Belenézek a fagyasztóba: meg vagyok mentve! Még 2 darab steak árválkodik benne: elég lesz, ha csak holnap megyek bevásárolni! Előre irtózom tőle, mert a 2 óra, míg bejárom a Carrefour kínálatát, kilúgozza belőlem a jártányi erőt is. Halasztgatom a lehetőségek végső határáig, hogy nekiinduljak. De enni kell.
Hogy lekopogjam, jobban érzem magam. Az egy héttel ezelőttinél jobban nem is olyan nehéz! A szombat-vasárnapot pihenésre szántam, mégpedig minden bűntudatos hátsó gondolat nélkül. Kitartott a 2 csirkecomb, nem kellett főzni, és amúgy se tudtam folyadékon, joghurton kívül lenyelni bármit. Még a számítógéphez is ritkán ültem le... FARNIENTE!
Az előző napokban főleg azon izgultam, hogy el tudjak menni a péntek esti felolvasásra a szomszédos városkába. Bevallom, nem látszott mindig olyan egyértelműnek, még péntek délután sem, az orvostól, gyógyszertárból hazajövet. Szerencsére egyik aranyszívű barátnőm felajánlotta, hogy elvisz, mellesleg ő is kíváncsi volt a darabra, sokat hallott róla azoktól, akik novemberben látták. Ezért világított egész héten ez a péntek este előttem, mint valami fényes pont, erre függesztettem minden figyelmemet, mint a hajótörött a tengerben... Csak addig bírjam.
Az est nagyon jól telt, a közönség figyelmesen, időnként mosolyogva hallgatta a négy hangra komponált szöveget, mely négy magány útját mesélte el. Mi több, én is meglepődtem időnként magamon, hogy úgy hallgatom, mintha valaki más írta volna, s nem ismerném kívülről!... Külön életet élt, akár felnőtté vált gyerekeink... Érdekes módon, a résztvevők mindegyike magára ismert egy-egy motívumban. A végén jól megtapsolták a tehetséges előadókat, akik boldogoknak tűntek, és újabb terveket kovácsoltunk a közeljövőre!
Az előző napokban főleg azon izgultam, hogy el tudjak menni a péntek esti felolvasásra a szomszédos városkába. Bevallom, nem látszott mindig olyan egyértelműnek, még péntek délután sem, az orvostól, gyógyszertárból hazajövet. Szerencsére egyik aranyszívű barátnőm felajánlotta, hogy elvisz, mellesleg ő is kíváncsi volt a darabra, sokat hallott róla azoktól, akik novemberben látták. Ezért világított egész héten ez a péntek este előttem, mint valami fényes pont, erre függesztettem minden figyelmemet, mint a hajótörött a tengerben... Csak addig bírjam.
Az est nagyon jól telt, a közönség figyelmesen, időnként mosolyogva hallgatta a négy hangra komponált szöveget, mely négy magány útját mesélte el. Mi több, én is meglepődtem időnként magamon, hogy úgy hallgatom, mintha valaki más írta volna, s nem ismerném kívülről!... Külön életet élt, akár felnőtté vált gyerekeink... Érdekes módon, a résztvevők mindegyike magára ismert egy-egy motívumban. A végén jól megtapsolták a tehetséges előadókat, akik boldogoknak tűntek, és újabb terveket kovácsoltunk a közeljövőre!
Milyen jó, hogy elvittek kocsival! Gratulálok a sikeres monológok írójának. Most már minden csak jobb lehet.
VálaszTörlésKöszönöm, Klári! Jó lenne egy kis nyugalom végre, testben, lélekben egyaránt.
TörlésÖrülök, hogy jobban vagy. És gratulálok a sikeredhez.
VálaszTörlésKöszönöm, Ági! Mind a kettőt.
Törlés...és újabb terveket kovácsoltunk a közeljövőre! Olyan jó érzéssel olvastam a záró mondatodat.
VálaszTörlésNagyon örülök a közös sikereteknek, ami elsősorban a Tiéd, és csak másodsorban az előadóké. akiket annyira jó ilyen boldognak látni.
Jobbulást kívánok, hogy legyen még sok ilyen boldog, közös bemutatótok.
Köszönöm, Éva. Igen, gondolkodom új terveken. Csak egy kis egészség legyen hozzá! A tervek éltetnek.
Törlés