.jpg)
Fél órája megjött Hankiss Elemér: A befejezetlen ember c. könyve, melynek kéziratát még leadhatta, mielőtt meghalt.
Természetesen, nem tudtam megállni, hogy bele ne lapozzak, mint ahogy lecsippent az ember az ünnepi ebédre készült süteményből, mely ínycsiklandóan szemez vele.
Sajnos, várnom kell, míg valóban belemerülhetnék. Ezért csak a tartalomjegyzékbe, az előhangba pillantottam bele és máris nagy lelki rokonságot éreztem irányában! Jó az olyan írókat olvasni, akik megfogalmazzák - csak sokkal jobban, mint mi tehetnénk - megérzéseinket... (Másokat meg esetleg azért olvasunk, mert vitára késztetnek.)
Részlet a "KRÉDÓ" c. fejezetből:
Legutóbbi könyvem bemutatóján Jelenits tanár úr igazságos szigorral elítélte magatartásomat. Ha jól emlékszem, "tévelygő embernek", zavarodott bölcsnek" nevezett, aki "csak játszik", aki engedett a kísértésnek", aki "nem akar a dzsungelből kijutni", "egyszerűen csak örömét akarja lelni abban, hogy egy titkokkal teli világban kalandozhat".
Elfogadom intését, igaza van. De szavait, a magam szemszögéből tekintve, talán másképp értelmezem.
Igen, tévelygek. Keresem azt, ami új, amit még homály fed, ami fontos lehet, ami még élő, ami több, mint a ma adott és ismert. Igen, tévelygek, kalandozok, vagy akár csellengek. Játszom. Nem hiszem, nem vagyok elég gőgös ahhoz, hogy azt higgyem, megtaláltam az igazságot. És nem szorongok annyira, hogy görcsösen belekapaszkodjam, belecsimpaszkodjam abba a biztosnak remélt fogantyúba, amelyet egyszer már megragadtam.
És valóban nem akarok a dzsungelből kijutni. Az élet és az ezerféle lehetőség dzsungeléből. A titkokkal, meglepetésekkel, felfedezhető igazságokkal teli dzsungelből. Nem akarok túl hamar kijutni arra a bizonyos, nagyon is áttekinthető "homokos, szomorú, vizes síkra". Ahol már nincs remény.
(Hankiss Elemér, A befejezetlen ember Gondolatok a világról, az emberről, a szabadságról
Helikon, 2014)
„Hát mindenki maga tudja.” Matula bácsi a Tüskevár c. regényben így fogalmaz, miután Tutajos az öreg figyelmeztetése ellenére nem védekezik, hanem rézvörösre ég a napon, mert hát neki ne okoskodjon az öreg. Mindenki maga tudja... Kb. ezt mondhatta Jelenits piarista is Hankiss Elemérnek, aki persze nyugodjék békében.
VálaszTörlésKöszönöm a hozzászólásodat, kedves Mick, melyből kiérzem természetesen mély és teljesen jogos egyéni meggyőződésedet... "Mindeki maga tudja", az igaz... S van, aki inkább vállalja a rézvörösre égés kockázatát, csak hogy szabadon keresgélhessen... Az emberi sors elmúlik, a könyv megmarad. Legalábbis egy jó ideig...
Törlésa.)volt egyszer egy kiállitás a Műcsarnokban, Vasarely műveiből, az egész életműből, korszakonként különböző termekben, volt egy ilyen, hogy "TÉVELYGÉSEK KORA"...számomra a legtöbbet mondó és leggazdagabb pont :).... b.) egyébként nem csak a a józsefattilai "homokos, szomorú, vizes sikra" jutunk, ha olvassuk Hankisst- beszélni is mindig mosolyogva láttam - inkább -ha már költők - a Petri féle "napsütötte sávra" jutott de legalább is törekedett s vitt bennünket is affele.... (már aki vele tart/ott) Én kedvel(t)em minden irását, megnyilatkozását (persze József Attilát is azért!!!!) -
VálaszTörlés"Nem akarok túl hamar kijutni arra a bizonyos, nagyon is áttekinthető "homokos, szomorú, vizes síkra". - mondja. Tehát őt olvasva inkább a magunkat nem halálosan (és némi gőggel?) komolyan vevő gondolatébresztők, kérdésfeltevők csoportjában játszadozhatunk, esetleg önfeledten "tévelyeghetünk" is, ha jól esik...
Törlésmiért is ne? és ki mondja meg mi tévelygés és mi nem ezen a gazdag terepen?
TörlésTeljesen egyetértek veled, Aliz.
TörlésHankiss: "Az ember olyan parányi egy végtelenszer végtelen univerzumban; hogyan is hihetné: a teljes és végső tudás birtokában van."
Számtalanszor leírtam már én is... csak bizonyára nem olyan meggyőzően, mint Hankiss...
mindenki azt szereti és tudja olvasni (tanulni), ami már benne is megvan námileg :) (esetleg még megfogalmazatlanul is, de mégis:)
Törlés...of course, конечно, naturellement, természetesen... :)))
TörlésÉrtem én, értem én. Tegnap halt meg Beöthy Tamás jezsuita (88), szintén nyugodjék békében. Hadd fogalmazzam úgy, hogy odaát pl. Hankiss E., meg ő a részleteket kedvükre megbeszélhetik, és többé egyikük se ég le.
VálaszTörlésEgyebekben nagy vihart kavart annak idején Hankiss könyve, a Diagnózisok, társadalmi csapdák. Én is szerettem az ő előadásait hallgatni, bírtam szabad stílusát, okfejtéseit, humorát.
Igen, azt hiszem, Mick, hogy a lényeg a részletek békés, kedvünkre való megbeszélésében is rejlik... Ahogy Hankiss is mondja, úgy gondolom én is: "nem vagyok elég gőgös ahhoz, hogy azt higgyem, megtaláltam az igazságot." Ez pedig mindig nyitott kapu a másik felé...
TörlésOlyan kíváncsi vagyok Hankiss könyvére, nagyon fenem rá a fogam!
VálaszTörlésKlári, nem hiszem, hogy csalódni fogsz!
TörlésHankiss számomra igazi szabad humanista gondolkozást képviselő ember. Lenyűgözött a pulzálása az életigenlése és a nyitottsága. Olyan Mester volt, aki még a halállal is tudott kedvesen incselkedni. Az utolsó pillanatban még egy csintalan mosollyal elbizonytalanította őt. Nagy kérdés lehetett, hogy ennyi kérdéssel, ember szeretettel , kíváncsisággal mit fog kezdeni az öreg kaszás? Vajon marad - e elég ideje a válaszadás mellett elvégeznie a földi munkáját?
VálaszTörlésLassan sokkal érdekesebb társaság lesz odaát, mint itt a földön
Valóban sok érdekes, értékes ember hal meg korán M.o-on, ez mindig megdöbbent, amikor a híreket olvasom. Ritkán tudnak olyan sokáig "incselkedni a halállal", mint Hankiss E. Reméljük, az utánpótlás is gazdag lesz.
TörlésEgy Kardos Klára nevű hölgy is ezt íra, aki Bécsben hunyt el tüdőrákban. Búcsúlevelet fogalmazott, s benne, ilyesvalamit: Ha jól meggondolom, barátnőim, rokonaim, sok kedves ember vár rám odaát. Szinte már mindenkim ott van.
VálaszTörlésJó vigasz volt neki,hogy hitt egy "odaátban"...
TörlésJaj, hullanak, fogynak... Ma Erdélyi Zsuzsanna. Nyugodjék békében.
VálaszTörlésNekem is jaj, Mick, mert már annyira kívül vagyok a körön, hogy sok név ismeretlenül cseng számomra... És ismét felmerül az "otthon" fogalma: hol is van?...
TörlésBocs. Az archaikus népi imák szakértője lett. Kodály, Bartók a népzenét, ő pedig több mint 10 000, a nép körében hallott, tájegységenként más és más megfogalmazású imát gyűjtött össze a világon eléggé egyedülálló teljesítményként. Fő műve ezekből egy vaskos kötet (Hegyet hágék, lőtőt lépék), nagy sikert aratott. EZS (95) halála várható volt s ma beteljesedett.
VálaszTörlésKöszönet a magyarazatért! Nagyon érdekes lehet.
Törlés95 éves! Szép kor, gazdag élet.