Kis kiruccanás...

   "Szoktatom szívemet a csendhez"  -  visszhangoznak bennem tegnap este óta magától értetődően József Attila sorai. A decemberi szokásos pezsgő napok után ismét körülölel a magány, csendje megnyugtatóan visszavezet önmagamhoz... A hangom újra elment, hiszen megint keveset használom napközben. Az állandó csevegés, csivitelés is megszűnt, hallgathatom a gondolataimat... Sőt, le is írhatom őket.

   Fentebb egy lisszaboni látkép, az első napon, 27-én készült, az egyetlenen, amikor kicsit borús volt az ég. Különben ragyogó napsütésben volt részünk és legalább 15°kísérte. Most jártam először Portugáliában. Fiam szervezte az utat, heten már majdnem "csoportnak" számíthattunk menyem szüleivel és a gyerekekkel. 

   Lisszabon és a portugálok szívélyes, kellemes emléket hagytak bennem. Európa egykori legnagyobb felfedezőjének, gyarmatosítójának területe szamárbőrként zsugorodott tenyérnyi méretűre. A hajdani dicsőség iránti nosztalgiát fejezi ki a saudade, a portugálok melankólikus életérzése, mely ebből a már-már mitikus nosztalgiából táplálkozik. A 19. sz. közepén keletkezett, fado néven ismert, sokszor panaszos hangú dalok is ezt az érzést tükrözik. Az óévet egy ilyen vendéglőben búcsúztattuk el gyertyafény mellett, húros hangszerek kísérték a fájdalmas dallamokat...
   Az óváros hangulatos utcácskái meredeken kapaszkodnak fel a hét dombra, akárcsak az egyetlen (jól megtömött) kocsival kanyargó villamosok, melyek néha alig férnek el két házfal között! Pedig osztozkodniok kell a területen a számos autóval, taxival és egyéb járművel, nem számítva a gyalogosokat, akik néha a falhoz tapadva, kapuk mélyedéseibe menekülve engedik el a járműveket! 
   Nem részletezem a város minden nevezetes emlékművét, látnivalóját, bizonyára többen is jártak már ott. A nevezetes "azulejos" is lehullik lassan a házak faláról, restaurálásuk valószínűleg túl sokba kerülne, így aztán a bolhapiacokon végzik, darabonként... Még csak annyit, hogy  az éjfél utáni hagyományos ölelések és jókívánságok után pár perccel EasyJet egy e-mailben tudósít bennünket, hogy a január 1-re lefoglalt járat a francia személyzet sztrájkja miatt elmarad!... 2 óráig töprengtünk, mit tegyünk, végül elhatároztuk, hogy a másnap reggeli telefonálásig eltesszük magunkat. Szererencsére fél 9 felé jött a megváltó hír: a megszüntetett 68 járatból a miénket visszaállították!... Hát mégis lenne őrangyalunk?...