Megtorpanás két ajtó között

    Gondoltam, gyorsan megírom ezt az új bejegyzést, mert nem tudom, mikor ülhetek újra viszonylag nyugodtan a gépem elé. Leginkább rajta szeretek dolgozgatni, eltöprengeni, hosszasabban írni, mert kezem ügyében minden megszokott szerszám. Nem akarom túlságosan elhalasztani a heti bejegyzést sem  -  nem mintha nagy űr támadna a helyén  -  de én éreznék elsősorban "lemaradást" a magam előtt vállalt elkötelezettségben. Márpedig csak ebben lehetek igazán biztos.

   Vízkereszt napján errefelé szinte elmaradhatatlan a levelestésztából készült sütemény  -  "la galette des Rois"  -  melyet mandulakrémmel (esetleg almakompóttal) töltenek meg, s benne kis porcelánfigurát rejtenek el még sütés előtt. Megosztják az asztal körül ülők között, s aki a kis figurát felfedezi a saját szeletében, azé lesz a nap koronája, mely a süteményhez jár. Vasárnap délután mi ketten fogyasztottuk el a miénket C. barátnőmmel. Övé lett a korona! Nagyon jól kibeszélgettük magunkat. Vagy 25 éve ismerem C-t és sokra értékelem a barátságát.

   Most csak dióhéjban írok, nem mélyítem el a témákat, néhányat meg sem érintek, csak annyit, hogy továbbra is gondolok rátok, kedves ismerős és ismeretlen olvasóimra, akik figyelmetekkel kitüntettek, még ha sokszor nem is tudhatok rólatok...