Faültetés

(...)"Ahogy a faültetés  -  a kertépítészet  -  is öregkori műfaj, tökéletesen függetlenül attól, hogy van-e unokánk vagy nincs, és szeretjük-e a diót és a duránci barackot vagy nem. (...) Az öregek messze pillantanak. Rendet és harmóniát nagy kiterjedésben kivánnak.

Egyrészt a mögöttük  fekvő tér terjedelme folytán.

Másrészt, mert  -  mi a maradandóság?

(...)

Az otromba álmélkodással, hogy mért ültet fát olyan, aki nem szedheti, csak az a másik kérdés vetekedik: hogy Európa legszebb-legnagyobb arányú katedrálisait vajon miért épp aggastyán pápák, legerősebb várait pedig uralmuk végére ért fejedelmek tervezték meg s rendelték el?

(...)

Hisznek a jövőben. Hisznek az emberi fajban. Hisznek a jövő és a faj alakíthatóságában. Hisznek még az idő megfékezhetőségében is." (...) Illyés Gyula: Kháron ladikján

   

Mint már annyiszor, megint Illyés vékony könyvecskéjét lapoztam fel, mint valami breviáriumot. Hisz az öregedésről, az öregségről annyi gazdag megfigyelést, néha fanyar mosollyal kísért öniróniát tartalmaz, hogy mindenféle szépítgető illúzió teljes hiánya ellenére sem lehangoló olvasmány. Keresgéltem benne azt a bizonyos faültetésre vonatkozó pár mondatot.

   Tegnap este ugyanis földbe ültettem a 3 éve cserépben éldegélő törpe japán juharcserjémet, mintegy lezárva ezennel költözködési kísértéseimet is.

    Nomeg tegnap volt Radnóti halálának hetvenedik évfordulója...