba ("méditation de pleine conscience"), amire már régóta készültem. Annak idején vettem is róla egy könyvet CD-vel, de élőben, irányítással, csoportban akartam elkezdeni.
A legtöbb egyetemen az orvosképzés része lett, miután felfedezték sokféle jó hatását a betegekre. A fájdalom kezelésében (bizonyos fokig) gyógyszer helyett is alkalmazzák, támaszkodva az ismert tényre, miszerint a psziché nagy hatással lehet a testre.
Már az is bizonyság - meditáció ide vagy oda - hogy jobban aludtam azon az éjszakán... Másnap viszont korán elindultunk a gyerekekhez, anyák napját ünnepelni 1 héttel hamarabb, hogy egyúttal megnézhessük a Molière-darabot ("Scapin furfangjai") az iskolások előadásában, főleg mert Lucie unokám is szerepelt benne. Nem szeretek még a családtagjaimmal se dicsekedni, de örültem, hogy őszintén gratulálhattam neki a végén. Ő volt talán az egyetlen, aki érthetően, tisztán artikulált, élvezhetővé téve a klasszikus nyelvezetet. Az is tetsztt, hogy nem játszotta túl a szerepét, de nagyon jelen volt a színpadon, anélkül, hogy feleslegesen gesztikulált, grimaszolt volna... Szóval, nekem nagyon tetszett.
A másik két nagyszülő visszament vasárnap, én pedig maradtam még két napra, hogy a szülők munka miatti távollétében betöltsem valamennyire az űrt. Unokáimmal ünnep volt az együttlét, bár többnyire az estére korlátozódott. Napközben a kutyájukkal (Omega névre hallgató Jack Russell fajta) éltem nagyon is négyszemközti életet, ami főleg abban áll, hogy mindent el kell tüntetni előle elérhetetlen magasságba, fiókba, mert szétszedi apró darabokra, legyen az telefon, távirányító, vezeték, esetleg lábbeli, könyv vagy sál. Nemsoká 1 éves lesz, de hyper-aktív, időnként jött egy-egy kedvenc játékával a szájában, megállt előttem és kérdő-esdeklő tekintettel várakozott. Viszont, ha kinyújtoztam a kanapén olvasni, ő maga is elszunnyadt egy időre a helyén...
A legtöbb egyetemen az orvosképzés része lett, miután felfedezték sokféle jó hatását a betegekre. A fájdalom kezelésében (bizonyos fokig) gyógyszer helyett is alkalmazzák, támaszkodva az ismert tényre, miszerint a psziché nagy hatással lehet a testre.
Már az is bizonyság - meditáció ide vagy oda - hogy jobban aludtam azon az éjszakán... Másnap viszont korán elindultunk a gyerekekhez, anyák napját ünnepelni 1 héttel hamarabb, hogy egyúttal megnézhessük a Molière-darabot ("Scapin furfangjai") az iskolások előadásában, főleg mert Lucie unokám is szerepelt benne. Nem szeretek még a családtagjaimmal se dicsekedni, de örültem, hogy őszintén gratulálhattam neki a végén. Ő volt talán az egyetlen, aki érthetően, tisztán artikulált, élvezhetővé téve a klasszikus nyelvezetet. Az is tetsztt, hogy nem játszotta túl a szerepét, de nagyon jelen volt a színpadon, anélkül, hogy feleslegesen gesztikulált, grimaszolt volna... Szóval, nekem nagyon tetszett.
A másik két nagyszülő visszament vasárnap, én pedig maradtam még két napra, hogy a szülők munka miatti távollétében betöltsem valamennyire az űrt. Unokáimmal ünnep volt az együttlét, bár többnyire az estére korlátozódott. Napközben a kutyájukkal (Omega névre hallgató Jack Russell fajta) éltem nagyon is négyszemközti életet, ami főleg abban áll, hogy mindent el kell tüntetni előle elérhetetlen magasságba, fiókba, mert szétszedi apró darabokra, legyen az telefon, távirányító, vezeték, esetleg lábbeli, könyv vagy sál. Nemsoká 1 éves lesz, de hyper-aktív, időnként jött egy-egy kedvenc játékával a szájában, megállt előttem és kérdő-esdeklő tekintettel várakozott. Viszont, ha kinyújtoztam a kanapén olvasni, ő maga is elszunnyadt egy időre a helyén...
Jó találmány ez a teljes tudatú meditáció. Érdekes, hogy csoportban szeretnéd művelni, talán a közösség felemelő légkörére vágyódsz. Itt is van Pesten egy csoport: http://kungfuakademia.hu/teljes-tudatu-meditacio/ Nem ártana nekem sem, de csak egyedül.
VálaszTörlésKlári, én sok mindent jobban szerettem csoportban csinálni (most döbbentettél rá!)...
VálaszTörlésAzt hiszem, ebben az esetben csoportban csak a kezdésre gondolok, a beavatásra, aztán már egyedül is lehet, amikor kell, mert a cél, ha jól értettem, hogy teljesen a "jelen pillanatban" érezzük magunkat.