Megölelem az évszakot, |
| a fényes, mézes szép napot, |
| a szeptemberi nyarat, |
| mely visszatért egy pillanatra, |
| hogy búcsúzóul megmutassa, |
| milyen lehetne, hogyha volna, |
| s főképp: milyen lehetett volna. A véletlenben sokszor érdemes megbízni, főleg, ha nem tudjuk pontosan, mit is keresünk, csak azt, hogy nagyon szeretnénk megtalálni... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése