Még ma is gyönyörűen sütött a nap. Megvan az ára természetesen: éjszakánként -3° alá esik a higany, sőt nappal se megy 5° fölé. A teraszra ráfagyott a nedvesség, vigyázva huzigáltam ki az utcára a két nagy kukát, mert élénken emlékszem a múlt csütörtöki zuhanásra. A bal karom még nagyon érzékeny, főként könyökben, csuklóban, de a nagy kék véralafutások színe már lassan halványul...
Ebben a betegszobai hangulatban nagyon jót tett a szombati kiállítás a Matisse múzeumban, innen 30 km-nyire. Emlékszem, milyen rég volt, amikor először láttam Pierre Alechinsky képeit (reprodukcióban) és azonnal furcsa izgalmat keltettek bennem, mintha csak valami ismeretlen finom ételt tettek volna elém, melybe azonnal beleszerettem, azzal az öntudatlan sejtéssel, hogy mindig is erre vágytam. Most pedig több nagy terem kínálta falain élőben a kisebb-nagyobb méretű képeket.
A mester 90 éves lesz jövőre, de még dolgozik dél-franciaországi házában. Brüsszelben született egy orosz bevándorló és egy belga vegyes házasság gyümölcseként. Sokféle tehetsége, minden irányba vonzó kíváncsisága először zenét, majd építészetet taníttatott vele, majd vászonra festett olajképeket. Hamarosan elhagyja az olajfestés nehézkes technikáját az akril, a tus, pasztel és a litográfia spontán, könnyed lehetőségeiért, melyek jobban megfelelnek a temperamentumának... S itt tűnt szemembe születési dátuma: 1927. október 19! Vajon véletlen-e egészen, hogy olyan közel érzem magam hozzá?
Miután megnéztem a kb. 1 órás dokumentumfilmet, melyben alkotás közben is megfigyelhetjük, s ráadásul megejtő egyszerűséggel és mélységgel el is magyarázza, mit miért csinál (melytől az üdvösséghez közeli állapotba kerülök minden alkalommal), már tudtam, miért is tervezem jó 10 éve azt a 15m (!)/50cm-es "fríz"-t, melynek megszakítás nélkül körbe kell majd futnia a középső szoba falán, úgy 3m magasságban! Lényege az lenne, hogy teljes szabadságot adnék magamnak mind a technika, mind a motívumok terén, s csak két dolgot határoztam el előre: lesznek fák és aktok bizonyos ritmusban, de ezt a ritmust a pillanatnyi "ihlet" döntené el, mint ahogy a választott technikát is... A nagy papírhenger a szobám sarkában a falhoz támasztva várakozik jó 12-14 éve, hogy legyen előttem néhány szabad hét, megszakítás nélkül...
Vajon maradt-e rá az életemből elég idő?...
Nagyon érdekes, finom képei vannak Alechinsky mesternek.
VálaszTörlésA fríz mozgalmasnak ígérkezik. Gyógyulj gyorsan! :)
Rengeteget dolgozik évtizedek óta... A képek mellett illusztrál is.
VálaszTörlésMindent köszönök, Klári.