Keresés ebben a blogban

2020. július 28., kedd

Egy kamaszkutya kalandjai

a liftben a shopping felé
    Jó hét után elmentek az unokáim a másik nagyszülőkhöz. Mondanom se kell, kellemes hét van mögöttem, egy-két melegebb pilanattal fűszerezve. Ez utóbbit nem a lányoknak, hanem a kutyájuknak köszönhetjük: szerencsére csak a hét végét töltötte velünk.
   A Jack Russell tudvalevően hiperaktív, okos és rendkívül gyors kutya. Omega 2 éves, mondhatni, még kamasz. Kint ültünk ebéd után a teraszon (tehát a ház másik végében), amikor is szomszédasszonyom becsengetett. Szaladtam ajtót nyitni, megfeledkezve a közbeeső ajtók becsukásáról... A kutya egy pillanat alatt kiszökött az alig nyitott résen az utcára!... 
ugye, milyen engedelmes vagyok?...
   Azon kívül, hogy többnyire pórázon sétálgat, kivéve az erdőt és a tengerparti strandot, ahol szabadon lehet engedni, hogy megrészegedve rohangáljon és a vízbe vesse magát, nincs a mi két irnáyban is nagyon forgalmas utcánkhoz szokva. Riadót fújtam a kertben, mindenki utána vetette magát, de mint a villám, eltűnt a szemünk elől, hogy egyszer csak már a másik irányból loholjon visszafelé. Sikerült becsalogatnom az ajtón, de a következő percben újra kipattant az utcára! Már a szomszéd fiú is őt hajhászta, nemcsak a fiam és két lánya. Az ebadta többször átfutott az úton, csikorgó pánikszerű fékezésre késztetve az autókat mindkét irányban. Valami csoda folytán fiamnak sikerült egy autó kerekei alól kihúznia, nagyobb súrlódás nélkül. Mondanom se kell, hogy a délután hátralevő része a pszichodráma elcsendesülésével telt...
   Unokáimmal kellemes, lusta ritmusban telt a hét, amelyből a beszélgetések, kártyapartik voltak a legjobbak. Szombaton már vissza is szállítjuk őket a szülőkhöz.
   Lassan eltelik a nyár fele. Szeretném megállítani ezt a szép enyhe, nem túl meleg, szelíd napos időt... Írásra, olvasásra, kertészkedésre kellene még belőle sok-sok...



6 megjegyzés:

  1. Humorosan adod elő a kissé ijesztő történetet. Jól végződött, szerencsére. A maszkok nálunk is ilyenek, ez valami világra kiterjedő viselet, úgy látszik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Klári, az egész úgy pergett le, mint egy gyorsított film!... Nem is merem elképzelni, mi lett volna, ha elgázolják, olyan fontos helye van a családban... Én valószínűleg átadtam magam a gondviselésnek, mert szemmel se lehetett követni, olyan villámgyorsan futkározott!

      Igen, a maszk sajnos világméretű "divatcikk" lett...

      Törlés
  2. Minden jó, ha jó a vége! Nagy levegőt vettem, és nagy erővel, megkönnyebbülve fújtam ki az izgalomtól bennszorult levegőt. Annyira jól írtad meg a feszültséggel terhes jelenetet, hogy összeszorult a szívem.
    Most viszont jó nagy mosollyal elengedem a feszültséget, és együtt örülök - utólag is - Veletek, hogy semmi baja nem lett Omegának.
    Nagyon örülök, hogy a lányokkal sikerült egy hetet ilyen kellemesen eltölteni (kártyázás, beszélgetés). Bármennyire imádom az unokáim kicsi babakorát, valahogy már nagyon várom, hogy a mélyebb beszélgetésre is "partnerek" lehessenek. Azért nem türelmetlenkedem, mindennek eljön az ideje.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éva, köszönöm! Este már minden lelkiismeretfurdalás nélül elszunnyadt a térdemen, életében először...
      Igazad van: minden életkorban másként érdekesek az unokáink! Ráadásul kettőjük között 2és fél év különbség van, a tieid között pedig, ha jól emlékszem, még több....

      Törlés
  3. nemhogy egyformák a maszkok világszerte, nekem a kanadai unokanövérem magyarázta el a skypon, hogy hogy kell felvennem a maszkot, hogy ne párásodjon be a szemüvegem tőle....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyformák (kivéve a házi készítésűeket!), kánikulában különösen nehezen viselhetők! Szerencsére szemüveg nem kell, csak ritkán (vezetés, TV-nézés, majd a másik fajta olvasáshoz...)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...