Pár hete, amikor Magyarországon jártam, kinyitottam a szekrény tetején évek óta várakozó bőröndöt. Tudtam, hogy anya ebben gyűjtötte össze kevés megmentett réges régi rajzomat, néhány, kérészéletű dicsőségről tanúskodó oklevéllel együtt...
Nézem a dátumokat... 1960, 62... S akkor kezembe akad ez a vízfestmény, rettentően gyermeteg technikájú, az arányokat meglehetősen hanyagoló figura, amelynek naív igyekezetemben az egyik lába nem fért a lapra... Tipikusan kezdő hiba, amikor az ember még többnyire részletekben, s nem egészében látja a figurát...
Ahogy nézegetem, feléled bennem pontosan, mit kínlódtam a felemelt jobb lábbal, viszont nagy élvezettel festettem a szoknya libbenését és rá a fehér pöttyöket... Nem beszélve a fodros nyakú fehér blúzról: volt egy pontosan ilyen "szerelésem", ezt örökítettem meg az örökkévalóság számára...
Nem baj, azért látszik, hogy van lába, a zsenge alkotónak meg van szeme az ábrázoláshoz.
VálaszTörlésHát igen, a másikat meg kellett toldani kis képzelőerővel...
VálaszTörlésHamar megmutatkozott a tehetséged!
VálaszTörlésÉn meg egyáltalán nem is gondoltam, hogy volna... A rajztanárnőm fedezte fel, nagy meglepetésemre.
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésHát akkor még egyszer:
VálaszTörlésTe nem tudtad, de a tanárnőd igen. Az enyém is. Minden rajzomra ajakbiggyesztve mondta: Meglehetős. Pálcikaembert tudok rajzolni mindmáig.
Valóban, nagyon hitt bennem... Nemrég találtam meg otthon egyik legutolsó levelét, melyet nekem irt, mielőtt meghalt, kilencven éven túl...
TörlésNézem azt a térdet... Tényleg lehetett vele munka! A szoknya libbenése, az árnyékok a redőkben. Egy ötödikestől nagy teljesítmény.Vagy kijön a tehetség korán, vagy nem. Nálad megvolt, én mindig csak álmodoztam róla! :-)
VálaszTörlésÉva, a térdben főleg az volt a nehéz, hogy "rövidülésben" kellett ábrázolni azt a felemelt lábat... S tuvalevőleg ez a a helyzet a legnehezebb még tapasztalt rajzolók, festők számára is.
TörlésIgen az adottság bizonyára létezik, mindenkiben van, azt hiszem, valami iránt...
Szép dolog, hogy írt neked, tényleg erősen hitt benned, és nem hiába!
VálaszTörlésIgen, s lelke mélyén azt hiszem, elszomoritotta a tény, hogy nem léptem teljesen a nyomdokaiba... De annak nagyon örült, hogy valahol az életem margóján mégis folytattam a rajzolást...
Törlésvan benne kifejezés, lendület... sokminden!
VálaszTörlésKöszönet a látogatásért, Aliz. Valóban, minden kezdő naívsága ellenére szeretem...
Törlésokkal! (nekem is tetszik:)
TörlésLátom hibáit, ugyanakkor tíz éves korom lázas igyekezetét...
Törlésa gyerekrajzoknak megvan a külön bája és zsenialitása!
VálaszTörlésitt most van egy kiállitás, ahol párhuzamosan állitanak ki művészektől mai és gyerekkori festményeket, és döbbenetes a hasonlóság....
VálaszTörlésNagyon szívesen megnézném! Szerencsére van, aki beváltja a hozzá fűzött reményeket...
Törlésúgy látszik,sajnos már nem tekinthető meg, én is elpasszoltam...http://index.hu/kultur/2014/11/06/gyerekrajz/
VálaszTörléshttp://m.origo.hu/kultura/20141119-a-tehetseg-mogott-legtobbszor-egy-hajszolo-szulo-all.html