1887-ben született... Úgy kezdem, mint valami hivatalos életrajzot, mert hirtelen nem is tudom, hol kezdjem. Készakarva nem írok "piszkozatot" ezekhez a bejegyzésekhez, hogy a rögtönzés frissesége megmaradjon, a kidolgozatlanság kockázata árán is...
Ilyenkor először is a képét próbálom felidézni. Mindig öregnek ismertem. Vajon milyen lehetett fiatalon? Meséiből emlékszem, hogy nagyon sokan voltak testvérek. Néhányukkal még én is találkoztam, mindegyik jókedélyű, nyílt, kellemes öregecske volt, alacsony termetű, a nevetéstől mongolosan ferdére vágott szemmel, ami végül is igazolta volna apai családnevünket. Egy évben Gilbert-rel még családfa-kutatást is végeztünk a plébánia poros anyakönyvei között, ahová a váci püspök engedélye és egy üveg jó francia bor árán beengedett a plébános, hogy kedvünkre keresgéljünk napokig. Emlékszem még arra a mellbevágó furcsa érzésre, ami akkor fogott el, amikor rég elporladt őseim neve mellett feltűnt a kifakult tintával beírt "servus", ami ugyebár akár rabszolgának is megfelelhetne, de jobbágyot jelentett - a különbség valószínűleg amúgy is csekély volt... Még ha nem is volt reményem arra, hogy meglepetésként valami kékesen csörgedező patakot fedezzek fel őseim vérében és egyúttal az enyémben is, mégis megrázott ez a bizonyíték : mindig is az volt az érzésem, hogy génjeinkben furcsa hieroglifák őrzik őseink üzenetét és ehhez mi is hozzátesszük a magunkét leszármazottaink címére.
Nagyapámat sohasem láttam a sodrából kijönni. Jó kedélyéből senki és semmi sem tudta kimozdítani, még nagyanyám gyakori prézsmitálása sem. Elengedte a füle mellett, és a söprűvel a hátsó udvarba menekült, azt kapirgálta egész nap, ott nem lehetett elérni. Csak az evés idejére került elő, és mindig hatan ültük körül az asztalt : három generáció.
folyt. köv.
Milyen mérhetetlenül jó érzés lehet azokra a "három generációs asztalokra" emlékezned!(Irigyellek.)
VálaszTörlésA nagyapákról is, bizony, meg kellene írni, ami kevéske emlék maradt...Az enyémek korán eltűntek, egyiküket sosem láthattam, elment, mielőtt megszülettem. Anyai nagyapám csodás ember volt, örökké derűs és amolyan mindenki kedves Jóska bácsija volt, rá emlékezhetek legalább.(bár hatévesen már sirattam.
No, Flóra, megint ihletet-feladatot kaptam innen Tőled:))
Remélem, megfogadod, kedves Endi! Talán sikerül őket feltámasztani.
VálaszTörlésMég stilusgyakorlatnak se rossz...
1887 - a nagymamám születési éve.
VálaszTörlésAtyám, már több, mint 120 évesek lennének!...
VálaszTörlésÉrdekes végiggondolni ezt a három generációt, ahogy változik az ember helye.
VálaszTörlésAz biztos, hogy az asztalnál most már én foglalnám el a helyüket, de 3 generáció ritkán ül az asztal körül...
VálaszTörlésNekem is már ez a helyem, és bizony ritkán kerül rá sor, de mindig nagyon jó, ha sikerül pár napig együtt ülnünk.
VálaszTörlésFamíliád öregje lettél - ahogy Áprily írja...
VálaszTörlésSzámomra az a leghihetetlenebb, hogy már nem mondhatom: ők még a múlt században születtek.
M. részére: itt még csak rákerül havonta sor, de hiányzik a negyedik generáció 80 éves képviselője, a távolság miatt...
VálaszTörlésGabinak : itt egy dédmama még a múlt századi... amíg ő él, nem én vagyok a védősánc... A menyem nagymamája meg egyenesen most ünepelte a 90. évét és ráadásul egyedül lakik!
VálaszTörlésÉn joggal mondhatom Áprilyval...
VálaszTörlés