Nagyban hasonlított a többire: az emberek nem rohantak ki az utcára, boltba, egymáshoz, legfeljebb furcsa volt egy kicsit, hogy minden előkészület nélkül, akár többször is kimehettünk dolgaink után. Számomra egy elhalasztott orvosi időponttal kezdődött, majd Anne csütörtök délutáni meghívásával folytatódott. Ez utóbbi nagyon jól esett mind a 6 résztvevőnek. Nekem csak a hátam fájt nagyon, amíg a gyulladásgátló el nem érte hatását. A hátamnál csak az önérzetem sajgott jobban, mert Anne felkérésére készített és többnyire mindig jól sikerülő, púposra felfújódó madeleine-jeim olyan laposak lettek, mintha tévedésből rájuk ült volna valaki! Aki átélte már hírneve összeomlását, megérti lelkiállapotomat... Természetesen mindenki vígasztalt (én is azt tettem volna a helyükben), hogy az íze ugyanolyan jó, de a gyász stációit mégis végig kellett járnom...
A veszély nem múlt el és azt hiszem, jó ideig kísér majd bennünket. Óvatosságra int. Mintha a két hónap évekre szóló távolságokat teremtett volna. De az is lehet, hogy nagyobb értéket, értelmet, jelentsőséget fog nyújtani olyan rutinossá vált mozdulatoknak, gesztusoknak, mint pl. magunkhoz ölelni, megcsókolni valakit, esetleg egyszerűen kezet fogni egy még ismeretlennel, előlegezve a bizalmat s egy eljövendő esetleges barátság kibontakozásának lehetőségét... Hiszen az élet ilyen: hűség a régiekhez és nyíltság a lehetséges új iránt...
Ne szomorodj, a madeleine akár púpos, akár lapos, mégiscsak madeleine :) És most tripla értéke lehetett, végre együtt a barátokkal megenni!
VálaszTörlésE.
Többször is előfordult már velem, hogy ha nagyon akartam, hogy sikerüljön valami (többnyire örömszerzés céljából), vagy ha nagyon vártam valamire, akkor totál biztos csőd lett belőle... Vajon minek köszönhető ez?...
TörlésTény, hogy mind elfogyott...
Mindig mellé kell célozni! (AZt hiszem, Salingernél olvastam:)
TörlésLehet, hogy tényleg ez kell! Legközelebb kipróbálom!
TörlésIgen, ez tényleg így van néha... Amikor meg csak úgy "összecsapja" az ember, tökéletesre sikerül:)
VálaszTörlésLegközelebb szerdán lesz egy újabb esélyem...
TörlésNálatok már ennyire enyhült a járvány, hogy biztonságos ilyen találkozókat rendezni? Bár már itt is így érezhetnénk!
VálaszTörlésÁgi, enyhült... 27700 halott van eddig, de fogy a kórházban ápoltak száma (Kihaltak?... Inkább kevesebben kerülnek be.) De muszáj volt enyhíteni, nehogy a depresszió fenyegetőbb legyen, mint a vírus!... Az enyhülés azonban fokozatos, messze nem teljes szabadság, nagyon is ki van centizve!
TörlésIgen, a depresszió.... :(
TörlésHa nem is ment el sok magányosan élőnél a depresszióig, de mindenkiben hagy nyomokat, az biztos!
Törlésnekem egy ideje amgy is van rá hajlamom, s azt hiszem ez a helyzet nem használt neki éppenséggel :)
TörlésBizonyàra nem...
Törlés