Vasárnap óta szinte naponta keringenek felettünk apró záporok, de nem elegendőek a kert locsolására. Pedig igazán ráférne! Szombat délután eljött szomszédasszonyom egyik fia, aki pillanatnyilag munka nélkül van (50 év körüli) és jól jön neki egy kis alkalmi pénzkereset. Kertészkedni is szeret, ami szintén megbecsülendő többlet. 4 órán keresztül, többnyire térden állva kigazolta az ágyásokat, megnyírta a megmaradt 3 másik bokrot és a gyepet is. Gyorsan és szakértően dolgozott, megtöltött 5 kukát.
 |
| ...ilyen volt a kert... |
Hétfő délután visszajött és együtt elvittük a hulladékot a lerakóba, majd bementünk a szomszédos kertészetbe, hogy néhány zsák földdel javítsuk fel a talajt a rózsafák alatt. Tetejére fakéregből "szőnyeget" terítettünk, amely egyrészt a kiszáradást, másrészt a gaz felbukkanását hívatott gátolni. Megint jópár órán át dolgozott a kertben 33°-os hőségben. Kicserélte a kis "kerítést" is, amely az ágyásokat szegélyezi már évek óta, s melyet még én telepítettem fénykoromban. A gyerekek kutyája sok helyen kidöntögette, sőt, itt-ott meg is rágcsálta... Nyilván azért, hogy halaszthatatlanná tegye a felújítást! Már csak pár tő virág hiányzik, hogy szép legyen minden.
Tegnap Anne barátnőm ismét uzsonnára hívott 5 személyt, főleg egyik jelenlevő kedvéért, aki 5 éve özvegy és átlépte a 80-at. Jó egészségnek örvend, anyagi gondjai sincsenek, mindig fess és fiatalos, a háza valóságos múzeum, eredeti és hibátlan ízléssel berendezve, akárcsak a kertje. Nem bírja a magányt, állandóan panaszkodik, miközben másoktól várja a vígaszt! Egy idő után nem bírtam megállni, hogy meg ne kérdezzem tőle: "Ha ilyen elhagyatottnak érzed magad, miért nem hívsz vendégeket néha?" Határozott "NEM" volt a válasz. Javíthatatlan, vígasztalan énközpontúság! S természetesen, őt kell sajnálni... Tulajdonképpen igaza van: valóban sajnálatra méltó ürességben él, maga keltette magányban, mely egyoldalúan másoktól várja a feloldást.
Öröm volt olvasni a bejegyzésed első felét. Annyira örülök, hogy vannak még ilyen szívvel-lélekkel dolgozó emberek, akiknek fontos a jól elvégzett munka. Az ilyen embernek én is szívesen fizetnék kétszeres munkabért is.
VálaszTörlésA második történet szomorúbb, de ott meg a pontos és érzékletes fogalmazásod ragadott magával. Sajnálom az ilyen embereket, kellene neki egy pszichológus, aki pár mondattal át tudná fordítani a gondolkozását, hogy ne legyen önsorsrontó.
Éva, én is nagyon örülök, hogy végre megcsinálta valaki! Valahányszor ránéztem, mindig a tehetetlenségemet juttatta eszembe...
TörlésIsmerősünkön talán már egy pszichológus se tudna változtatni! Lényegi jellemvonása az egocentrizmus. Miközben pl. azon panaszkodik, hogy telefonja néma, eszébe se jutna valakit felhívni, hogy él-e,hal-e...
De jó, hogy sikerült rendbehozni a kertedet! Az meg különös szerencse (legalább itt nálunk), hogy fizikai munkára találtál valakit, aki ráadásul lelkes és becsületes. Azt mondom, amit Éva, nem ismétlem meg.
VálaszTörlésAmi az elegáns öreg hölgyet illeti, vannak ilyen önsajnálatra berendezkedett alkatok. Mintha gyerekkorában vagy akár felnőtt életében nem kapott volna elég figyelmet, és így pótolgatja a hiányokat. Ha tényleg egyedül érezné magát, hívna vendégeket, nem gondolod?
Klári, a "kertészem" valódi foglalkozása szakács... Gondolom, azt is ugyanilyen lelkesedéssel műveli.
TörlésA hölgyet pedig férje tenyerén hordozta, pedig ő volt a nagybeteg... A kérdésedet én is feltettem neki, mire határozott és fellebbezés nélküli NEM-mel válaszolt... A meghívásokat viszont elfogadja.
A vendéghivas màr gyógyulàs lenne.ez gordiusi csomó.Ne bàntsàtok!
VálaszTörlésAliz, már lassan 20 éve ismerem!... E "betegség" neve: egocentrizmus... Ha valaki saját köldöke bűvkörében él mióta az eszét tudja, s meg van győződve róla, hogy minden bajának okát rajta kívül kell keresni (egyetlen lányával évek óta haragban van, 5 éve özvegy, bár vannak időnként kapcsolatai - aminek én személyesen nagyon örülök, hisz nem "muszáj" 80 évesen se lemondania róla, hogy tetsszen - míg a jelöltek bírják s be nem dobják a törülközőt...); szóval, nem árt, ha időnként barátilag valaki megpróbálja a szemét nyitogatni, bár tartósan nem lehet megváltoztatni, azt hiszem... Így lassan minden "irgalmas szamaritánus" eltávolodik tőle...
TörlésRegényt lehetne írni róla, mint archetípusról.
Szép volt a kert azon bujaságában is. Most milyen?
VálaszTörlésMick, nekem is úgy tűnik a képről... A valóságban elhanyagoltság látszatát keltette. Muszáj volt cselekedni!
TörlésMost már szép, gondozott, de elsárgult a gyep. Majd lesz róla kép, de még próbálom szépíteni...